Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához
zet elveszhet, szerencsére az előzőek biztonságos helyen vannak. (...) 1989 előtt abban a folytonos tudatban éltem, hogy a kéziratot elvehetik, ennélfogva biztosítani kell magunkat. Kaparásztam a szenesés fáskamrában, három plasztikzacskóba csomagolva betúrtam minden este Csobánkán a készülő munkát a szén alá." (Konrád György: Várakozás) 19 PILISSZÁNTÓ Az egykor itt élt költő vallomásai Visz a vonat, látom már a Pilist, ott laktam én kilenc esztendeig: Pilis-szántón. Nyomasztóan hatott rám, hogy a hegy úgy fölém emelkedik; fel-felmentem rá s megálltam kopár fején, azon a szarvaslegelőn, „Fölötted csak az ég legyen!" - üzente a Nagy-Alföld, szülő és nevelőm. Örülök, hogy egy ablak mellett ülök, míg arra visz ez az öreg vonat, mint annyiszor, hogy viszontlátom végre a Nagy-Pilist, öreg barátomat; barátok lettünk, hogy először álltam fején, azon a vadkanlegelőn. (...) A hegy-égig ér; égigérő oroszlán a Pilis: busa fejével ha felállna ő, betörné az eget - ezt súgja bennem a Nagy-Alföld, az a bölcs nevelő. Maradj barátom, te kék hegy oroszlán, te égig érő nagy hegedűtok, mit én magános, szegény öreg költő gondolatban merészen kinyitok; (Erdélyi József: Pilis) Szarvasok és vaddisznók nyoma közt vegyül nyomom a hóban odafenn, a hegytetőn, ahova felmegyek minden reggel egy síkos ösvényen. Szarvasok és vaddisznók nyoma közt szeretem látni lábaim nyomát; szeretem járni egyedül az erdő, a téli erdő gyöngyvirág havát. (...) felszállt a köd, de egybemossa még a Pilis erdős-bérces homlokát, így nagy a Nagy-Pilis, ha istene felhőbe, ködbe burkolja magát; ne lássa senki vállát, nyaka szirtjét, elég, ha látja sziklatérdeit, melle közén sötét sörték gyanánt meredező bozontos erdeit. (...) Vadlúdcsapat repül észak felől, alacsonyan Pilisszántó felett, fejem felett éppen. (Erdélyi József: Téli rapszódia) (...) jó nekem egy kis tót faluban lakni a falu szélén lenn és dicstelen. (Erdélyi József: Őszi rapszódia) Riport az 1970-es évekből „Tárt karokkal várják mindenütt a pilisi községekből beáramló munkásokat a budapesti nagyüzemek. Igen, mert aki itt megszokta a munkát...! (...) Régen minden pilisszántói lány cseléd volt Pesten, most csak takarítani jár oda az asszonynép. így változik minden. (...) Ha Pilisszántó hegyi falut aszerint ítélné meg az ember, hogy melyik utcája milyen, nagyon elválasztódnának a község korszakai. A régi utcák képe? Csupa apró sikátor, alacsony, kis jelentéktelen, omladozó kövekből, párkány kerítésekből! Az új utcák? Ez a sor telek itt mind az uraság szérűje volt. Csak szalmakazlak álltak itt meg szénarakások. Most kastélyok sora. És itt nemcsak az anyagi feltétele van meg a szép, egészséges, modern házak építésének, stílusa, igénye, ízlése is van építőinek, építtetőinek egyaránt. Itt nem a mindenütt látható négyzetes sémák szerint épülnek a házak, hanem követve a pilisi hegyi falvak hagyományait; oszlopos, tornácos, erkélyes, kőberakásos nagyon szép házak mindenfelé. Nem tudni, melyikben lakik gazda, melyikben csak berakó vagy (mész)égető. (...) Ma csendes, nyugodt életet él Pilisszántón minden család. A falu lakosságának jó része szlovák eredetű magyar ember. Olykor jó szomszédok között még ma is hallani szlovák szót. De azért magyarnak vallja a faluban magát mindenki. Ma már nemzetiségi megkülönböztetettség Pilisszántón el sem képzelhető. Ahogy a művelődési ház meg a községi könyvtár falán békésen megfér egymás mellett a szlovák és a magyar nyelvű felirat, ugyanúgy a szlovák és a magyar nevű szomszédok is." (Végh Antal: Pilisszántó a hegy lábánál) 20 PILISSZENTKERESZT A meráni Gertrúd síremléke „Béla: A Pilisben dolgozol majd, egy kolostorban, és olyan márványt adok neked, amilyet még nem láttál sehol. Piros és nevet. Tudsz olyan sírszobrot faragni, aminek az arca sugárzik? Villard de Honnecourt: Azt hiszem, tudok, sire. Béla: Megfaragod a legszebb arcot. Egy tündérét, aki álmodik. Azt az asszonyt faragd meg, Villard de Honnecourt, akit legjobban szerettem ezen a földön. Egy 239
