Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)

hozhatlak... Pénteken hallottam egy példázatot a bolygó zsidóról, aki egyetlen napra királyfi lehetett, gondok nélkül, ünnepi ruhában barheszt és halat lakomázott. Ennek azonban az volt az ára, hogy másnapra kivert kutyává kellett lennie. Ez járt az eszemben, mikor Debrecenből visszajöttem Nagykárolyba..." - a németnyelvű levelet, melynek megszólítása „Meine süsse, teure Rozika!" 1874. március 30-án írta „Ferid", akinek harmincnegyedik születésnapján, május 18-án Debrecenben kötött házasságukból három gyermek születik, Oszkár és Alice, a harmadik Edit, csecsemő korában meghal. Az érzelmileg Jászi Ferencnél sokkal hevesebb Liebermann Róza világéletében humanista volt. Számos nagykárolyi jótékonysági rendezvény résztvevője, védnöke; a jótékonysági táncmulatságok, nőegyleti teaesték és a református egyház rendezvényeinek állandó felülfizetője.

150 Liebermann Róza 35 éven át kifogyhatatlan energiával vezeti nagykárolyi háztartását, neveli gyermekeit, pátyolgatja férjét. Jászi Oszkár öregkori visszaemlékezéseiben így emlékezik: „Noha két háztartási alkalmazottat (akkor cselédnek nevezték) tartottunk, reggeltől estig velük dolgozott. Kemény háziasszony volt, aki túlmunka következtében nem vigyázott az egészségére, és krónikusan beteg lett, elhanyagolva apám előírásait. Anyám, a családi önfeláldozás mintaképe, a cselédséggel naJászi Ferencné és unokája, Lili 174 A nagykárolyi Jászi-ház udvarán 1905-ben (Madzsar Lili, Szabó Ervin, László Jenő, Jászi Ferencné és lánya, Alice gyón szigorú tudott lenni. A cselédkérdés sötét árnya, a szociális kérdés e legbántóbb formája már korán rám nehezedett. Kínosan éreztem, hogy körülöttem emberségesnek nem mondható igazságtalanságok történtek, melyeket apám nem tudott kiküszöbölni."

151 Jászi Ferencné 1874-től 1911-ig lakott Nagykárolyban, 1910ben veszti el férjét, s röviddel utána anyját, aki 1889től náluk lakott. Ekkor költözik fel „drága Őszi" fiához a Pasarétre. Az Édesanyja minden visszaemlékező szerint érzelmi életében igen heves volt. Ezt a tulajdonságát örökölhette tőle lánya is. Komoly irodalmi érdeklődésről tanúskodik az a bőrbekötött, kézzel írott „könyvecske", melybe kezdetben német, francia, később kivétel nélkül kedvenc magyar költeményeket másoltak ki a család női tagjai. A nyelvben is megmagyarosodott hölgyek által kiválasztott versekből láthatjuk, hogy milyen sokat jelentett nekik 1848, Arany, Vörösmarty, Petőfi, Tompa. Vámos Henrik, a remek jogász, a húszas évek végén külön naplót vezetett Jászi Ferencnénél tett látogatásairól „Őszi részére".

152 A naplóból egy klasszikus édesanya képe tárul elénk, aki nemcsak gyermekeiért aggódik, de progresszív gondolkodásukat is elfogadja. Mindig kiáll gyermekei és „extrém" veje mellett. Az erről tanúskodó példák közül említsünk csak egy levélváltást köpönyegforgató bátyjával, aki „Motyóka" fiúnak - Oszkárnak - miniszteri kinevezése alkalmából melegen gratulál testvérének, Rózának. Pár hónappal később, amikor a „reakció felülkerekedett", Liebermann Leó, a „Szentlőrinczy" szemére veti húgának fia „eltévelyedését". Jászi Ferencné nemes büszkeséggel foglal állást fia mellett: „Ami Oszkárt és huszonötévi munkásságát illeti - írja - én úgy érzem, hogy a legelszántabb, legnemesebb, legigazibb munka volt, amit ő és társai végeztek, akár elismerik azt, akár követ hajít rájuk a csőcselék, ahogyan most teszi... a legszomorúbb és legnehezebb órákban az a tudat ád erőt, hogy nem éltem hiába, aki olyan embert neveltem, mint ő, és büszke vagyok reá és munkájára... És hiszem, hogy eljön az