Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)

senki, hogy ne jöjjön többet a házunkba." Természe­tesen a neheztelés nem tart sokáig, továbbra is gyakori vendég Ady, továbbra is különös gonddal mosogatják a vérbajos költőfejedelem által használt evőeszkö­zöket és edényeket. 298 A költő halála után Csinszkával, majd annak második férjével, Márffy Ödönnel tovább tart Alice baráti kapcsolata. A képzőművészeket Kernstok Károly, Tihanyi Lajos és a Gödöllői Iskola két tagja, Nagy Sándor 299 és Kőrösfői Kriesch Aladár képviselte a Madzsar házban. 1908. szeptember 9-én Alice lelkesen tudatja Szabó Ervinnel, hogy „ma kezdett el Czigány festeni, életnagyságú profilkép lesz. A beállítás nagyon ügyes, de persze, hogy hogy fog sikerülni, azt még nem láthatjuk." 300 A festmény rendkívüli lett. „Nem való­ságos arc, csak szem, homlok, csak szín és képzelet. Czigány Dezső a Madzsar Alice-ból kisugárzó költészetet festette meg" - írta a festményről Pala­sovszky Ödön. 301 Madzsarné kívánságára örökíti meg Czigány, a „kis piktor" Szabó Ervint is. 302 (Egyébként legszebben talán Madzsarné rajzolta meg Szabó Ervint az ismert ceruzarajzon.) 1912-től a Ménesi út 8. szám (ma 12.) alatt Madzsarék az első emeletet bérelték Őszi Kornéltól, aki többször jelentette fel őket fizetésképtelenségük miatt. Őszi Kornél később apácáknak adja el a házat. 1912-től 1919-ig a Madzsar családdal együtt lakott Szabó Ervin édesanyja is, Lujza néni. Övé volt két szoba, négy nagy szoba Madzsaréké, és egy külön szoba, melyet nem használtak, ez volt a már említett „szellemek szobája". 1919-ben Szabó Gyuláné egyik lányához költözött, s nem sokkal később helyére Palasovszky Ödön került, aki lakhatását Madzsa­réknál biztosította egészen 1935-ig. Az iskola tizennégy évig működött ebben az épületben. 1926­ban egy olcsóbb bérű lakásba kényszerülnek Mad­zsarék. Ekkor költöznek a Nyúl utcába. A női reformnemzedék többi tagjához hasonlóan Madzsarné sem viselte el sokáig a polgári osztály asszonyainak kijáró munkanélküliséget. Nem hódol be az úri és polgári réteg szokványos passzióinak, hanem egy merőben más és saját korában teljesen újszerű kérdés kezdi el izgatni: a női testkultúra. 1910­ben, amikor férje Szabó Ervin hívására ott hagyja jól jövedelmező fogorvosi praxisát, hogy a Fővárosi Könyvtárban végezzen korszakalkotó munkát, Alice külföldi tanulmányútra indul. Ekkor már ismeri az összes elméleti könyvet, s a norvégiai tanulmányok végeztével diplomával a zsebében nyitja meg iskoláját 1912. május 1-én a Ménesi úton. Első tájékoztató füzetében, melyből csupán egy példány maradt meg a Szabó Ervin Könyvtár birtokában, arra a következ­tetésre juthatunk, hogy Madzsarné már e teljesen kezdeti időszakban is saját módszere szerint tanított, és mesterétől B.M. Mensendieck-től csupán az ala­pokat kölcsönözte. Kisebb-nagyobb botrányokat kavart az iskolája: baj volt, hogy nő létére dolgozott, s Budapest átlagpolgárai pirulva adták tovább a hírt, hogy iskolájában meztelenül tornáznak. Ez utóbbi tény nemcsak az átlagembert izgatta, de a rendőrséget is, akik gyakori látogatóvá váltak. A növendékek száma évről-évre nőtt. Ezekben az években a férje által létrehozott első magyarországi szülőotthon gyakori látogatója, ahol terhes nőket tornáztat. Ő volt egyébként Magyarország első „hivatalos" védőnője. Aktívan kapcsolódik be a Stefánia Szövetség Pócsmegyeren 1917 (Dienes Lászlóék, Szabó Ervin és Alice) 187

Next

/
Thumbnails
Contents