Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)
nak, akiket Ternyén, Hervartón, Vajkócon, vagy Hosszúréten ért utol az 1768-as összeírás. Jakubovics Zsigmond, Ábrahám, Jakab, Berko, vagy tán egy más névvel megáldott szegény zsidó unokájáról viszont már egy kicsit többet tudunk. Jászi Oszkár apai nagyapjáról van szó, Jakubovics Emánuelről, 94 akinek kikeresztelkedett és nevet változtatott fiai, unokái, dédunokái és oldalági leszármazottjai titokzatos fátylat szőttek a pénztelen és ortodox zsidó hitben meghalt Jakubovicsok köré. Jakubovics Emánuelék lakhelyét Sebeskellemesen tudhatjuk, majd a 19. század második felében innen költöznek be a csupán félmérföldnyire fekvő Eperjesre. 95 Frankéi Mózes rabbisága idején köt házasságot Emánuel a termetes bártfai illetőségű Biener Fanny val (1806 Bártfa - 1884 Eperjes). 96 Emánuel az „üveges", szegény kereskedő hírében állt és a 19. század 60-as 70-es éveiben készült fényképén megfáradt, markáns zsidó arca is ezt bizonyítja. Emánuel házasságából - az emlékezők szerint - valószínűleg négy fiú és egy, vagy két lány születik, akiket meg nem alkuvó, óhitű, konzervatív nevelésben részesített. Igorról csak annyit tudunk, hogy nem szerette a macskákat és rokonságával megszakított minden kapcsolatot, Ferenc (1840-1910) Oszkár édesapja volt, Gusztáv (1841-?) a hetvenes évek elején Amerikába ment szerencsét próbálni és ritkán adott hírt magáról, József (1850-?) kiváló tanulóként az eperjesi evangélikus líceum eminense 97 , majd vidéken - többek közt Kaposváron - hivatalnok s közben elismert sakkmester, Márkról (1851) csupán zárójelesen feltételezhetjük, hogy testvérük lehetett. Róla csak azt tudjuk, hogy Eperjesen született. Az egyik lányt Herminnek nevezték. Az ő férje lett 1869-ben Goldschmiedt Zsigmond. Hermin volt Demény Pál (19011991) anyai nagyanyja, akinek a temetésén 1916-ban azért nem vett részt Pali unokája, mert éppen egy antimilitarista röplap kliséjét semmisítette meg. 98 JÁSZI FERENC „Világnézetében nemes és humánus libre penseur volt. Nem volt küzdő természet, de minden igazságtalanság, vagy embertelenség, mellyel életében találkozott, mély szomorúságot okozott neki..." - írta apjáról Oszkár fia öregkori visszaemlékezéseiben. 99 Jászi Ferenc 1840. (egyesek szerint 1838-ban) május 18-án született. Az orvosi szigorlati jegyzőkönyvek alapján Sebeskellemesen. Születési helyként később Eperjest jelöli meg, sőt írói álnévként is az Eperjesi nevet használja. 100 Kis gyermekként az 1840-ben alapított elemi iskolát látogathatta, majd később az Eperjesi Evangélikus Egyházkerület Kollégiumának volt növendéke. Egyedül küzdi végig tanulmányait a szegény kisdiák és 19 évesen beiratkozik az orvosi karra, mely a zsidó származású fiataloknak ez időtájt az egyedüli továbbtanulási lehetőséget nyújtotta. 1857 téli szakára datálható egyetemi beiratkozása, viszont Jakubowits Franciscus-szal, a mózeshitű ifjú orvostanDr. Jászi (Jakubovics) Ferenc hallgatóval a budapesti egyetemen csak az 1859/60-as tanév második szemeszterében találkozunk először, orvosi alapvizsgáján. 101 Valószínűleg az előző tanéveket Bécsben végezte. Oszkár öregkori visszaemlékezései is a bécsi tanulmányokat igazolják, 102 „mely már abban az időben az elsők közé tartozott Európában," s olyan orvostudósok tanítványa lehetett, mint Billroth, Skoda, Rokitansky, Hyrtl. Pesti tanárai is mind egytől-egyig igen nevesek: Balassa, Lenhossek, Semmelweis, Arányi, Bókai stb. 1863 késő őszén teszi le első szigorlatát elégségesre, majd a másodikat 1864 februárjában elég jó minősítéssel. 103 1864-ben 33 hallgatót avattak orvossá, köztük Jakubovics Ferencet is, aki diplomáját 1864. április 28-án vette át. 104 Ezt követően különböző pesti kórházakban gyakornokoskodott. 105 Miután Jászi Ferenc 1864-ben orvosdoktori oklevelet nyert és befejezte a kötelező szakosító orvosi gyakorlatát Budapesten, Nagykárolyban telepszik le. 106 Jászi Ferenc nem egyszer mondta, „fogalmatok sincs róla, mennyit szenved a szegény nép." „Gyakran kísértem el betegeihez rázós parasztszekéren a környező falvakba, a vagyonos sváb, s hanyatló magyar és elmaradt román községekbe, és feltűnt gyermekszemeimnek is, mennyire jóságos és emberséges volt a legegyszerűbb parasztok iránt" - olvashatjuk Jászi Oszkár emlékirataiban. 107 Ezekben az években a kereskedelem és ipar fejlődésével a gazdasági súlypont egyre inkább a központibb fekvésű Szatmárnémetibe tevődött át és ez a közegészségügyre is kihatással volt. A nehezedő körülményeket csak részben oldotta Nagykároly kór169
