Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Forró Katalin: Kortesnóták szerepe a dualizmuskori választási kampányokban

1910. „Doktor Preszly, doktor Preszly a jelöltünk" (Preszly kontra Kazy, Függetlenségi és 48-as) A saját jelöltet dicsérő kortesnóták egyrészt a jelölt személyét, másrészt a politikáját éltetik. Az öt közül három a Kossuth-nóta dallamára készült, így a versszakok végét az „éljen a ...." zárja. A második csoportba tartozó öt kortesnóta célja az ellenjelölt gúnyolása. Érdekes módon a negatív kampány csak a 20. század elején íródott kortesnóták sajátja. Az 1901-es képviselőválasztás a váci választókerületben igen erősen felkorbácsolta az érzelmeket. Gajáry Géza expolgármester, 1896-tól a kerület kormánypárti képviselője másodszor is harcba szállt a mandátumért. Az ellenjelöltek közül a Függetlenségi és 48-as Párt színeiben induló Majthényi István számos vidéki szavazóra számíthatott. A fő vetélytárs azonban a néppárti jelölt: Bossányi György volt. A Szabadelvű Párt kortesnótája - bár a versszakok harmadik sora „Gajáry éljen hát" - valójában a Néppártot támadja. Két fő érve van a Néppárt ellen: egyrészt „hazug", s programja „nép-bolondítás", másrészt sérelmezi azt, hogy a templom kortestanyává változott. Bossányi személyét gúnyolja az a kortesnóta, melyben a néppárti jelölt hitelképtelenségét emeli ki. Nagy gondot jelenthetett ez, hiszen akinek a pártkasszája kiürült, az a további kampányt már nem tudta finanszírozni, nem tudta a választókat támogatni, a szavazóit a választás helyére szállítani. A néppárti kortesnóta nem az ellenfél politikáját, hanem személyét támadja, s teszi a gúny céltáblájává. Gajáry zsidó származását támadó alpári, antiszemita kirohanások jellemzik a Katolikus Néppárt kampányát. A verseny szoros volt, végül a második fordulóban Gajáry nyert. 1905-ben a függetlenségi párti kortesnóta a kormánypárti Tahy Istvánról írt gúnyos dalt. Tahy személyét és politikáját is támadták. A költői alany maga Tahy volt, egyes szám első személyben íródott a mű. „Tahy Pista" -párhuzam „Tisza Pistá"-val - vall magáról, elmondja, hogy csak a pénzért állt be a mamelukok közé, s tulajdonképpen „bécsi lakáj". Nem tette népszerűvé az sem, hogy az egykori függetlenségi párti Majthényi volt a főkortese. 1909-ben az a sajátos helyzet állt elő, hogy a három jelölt közül kettő a Függetlenségi és 48as párt színeiben indult a választásokon. (A harmadik jelölt a szocialista Farkas István volt.) A párt hivatalos jelöltjével, Preszly Elemérrel szemben lépett fel a párt váci szervezete támogatásával Miltényi Aurél. Preszly kortesei nem támadhatták Miltényi politikai nézeteit, hiszen azonos platformon álltak. Ezért aztán az ellenjelölt személyét kifogásolták. A kortesnótában nem jelenik meg Miltényi neve, de mindenki tudta, ki az a „vasárus", aki „ország dolgát nem érti, portékáját drágán méri", „beteg ember", s mivel már tőkepénzes, az emberek baját már nem érti meg. 1910-ben Preszlyvel szemben a munkapárti Kazy József államtitkár indult a választásokon. A Kazyt gúnyoló kortesnóta szintén egyes szám első személyben íródott. A dal hőse elvtelen, csak a zsíros fazék, nagy hivatal érdekli. Nyolc kortesnótában a két jelölt személyét, politikáját ütköztetik annak érdekében, hogy az egyik fél érdemei, rátermettsége még inkább kiemelkedjen. Az ellentéteket több szerkezeti formában emelték ki: - először a jelöltet magasztalják, megválasztásának előnyeit taglalják, majd az ellenjelöltet támadják (1901. „A sárguló búzakalász", 1905. „Habarékpárt nem kell nekünk"), - a keretes szerkesztésben saját jelölt dicséretét követi az ellenjelölt gúnyolása, majd ismét a saját jelölt magasztalása (1905. „Jaj de magas, jaj de magas ez a vendégfogadó", 1910. „Doktor Preszly, doktor Preszly a jelöltünk"), - először az ellenjelöltet támadja, majd ezután szembeállítva vele a saját jelöltjét, az utóbbit méltatja (1901. „Lefelé folyik a Tisza"), - folyamatos ellentétre épül a vers, a jelölt és ellenjelölt párhuzamba állítása az egyes versszakokban, ill. a versszakok között jelenik meg (1869. „Aki a nép szabadságát szereti", 1905. Barabás nóta, 1905. „Lőttek neked Barabás"). A koraiak közül kettőben a jelöltet magasztalják (1861. „Éljen Hajnik", 1865. „Éljen Drágfy"), egyben pedig a saját jelölt és az ellenjelölt programjának, szemléletének összehasonlítása jelenik meg (1865. „Polgártársak nézzetek kalapunkra"). Különleges helyet foglal el a kortesnóták között az 1905-ben Csopják Attila képviselőjelölt kampánya számára írt két kortesnóta. Már a dallam felhasználása is eltér a megszokottól, a szövegben pedig szó sem esik a jelöltről, a címzett, és egyben a versek alanya maga a választópolgár. Csupán a szórólap alján lévő néhány sor utal arra, hogy a kortesnóta Csopják Attila képviselőjelöltet élteti. A rövid kortesnóta nem volt alkalmas a nézetek részletes kifejtésére, elsősorban érzelmi mozgósító erejére építettek. Ezért a szöveg, éppúgy mint a dallam, mindenki számára érthető alapmotívumokból épült fel. Ezek közül a legfontosabbak a hazafiság fogalomkörébe tartozó motívumok: 1848, Kossuth személye, magyarság meghatározása, hazaszeretet. 1848 és Kossuth említése - „Itt az idő most vagy soha" / Szól a nemzet nagy dalnoka," - idézi Petőfit és az 1848-as forradalmat a Szabadelvű Ráday Gedeon kortesnótája 1875-ben. - „Kossuth apánk a sírjába / Megfordulna, hogyha látna / Mert te, aki híve voltál, /Elhagytad és meg is csaltál" - feddi meg a Szabadelvű Párt képviselőjelöltje a Függetlenségi és 48-as Párt színeiben induló Majthényit 1901-ben. - A függetlenségi jelölt Barabás Béla kortesnótáiban is megjelenik 1848 és Kossuth. „Negyvennyolcas a zászlója", „Kossuth Lajos, édes apánk ránk mosolyog az égből / Örömkönnyek, örömkönnyek hullanak a szeméből, / Egy ráhullott Barabás kalapjára, 130