Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)

megszakított az esküszegővel. Ezt a történetet egyébként Kaffka Margit egy gyönyörű novellában is megörökítette, írását álnéven jelentette meg, félve a következményektől. A történet hitelességét több alkalommal is alátámasztotta „Kata néni", azaz Gönyey István húga, aki egyik legjobb barátja volt a Jászi-Madzsar családnak. Gönyey Katánál soha sem mertek érdeklődni testvére felől, pedig barátságuk évtizedekig tartott. Gönyey Kata hosszabb ideig lakott például Jásziék pasaréti villájában. Több alkalommal kísérte el nyaralásukra. Egy ilyen emlékezetes nyár elevenedik fel a Riminiben készült fényképekről, ahol Gönyey Kata társaságát Jászi Alice, Viktor és Szabó Ervin alkotják. Nagykároly monográfiáját Jásziék atyai jóbarátja, Asztalos György írta meg, aki református lelkészként több, mint egy félévszázadot töltött Nagykárolyban. О volt az, aki Petőfit elkísérte a megyebálra, ahol a költő megismerte Szendrey Júliát. A családi legenda szerint Jászi Ferenc barátjától, Asztalos Györgytől egy Szendrey Júlia édesanyját ábrázoló olajfestményt kapott egyszer ajándékba. Ezt a képet a család mai napig őrzi. Petőfi Nagykárolyban címú versét Jászi Oszkár már kisfiú korában könyv nélkül tudja, a vers rá forradalmi hangulat erejével hatott és elhatározó emléke maradt életének. 107. LITVÁN György - VARGA F. János 1982. 545. 108. SZÁLLÁSI Árpád, 1981.122. évf. 14. szám 837.; SZÁLLÁSI Árpád, 1985.126. évf. 16. szám 980. 109. и.о.: Ady Endre kezelőorvosát - igaza lehet dr. Szállási Árpádnak, - az osztálytárs, Heley Zoltán tudatosan nem említi, tendenciózusan elhallgatta. 110. Lásd: Ady összegyűjtött leveleit. 111. Dr. Urayné Dr. Kőhalmi Katalin szóbeli visszaemlékezései alapján. 112. Ismeretterjesztő cikkeit, irodalmi próbálkozásait igen nehéz százszázalékosan azonosítani, ugyanis az említett álnéven és a felsorolt szignókon, jegyeken kívül más aláírásokat is használ, illetve a csak neki tulajdonítottakat mások is alkalmazták. 113. SZINNYEI József, 1897. V kötet 434-435. 114. Der Kochsalzhältige Natron Säuerling Bikszád (1866), Vorschlag zu einem Praesentativ gegen die Cholera (1866), Ein Fall von Abdominal-Schwangenschaft (1867), Adalék az idült mandula-túlfejlettség gyógytanához (1869), Beitrag zur Therapie der chronisch hypertrophierten Tonsillen (1869), A homeophatiáról, vagy Might I ask you, what you are able to do? (1870), Adalék a terinbeles befecskendések módjához, a bujasenyoi dobok új kezelési módja, ugyanez németül is (1875). Magyar és német szaklapokban megjelent könyvismertetései, levelezése, természettudományi és egyéb ismeretterjesztő cikkei további kutatást feltételeznek. Egyébként Lesznai Anna nagyapja, Moskovics Mór (1802-1880) volt a magyarországi homeopata orvosok egyesületének alapítója (Slovník Zidovskych osobností Kosíc a okolia, Kosice, 2001.104.) 115. A roncsoló toroklob (Dipheritis) és óvmódja népszerűen fejtegetve. Nagykároly 1878. Miért kell fertőzteleníteni a cholerajárvány idején? Nagykároly 1884. 116. A megjelent írások háromcsillagos, duplakeresztes jegyekkel ellátottak, viszont valószínűleg neki tulajdoníthatók az alábbi aláírással ellátott hírek, ismertetések, fordítások egy része is: J. F,ycz,-y-cz, dr, nagykároly, ]., -i-cz., y.y, FJ. 117. Szatmármegyei Közlöny: 1867.

1.12., III. 7., III. 21., VI. 8., 1886. IX. 19., XII. 12., Szatmári Közlöny: 1868. X. 17., 1867.

1.12., 1886. IX. 19., VII. 11., 20. Jászi Ferencet idézi: Szamos 1871. X. 22. (A Szatmármegyei OrvosGyógyszerészi Egylet szaküléséről), Orvosi Hetilap 1869. 31-32. szám. Szatmár: 1885.

1. 31., VIII. 1., 1887. VII. 2., 1889. III. 23., 1878.

1.19., 1878. V 4„ 1870.

1.12., 1881. VI. 7., 1878. V. 11., 1878. VI. 8., 1878. XII. 6., 1879. V. 3. (Az előbb idézett cikkek, melyek a Szatmárban jelentek meg, szerzőségüket tekintve megkérdőjelezhetők.) 118. Pl. Szamos 1871.X. 22. 119. Szatmármegyei Közlöny 1884. VII. 27., VIII. 3., VIII. 10., VIII. 24., VIII. 31. 120.1886-ban ( Nagykároly és Vidéke 1886. III. 20.) a nagykárolyi Önsegélyző Népbank igazgatótanácsosává választják, ugyanez intézmény igazgatótanácsának tagja a későbbi években is (Nagykároly és Vidéke 1892. III. 10.). 1904-ben a Takarékpénztár rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag igazgatósági tagnak választják (Nagykároly és Vidéke 1904. XII. 18.). Majd félévszázadon keresztül tagja Nagykároly képviselő testületének. Képviselő-testületi tagságát a helyi sajtóból tudhatjuk meg (1905. II. 16. Nagykároly és Vidéke, valamint az alábbi évekből találtunk erre utalást: 1892,1893,1896,1897, stb.). 1898-ban a gazdasági és pénzügyi bizottság tagja, 1897-ben a városi közgyűlés kijelölő bizottságnak a tagja, több alkalommal tagja a gazdasági bizottságnak is. 1900-ban az egészségügyi és a gazdasági bizottságban tevékenykedik. Amikor az új kórházat bővítik, beválasztják az építészeti bizottságba (Szatmármegyei Közlöny 1891. I.). Közel a hetvenhez, 1906-ban egyszerre választják be az egészségügyi, gazdasági-pénzügyi és a kórházi bizottságba (Nagykároly és Vidéke 1906. II. 8.). О a helyi főgimnázium segélyző egyesületének alapító tagja (1897). 1881-től választmányi tagja a nagykárolyi polgári olvasókörnek (Nagykároly és Vidéke 1881.

1. 29.). 1885 januárjától a polgári olvasókör igazgató választmányi tagja (Nagykároly és Vidéke 1885.

1.), 1888 februárjától a helybéli olvasókör irodalmi részlegének vezetője (Szatmármegyei Közlöny 1888. II. 5.). A Kölcsey Egyesület irodalmi szakosztályának tagja 1898-tól (Nagykároly és Vidéke 1898. III. 31.). A Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület közgyűlése 1907. január 30-án ismét igazgató választmányi taggá és az egyesület ellenőrévé választja Jászi Ferencet (Nagykároly 1907. II. 6.). Tevékenyen vesz részt a református egyházközösség életében is, melynek több alkalommal képviselője (PL: Nagykároly és Vidéke, 1898. X. 4.). Gyakran találkozunk nevével a legtöbb adót fizetők névsorában is. Igaz, általában mindig csak a negyvenedik-ötvenedik helyen. Pl.: 1882-ben 49. hely 76. Frt-tal; 1889. nincs az első hatvan között (Nagykároly és Vidéke 1889. V. 4.), 209