Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Jakus Lajos: Prédikátorok és iskolamesterek „életmódja” a Kisalföldtől a Nagyalföldig a reformáció és ellenreformáció idején
Forgách Ferenc esztergomi érsek, miután családja két tagját visszatérítette a katolikus egyházba, 1607ben Pázmány Péter nagysikerű hitszónokot veszi udvarába, aki majd 1616-tól utóda az érseki székben. A magyarországi ellenreformáció vezére, 1629-től VIII. Orbán pápa bíborosa. Kiváló szónoki tehetsége és hitvitázó készsége támogatta térítő munkáját. 1603ban megírja: „Felelet az Magiari István Sárvári Praedicatornak az Ország romlása okairól írt köniere" című munkáját. A bíboros, halála előtt, Rákóczi György erdélyi fejedelemmel előkészítője volt a linzi békének. A zempléni református egyházkerület partikuláris gyűlésén 1631-ben Miskolczi Csulyak István esperes elnökletével tanácskoznak a váci egyházmegyéből kapott értesülésről: 14 „Mivel Mátyusföldébül jött írásból bizonnyal megértettük ujabban való dühösködését ellenünk a pápista Clerusnak." Közelebbről Draskovits György váci püspökre vonatkozott a vádaskodás, mert éppen akkor üldöztette el Vácról Bölcskey Pál esperest, s másodsorban Mátyusföldön Pázmány Péter érsek térítő munkája nyomán indult meg hasonló vád. Lippay György érsek 1642-től erélyesen folytatta az elődök rekatolizáló tevékenységét, Csallóközben és Mátyusföldön folyt a prédikátorok elűzése, a templomok elvétele, olyan is, melyet maguk építettek. A linzi béke nyomán 1645-ben kilenc elvett közül csak hármat kaptak vissza: Nagymegyer, Apácaszakállas és Bálványosszakállas templomát. 15 Csallóköz és Mátyusföld református gyülekezeteinek seniorátusa 1653-ban mindenütt írásban rögzíti prédikátoraik és tanítóik sallariumait, vagyis javadalmazásukat pénzben és természetben. Rákóczi György özvegye, Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony 1654. szeptember 23-án Ujhelyen kiadott pecsétes levelében írja: „memoria comendamus emlékezetül ajánljuk Hogy az el műit esztendőkben látván a Felföldön lévő némely Ecclesiáknak fogyatkozott állapotokat, keresztyén indulatunkból viseltetvén, bizonyos summa pénzt conferáltunk nekik." Rendelkezése szerint vagy valami jószágnak vagy szőlő örökségnek vételére vagy kamatra adják ki, annak hasznát és jövedelmét esztendőnként prédikátoroknak, de legkiváltképpen iskolamestereknek adják és iskolák fenntartására fordítsák. 16 DUNA-TISZA KÖZÉN, NAGYALFÖLDÖN Az ellenreformáció nemcsak Csallóközben és Mátyusföldön, de a Felső-Duna mellékén is erősödött. Felkészülhettek arra a hódoltsági területen a Duna-melléki és Duna-Tisza közi egyházkerületekhez tartozók is. Kecskeméten 1652. március 13-án gyűlt össze 165 református prédikátor és iskolamester püspökválasztásra. Megjelentek a legtávolabbi Tolna, Somogy megye egyházi tisztségviselői is, ahogyan a közelebbi, váci senioratusból is 29-en. A bizalom Pathay P. Sámuel seniorra esett. Tőle várták a vészterhes időkre egyháza hajójának bölcs kormányzását. Mind több jel arra mutatott, hamarosan meg kell vívniok az erőszakos ellenreformációval, melyet az Uralkodóház is támogat. 17 Szelepcsényi György esztergomi érsek 1666-tól már kapcsolatban állt a Habsburg érdekekkel szembenálló Wesselényi nádorral és a vele szövetséges főurakkal. Amikor azok a teljes elszakadás mellett döntöttek, tőlük Szelepcsényi elszigetelődött. Az összeesküvés véres megtorlásával Zrínyi Péter, Frngepán Kristóf, Nádasdy Ferenc bitófára jutottak, de abban való részvétel vádjával 700 protestáns pap ellen a pozsonyi vésztörvényszék - judicium delegatum - ítéletet hozott, 40 prédikátort 1674-ben gályarabsággal sújtott. A protestánsok gyászos évtizedei 37 éven keresztül tartottak. I. Lipót abszolutizmusát követte I. József rövid uralkodása, mely alatt enyhült a helyzetük. Az uralkodó leiratában kijelentette, hogy elnyomásuk nem az ő akaratával és tudtával történt, védelmüket biztosítani fogja. Komáromban, 1709-ben, a királyi hódolati eskü letételére összegyűlt református prédikátorok döntöttek abban, hogy felső-duna-melléki püspököt választanak a hosszű árvaság után. így az megtörtént Magyary-Kossa Péter személyében, 1713-ban Kocson. Már előző évben senioralis gyűlést tartottak Szokolyán, s ott újból megállapították a prédikátorok és tanítók sallariumait. 18 III. Károly uralma alatt igyekezett rendezni a protestánsok és katolikusok között felgyülemlett sérelmeket, de eredménytelenül. Mária Terézia negyvenéves uralkodása alatt pedig folytatódott a volt katolikus templomok visszavétele, melynek véget vetett II. József türelmi rendelete, amely biztosította ismét a protestánsok szabad vallásgyakorlását, építhettek templomot, iskolát, tarthattak papot, tanítót, bizonyos feltételek mellett. EMLÉKEK A GYÁSZOS ÉVTIZEDEKBŐL Dvornikovits váci püspök 1700-ban jelentést tett Kollonich érseknek egyházmegyéje helyzetéről. Amikor elfoglalta püspöki székét, nem volt több húsz hívőjénél Vácott. „Tíz év után már a lakosság felénél több a katolikus. Majd sikeresebb lenne térítése, ha nem járnának Tótfaluba a prédikátorhoz, akinek tanácsát követik általában, múlhatatlanul olyan helyre kellene tenni, hol nem láthatja meg a napvilágot, mert ezen a vidéken a legnagyobb akadálya van mindennek. Ama faluban ugyanis a hol lakik, a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepélyek ellen van s azok első napjain soha sem engedi távozni a faluból a katolikusokat, hogy meggyónjanak és misét hallgassanak. Hogy ha elmozdíttatnék és a helyébe plébános lépne, sokak megtérését lehetne reményleni." 19 Ezzel a javaslattal élt később vikáriusa, Berkes András. Előbb elveszi a kosdi, hartyáni, nőtincsi templomot, 1719-ben kiűzi prédikátoraikat. A nőtincsi bíráknak megparancsolja: „...az Isten szolgálaton mind a három renden lévők el mennyének, mert máskép mihelyt a Sz. Innepek el mennyének, kinek-kinek az ő 118
