Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)

Dr. Liebermann Tódor Toblinoban állomásozó kórház sebészeti osztályát vezette, majd felkérték egy külön orr-gége- és fülkórház megszervezésére a közeli Ponte Del Arche nevű helységben. Szervezés közben a parancs Munkácsra hívja, ahol az Országos Hadigondozó Intézet orr-gége orvosaként működik. Az ötezer ágyas kórházat tovább bővíti egy járóbeteg rendeléssel is. Itt főleg a gége tuberculoticus betegek gyógyításán fáradozik. 1918 novemberében az intézet feloszlik és az ifjú Tódor hazasiet. Még 1917-ben kapja meg a kinevezését az I. Belklinikához. 1918. december 20-án választják a Budapesti Királyi Orvosi Egyesület rendes tagjává. Az I. Belklinika-i állás mellett műtős az I. számú Sebészeti Klinikán, Dallinger professzor első segédje. Ezentúl a székesfőváros Telepy utcai kórházában Borszéky professzor sebészeti osztályán operál és a II. Belgyógyászati osztályt is ellátja. 1921 januárjától a III-as számú Katonai és Rendészeti Kórházban polgári szakorvosi állást vállal, melyet 1922-ig tölt be. Ugyanez év telétől az Erzsébet Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján Bakay Lajos professzor rendelő orvosként látja vendégül. Ez a működése 1924-ben szakad meg, amikor az egyetem Pécsre távozott. 1924 januárjában a népjóléti miniszter kinevezi őt a budapesti kerületek „Munk.Pénzt." osztályvezető szakorvosának. Ezt az osztályt vezeti a húszas évek végéig. Később Újpestre kerül, mint osztályvezető főorvos, ahol hosszú évtizedekig vezeti az orr-fül-gége osztályt. 1946-ban magántanárnak nevezik ki, 47-ben tisztséget vállal a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetében, 52-ben kandidátus lett. Hatalmas mennyiségű szaktanulmányt publikált, amelyek a legkülönbözőbb orvostudományi közleményekben jelentek meg.

89 A három Liebermann gyermek közül Tódor volt az, aki különcségeinél fogva leginkább kilógott a sorból. A bigottan katolikus hitben élő orvostudós egész életében bizonygattabizonyította „őskeresztény" származását, 45-ig büszke volt minden címére, állandó jelleggel használta a Szentlőrinczy előnevet, dicsekedett címzetes ezredorvosi kinevezésével, vadászatokra járt, toasztokat írt, s az igazán (?) őskeresztény feleségével Fáncsy Saroltával, aki egyébként Fischernek született, korának minden formális összejövetelén részt vett. 1926-ban írott életrajzában büszkén emlegeti, hogy tagja az Országos Tiszti Kaszinónak és egykoron az orvostanhallgatók tisztviselőjeként és választmányi tagként „minden téren conservativ irányt képviselte, főleg az akkortájt nagy szerepet vivő radicális Galilei kör ellen dolgozva, aminek némi sikere is volt." Rokonsága majdnem minden összeköttetést megszakított vele. 1945-ben már azt se tudják, hogy a háborút Magyarországon vészelte-e át, vagy pedig - mint ezt Madzsar Imre és még többen állították - egy bostoni kórház vezérigazgatójaként élte meg. A szakmailag igen elismert orvost 1945 után szovjet papírokkal látták el, állítólag így kerülte el a málenkij robotot, igazolványai voltak a Rendőr Szerkesztőségétől stb. A hatvanas évek közepén meghalt első felesége, ekkor újra nősült s elvette az iglói származású szabónőt, Dóra asszonyt. 1973-ban halt meg Budapesten. JAKUBOVICSOK „Istennek tetsző leány kedves emberhez mené férjhez, kik is adák gyermeküket Jakab fiának." - így összegezte Vámos Henrik „Őszi számára" a Jászi családfát.

90 Az Istennek tetsző leány Jászi Oszkár nagyanyja, Gottlieb Lujza volt, a kedves ember Liebermann Ábrahám, a gyermek Liebermann Róza, Jakab fia pedig Jászi Oszkár édesapja, Jakubovics Ferenc. „Jakab fiai" a 18. század első harmadában telepedhettek le a Kárpát-medence északkeleti csücskében.

91 A korabeli zsidóösszeírások majdnem kivétel nélkül Lengyelországban jelölik ősi hónukat a sárosmegyei és zemplén-megyei zsidóknak.

92 Jászi Oszkár dédapja, vagy ükapja hagyhatta meg régi, eredeti nevét II. József rendeletekor. 18. századi ittlétüket bizonyítják az akkori összeírások, melyekben Jakab fiait csupán Sáros- és Zemplén megye területén írták össze Jakubovicsként. Beregben a Jacobovics, Máramarosban a Jakabovics, Várad megyében pedig a Jakobovics névalakot-írásmódot használták a leggyakrabban.

93 Talán Jászi Oszkár egyik ükapja lehetett az egyike azoknak a szegény házaló-kereskedő zsidók167