Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Schleininger Tamás: Életreform Szentendrén. (Forrásközlés)
embertársaink létfenntartásához feltétlenül szükséges dolgokat állítanánk csak elő. A kapitalista társadalom rengeteg felesleges holmit gyárt, amely csupán a szórakozást, vagy a kényelmet szolgálja és ezen felül sokszor egyenesen ártalmára van az embernek. A kapitalista gazdálkodás ugyanis éppen ezeknek az újabb és újabb árucikkeknek a kieszelésével hosszabbítja meg az életét, jellemző példa erre a ruházat „divatja". Ahelyett, hogy állandóan a legegyszerűbben, a legcélszerűbben öltözködnénk, a tőkés társadalom divatjához igazodunk, amellyel a pénzéhesek egy csoportja orrunknál fogva vezet. Minden téren felfokozná az igényeinket, mert ezáltal újabb pénzszerzési forrásokat talál! A kollektív társadalom harcosai nem gondolják meg, hogy mesterségesen felfokozott igényeik és alattomosan beléjük nevelt szenvedélyeik kielégítésével csak a tőkés társadalmat és az államot gazdagítják}. Mert máskülönben, hogy szabadna nekik dohányozni, alkoholt és egyéb nem emberhez méltó kotyvalékokat fogyasztani... A természetes egyszerűségben élő ember, az összes ínycsiklandozó élelmiszerek, különböző cukorka és csokoládé fajták és cukrászsütemények puszta látásánál is undort érez. A kapitalista állam és társadalom jól tudja, mivel vegye le a lábáról a „tudatlan tömeget". Kábítószerek és búfelejtők gyártásával gazdagodik és közben szennyes módszerének maga is áldozatául esik. Nem lehetünk kollektív emberek, de még csak jó szocialisták sem, addig, amíg a fennálló rendszert támogatjuk! Hiszen erős bennünk a vágy, hogy új emberekké váljunk, a szó legnemesebb értelmében, de régi, rossz szokásainktól nem tudunk, vagy inkább nem akarunk megszabadulni. Mert azt csak nem képzeljük, hogy ezekre a pusztán pénzszerzés céljaira kiagyalt, tipikusan kapitalista „szükségleti cikkekre" az emberi kultúrának és fejlődésének szüksége van! Ezek csupán a civilizáció kinövései. Egészen pontosan tudnunk kell, hogy miből menynyire van szükségünk, és akkor munkálkodhatunk, hogy azt megszerezhessük. Mert ami a szükségesnél több, az már nem lehet törvényszerű, és ezért sok bajt okoz. ,m A naivitás „diszkrét bája" által körüllengett eszmefuttatásban nem is az az érdekes, hogy a részletek milyen módozatokat vázolnak, hanem az alapállás, ami végül is a címben konkludál: „El a kapitalista kultúrától!", íródott mindez 1932-ben! Ki hinné, hogy ezt a kritikát még fokozni is lehet?! Merthogy lehet! Ugyancsak „Ferike" ugyanabban a cikkében a következő konklúzióra jut: „... Mert a tisztán élő ember nemcsak harcol, hanem egyúttal épít is. Őt nem irányíthatják jól ismert, szajkó módra betanult jelszavak, mert megtanult gondolkodni és nem elégszik meg többé a keservesen kivívandó nyolc órai munkaidővel és egyéb apró elkápráztató kedvezményekkel, hanem erkölcsi szükségét érzi annak, hogy a társadalmat alapjából megváltoztassa. Kivívhatjuk a nyolc órai munkaidőt, kivívhatjuk a haszonrészesedést és a létminimumot minden ember számára. De ugyanolyan fontos, hogy az önző, szűk látókörű kapitalista mentalitást, mely a proletariátus legnagyobb részére ráragadt, gyökeresen megváltoztassuk. Antolik Arnold fényképe Életreform il юч/ ч KI к к г к si то TARTALOM: Gzenet . . • *. J, Elei reform A. k. Testvér, ев в vÀtmbél jöttem Julid 0 a kapitalista kultúráló! Ferike Vàt»o * к. k. VpgctaiïHMjk letelepedési kísértetei Sieirten^ré« _ Szemelvények *gy í 0 künyvbíH . HL Î* Válniuk, Üzenetek Ápröhirtfeléwk — ' 1í"3í év 1. szánt Januar iï'5 40 ISUw Az Életreform 1. számának címlapja 141
