Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Schleininger Tamás: Életreform Szentendrén. (Forrásközlés)

SCHLESINGER TAMÁS (Ferenczy Múzeum, Szentendre) ÉLETREFORM SZENTENDRÉN (Forrásközlés) Az 1929-1933-as gazdasági válság globálisan megkérdőjelezi az addig működőképesnek vélt társadalmi berendezkedést. A liberális ideológiai alapot, de főleg az individualitásra épülő „lét-filozófiát", amely szerint az egyéni élet, az ember sorsa önmaga kezében van: „felépítésének" sikere az egyén aktivitásán, tehát önmegvalósításán múlik, megvétózza a valóság. Kiderült, hogy a szabadverseny látszólag anarchikus korszaka lejárt: kiderült, hogy az egyéni érvényesülést meggátolhatja valami egyén felett álló hatalom, a pénz hatalma... Társadalmi rétegek, emberek milliói kerülnek a perifériára, a létbizonytalanság állapotába. Kiutat kell találni, megoldást kell adni a felmerült kérdésekre. Az egyik út a szocializmus, ami megbukni látszik, hisz a „minta", a társadalom szovjet típusú átalakítása teljes fiaskó. Az ipar túldimenzionált „felfuttatása" a mezőgazdaság rovására, a „kolhozosítás" tűzzel-vassal történő megvalósítása oda vezetett, hogy a falusi lakosság, a parasztság százezrei kerültek az éhhalál küszöbére és nemcsak a „küszöbre"... A kétpólusú össztársadalmi lehetőség a teljes csőd képét mutatja. A szentendrei valóság a fent vázolt időszakban nagy vonalakban így foglalható össze

1

: a Tanácsköztársaság leverése után rövid ideig a forradalom előtti polgármester, dr. Antolik Arnold viszi tovább a város ügyeit, majd 1924 áprilisában dr. Starzsinszky László, a volt főjegyző (a Tanácsköztársaság alatt ügyvivő polgármester) veszi át a helyét. Az általános konszolidáció, a gazdasági felemelkedés a 20-as évek végéig tart. 1929-ben a polgármester alispánnak küldött jelentéséből a következőkről értesülhetünk a város ipari és mezőgazdasági munkásait illetően: „... városunkban a meglévő nagyobb arányú építkezés, az inas-otthon, de különösen a rendőrújonc iskola kellő munkaalkalmat nyújt az építőiparral kapcsolatos összes ipari munkásoknak, valamint a napszámosoknak is, akik különben a mezőgazdasági munkában is biztosítani tudják megélhetésüket. Ennél fogva városunkban munkanélküliség ez idő szerint nincs."

2 „A városban lakó mezőgazdasági munkások helyzete általában kielégítő. A munkások egy része a főváros környékén egyre szaporodó gyárakban talált elhelyezkedést... A szóban forgó néprétegek körében elégületlenség nincsen... Bár a város földmunkásainak jó része ma is a keresztény és nemzeti irányú Munkásegyletben tömörül, mégis az esetleges jövőbeli agitációk megelőzésére többféle szociális intézkedésre volna szükség, melyek e népréteg jólétét emelni volnának hivatva (egészséges munkás lakások, napközi otthonok, díjtalan gyógykezelés, olcsó vetőmag, esetleg vetőmag hitel)..."

3 A zárójelben megfogalmazott kívánalmak már szinte előre vetítik a következő évek sanyarúságát. Bizonyítékként szolgálnak erre az 1930-as népszámlálási adatok, amik szerint az addig jómódú polgárvárosként nyilvántartott 7210 fős Szentendre lakóinak több mint fele nincstelen, nagy részük pedig minimális vagyonnal rendelkező polgár.

4 A munkanélküliség aggasztó méreteket kezd ölteni. A városi képviselőtestület ezt kívánván enyhíteni, 1930. október 20-i rendkívüli közgyűlésén, ahol a városi erdők bekerítése volt napirenden, egyik indokként ez hangzott el: „Az erdő bekerítésének ily módon való elvégzésével a szentendrei összes iparosok és a szükséges szentendrei napszámosok és fuvarosok lennének foglalkoztatva, ami által a helybeli munkanélküliség csökkenne".

5 1932. május 2-án Starzsinszky polgármester az ínségakcióból befolyt, a Népjóléti Minisztérium, az alispán és a város által kiutalt pénz, gabona és tüzelőanyag felhasználásáról számolt el a főispánnak. Eszerint a következő természetbeni adományokat osztották ki a rászorulók között: 42 pár cipőt, 102 ruhát, 30 pár bakancsot, 23 m szövetet, 31 darab fehérneműt, 20,5 kg almát, 12,5 kg diót, 5o kg babot, 388 kg lisztet, 14 kg cukrot, 42,75 kg zsírt, 100 500 kg fát, 10 5ol,5 kg szenet, 57,5 kg húst. Az ínségmunkák során 16 207,83 pengőt, 25000 kg gabonát, 688 kg lisztet, 19 8oo kg szenet használtak fel; az építkezések munkásainak díjazására 2277,79 pengőt és 4364 kg lisztet fordítottak a városban.

6 Az ilyesfajta pótcselekvések csak „tűzoltásra" voltak jók, hosszú távra nem jelentettek megoldást (még rövidre sem!). Találni kellett egy elméletileg megalapozott megoldást a létfeltételek biztosítására. Mint azt már fentebb vázoltuk, elméleteikkel sem Keynes, sem Marx nem tudta megválaszolni a mindennapok kérdéseit. A napi gondokat néphez közelálló, problémáikat átérző, hivatástudattal rendelkező reformerek próbálják megoldani eszméikkel és - téveszméikkel... Magyarországon a 20-as évek derekán a bicsérdizmus elmélettel összekötött gyakorlata kínált egyfajta 139