Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához

veszett, de tej helyett amúgyis bort iszik, boltban nem sokat költ, ruházatra se nagyon törekszik. Begyűjti a házba, lehetőleg új házba, parkettás házba - most ez a divat - a mosógépet, televíziót s legújabban a fridzsi­dert. Mint régen a zongorát a módos parasztok. (...) A megszerzett kincset aztán őrzik, naponta letöröl­getik róla a port, de világért se használnák, vagy csak igen takarékosan, hébe-hóba. Van, amelyiknek benn az autója vadonatúján a sufniban, s egy évben egyszer kirándulnak vele... Hirtelen tört rájuk a mód s nincs még hozzá kultúrájuk. (...) így élnek, valójában most se különbül, mint régen, csak jobban." Hagyományaikat, régi dalaikat viszont féltve őrzik, ápolják: A Péter-Pál napi búcsú előtt „Már hetekkel előbb festettek, meszeltek, csinosították a házakat, takarítot­ták az udvarokat. A templomot felöltöztették, az ol­tárok fölé zöld gallysátrakat emeltek és zöld gallyal díszítették a bejáratot. Az utca fellocsolva, kiseperve, s a portalan légben sütés-főzés illatfelhői gomolyog­tak." A sejtelmes, titokzatos hegyi legendák, népmon­dák mellett, ha szórványosan is, de még él néhány régi szlovák népdalstrófa is: „Kiszuca, Kiszuca Sztugyená vogyicska... Kegy sza tyana pijem, kegy sza tyana pijem, bolí ma hlavicska, bolí ma hlavicska." „Az évszázados bezártság... Az elmaradottság... Ki törődött ezekkel? Ezek csak tótok voltak.(...) Az ember néha belegondol... Nem szabad belegondol­ni... Legjobb az egészet leöblíteni egy kis butító nová­val.(...) - De mit állítsunk a bíróság elé? Az ostobaságot? A sötétséget? - A történelmet - ajánlja Buda tanító keserű szájjal." (Szeberényi Lehel: A rém) 26 LEÁNYFALU Kétezer év „Kétezer év, néhány híján, fonódik e szép kő-indán. Nyúl, tekereg, elburjánzik, kő-leveleket virágzik. Kő-levelek, kő-sóhajok, e kőre rá ki sóhajtott? Ki véste rá a panaszát, kedvét, valló nagy jajszavát? 242 Ki mosolygott e mosollyal? Fény volt benne? Éj vagy hajnal? Ezt a követ hova szánta? Talán Naso sírhantjára... Rabszolga volt? Kezén láncok? Itt római, túlnan dákok, skitha nyilak, barbár nyilak. Vésőjébe népek sírnak ­Hite, szíve, egy nép lelke kő-zenével énekelne... Boldog volt-e, aki véste? Boldog volt-e, aki nézte? Boldog-e, ki most itt látja ki föld alól megtalálta? Itt áll kertem lugasában diadalmas ragyogásban. Szemem elfutja a pára, négyezerben majd ki látja?" Leányfalu, 1964. VI. 22. (Puszta Sándor: Egy római kőre) 27 Kortársak Gyulai Pál leányfalui életéről „Ö is ott nyaral, de tisztségei, az Akadémia, a Kis­faludy Társaság, a Budapesti Szemle gyakran szólítják a fővárosba. Leányfalván a családjának és a múzsák­nak él. E helyről keltezve jelent meg az utóbbi időben költeményeinek java része. De most csak enyhet keres és hűsöl. Egyébként ő is, mint apósa szenvedélyesen űzi a kertészkedést. Néha órákig csattog kezében a kertész­olló. Mondják, hogy virtuóz-módra kezeli. Hja, régóta szerkesztő már." (B-n: Petőfi apósa) 28 „... az egész országból özönlöttek a könyvek tisz­teletpéldányai. Minden posta hozott valamit furcsa vagy hízelgő ajánlásokkal. Ezeknek a könyveknek sor­sát most elárulhatom az irántuk érdeklődő szerzők­nek. Leányfalvárói ősszel zsákszámra hozták a krump­lit - mikor a zsák kiürült, megtöltötték a sok tárcával, novellával, regénnyel, s így vándorolt ki Magyaror­szág új irodalma, tavasz felé, szekéren, Leányfalvára." (Hatvány Lajos: Gyulai Pál estéje) „... majd a dunai hajó fedélzetén látom állni az öreg­urat szürke kabátjában, szürke kalappal, melyet mé­lyen a fejébe nyomott, majd meg leányfalvi kertjében a nagy villa előtt (mert volt egy kis villája is), a diófa árnyékában ülve. Mindent megmutatott, mindennel eldicsekedett ilyenkor Gyulai Pál, kezdve a baromfiaktól egész a fonográfig, melyet a leányfalviak örömére úgy játsza­tott, hogy összegyűlt rá a falu népe. A kis ösvényt is látom, mely a villák mentén fel, Gyulai szőlőjébe vezetett, a három gazdasági alkalmazottra emlék­szem, kiket gazdájuk Mátyás király három restjének

Next

/
Thumbnails
Contents