Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)

Nagykároly pezsgő közéletében, minden jótékonysági rendezvényen. Ennek számtalan bizonyítékát tárják elénk a helyi sajtótermékek is.

120 Madzsar Lili mindig nagyon titokzatosan emlegette, hogy Jászi nagyapa volt a család első szabadkőművese. 1872 januárjának első napjaiban alakul a Nagy Oriense főpáholy égisze alatt a skót szertartású Remény páholy Szatmárnémetiben.

121 Jakubovics Ferencet a páholy hivatalos beiktatási ünnepélyén, 1873. március 17-én veszik fel az I. fokba. A korabeli beszámolók alapján viszont a „páholy súlyos és folytonos hibákat követ el".

122 1877-ben a páholyt véglegesen megszüntetik.

123 Jászi-Jakubovics Ferenc a Remény páholy formális tagja lehetett, akinek még a felvételi lapját sem küldik el a központba, és ezt támasztja alá az a tény is, hogy miután felvették I. fokba, ezen az évek során sem változtattak.

124 Élete későbbi éveiben valószínűleg nem volt tagja egyetlen páholynak sem. Oszkár fiának és vejének köszönhetően viszont erős szálakkal kötődött a szabadkőműves mozgalomhoz. Halála előtt néhány hónappal szatmári és nagybányai barátaival mozgalmat indít el egy szatmár-megyei szabadkőműves páholy megalapításáért.

125 Lelkes munkája közepette éri utol a halál. A temetéséről szóló beszámolók megemlítik, hogy „a ravatalt beborító koszorúhalmaz közül kitűnt a budapesti Martinovics szabadkőműves-páholy széles, vörös szalagos koszorúja/'melyet „szeretett barátaink apjának" küldtek.

126 A családi hagyomány legendás bélyeggyűjtőként csupán Madzsar Bélát, Nagykároly postamesterét tartotta számon, aki gyűjteményét nyugdíjaztatása után eladta, s a kapott összeget egy hosszú olaszországi útra, vagy ahogyan ők nevezték, egy öregkori pótnászútra költötték. Madzsar Lili másik nagyapja, Jászi Ferenc volt az egyik alapítója és szellemi atyja (Magyarországon az első!) 1878-ban alakult „Nagykárolyi Magyarországi Első Jótékonysági Postabélyeggyűjtő Egyletnek."

127 Az egyesület öt különböző elnevezés alatt 1906-ig működött.

128

. Jászi Ferenc az egyesület alelnöke, később elnöke, számos alkalommal toborzott pártfogókat a helyi sajtóban. 1887ben háromszázezer bélyeget sikerül összegyűjteni, melyek eladásából származó összeget Jászi Ferenc a Szatmármegyei Közlönyben „a siketnémák országos érdekű ügyének előmozdítására" ajánlja.

129 1905. szeptember 15-én Jászi Ferenc kezdeményezésére úgy döntöttek, hogy a jótékonysági egyletet feloszlatják, s vagyonukat, mely ekkor már meghaladta a 700 koronányit, alapítványként a debreceni siketnémák államilag segélyezett iskolájának adományozzák

130 Jászi Oszkár még oberlini magányában is büszkén emlegette, hogy „a piarista gimnázium csak később lett főgimnázium, apám és egy orvostársa lelkes fáradozásainak eredményeképpen".

131 A főgimnázium alapötletét Jászi Ferenc fogalmazta meg 1881 elején.

132 Rögtön neki is fogott és személyesen indult el adománygyűjtő körútra.

133 „A középiskolát illetőleg örömmel kell regisztrálnunk egy nagy haladást, minek tervezője-életadója, s fáradhatatlan munkásságával megtestesítője Jászy /Jakubovics/ Ferenc orvos úr, akinek neve Nagykároly város történetében az utókor számára fel lesz nevezve."

134 Az iskola helyi történetírója erről elfeletkezett, pedig 1885 márciusáig, amíg meg nem jelent Serly Gusztáv akkurátus természetével, a polgármester elnökletével és Jászi Ferenc alelnökletével a bizottság igen gyors és hatékony munkát végzett. 1887. július 1-ére már befejezték a gimnázium építését. A szerény, kikeresztelkedett orvost hiába próbálta évtizedeken keresztül háttérbe szorítani a vármegye főorvosa, a Ferenc József rend lovagja. Jászi Ferenc a gimnázium nem hivatalos orvosaként ingyen kezeli a diákokat, és minden évben egy-egy tallérral ajándékozza meg a kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló főgimnázium legjobb tanulóit.

135 Jászi Oszkár élete alkonyán is nagy szeretettel emlegette korai iskoláját: „... Igazi tanulóélet csak a piarista gimnáziumban nyílt meg előttem..." A piarista tanárok nagy része jó modorú és jól felkészült férfi volt. Igazságra törekvésük a tanulók osztályzásában nem törődve társadalmi, s vagyoni helyzetükkel és vallásukkal, oly kivételesen magas fokú volt, hogy később a „való életben" nemegyszer nosztalgiával gondolt az egyszerű fekete ruhás rend tagjaira. Erős hazafiságuknak rendszerint nem volt türelmetlen, vagy elzárkózó mellékíze, és nem volt bennük antiszemitizmus a zsidó tanulókkal szemben, akik közül számosan elsőrangú tanulók lettek. „... ez a Ferenc, Viktor fiával Karlsbadban 171