Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Darkó Jenő: Ceglédi oklevelek I.
Budám), egy „másik nagy utat, mely Cegléd falutól Bénye felé vitt" (magna via, que veniret ... versus villám Benye), s „egy harmadik nagy utat, mely Ceglédről a Tisza folyó felé megy" (magna via, que veniret de Chegled predicta et iret versus fluvium Thycie). A három nagy út (via magna) csomópontjában feküdt Cegléd, amit a határjárók nyomatékkal említenek. 22 Az oklevelet Zsigmond király (13871437) 1407. február 26-án kelt levelében megerősítette. 23 Nem sokkal később Zsigmond eladományozza a Cegléd birtokhoz tartozó Besenyőegyház, Töröttegyház és Kőegyház nevű prediumokat. Ugyanis 1434-ben az apácák tiszttartója tiltakozik a budai káptalan előtt, hogy Zsigmond az említett prediumokat szántóföldekkel együtt Nyársapáthy-i Sebestyén fia Miklósnak és fiainak, Lászlónak és Istvánnak eladományozta. 24 Az apácák kérésére I. Ulászló 1444-ben Ceglédet oppidummá emelte országos vásártartási joggal. 25 Mivel Ulászlót halála után a törvényes uralkodónak soha el nem ismerték, az összes kiváltság- és adománylevelét, így közöttük Ceglédét is érvénytelenítették. Néhány év múlva az apácák kérésére Hunyadi János kormányzó 1448. május 25-én Cegléd birtokuk részére gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25), Barnabás apostol (augusztus 24) és Máté evangélista ( szeptember 24) ünnepeire, azokat megelőző és követő napokra vásártartást engedélyezett, ugyanazokkal a jogokkal, amelyekkel a királyi szabad városok rendelkeztek. 26 Ugyanakkor sok baj volt a Ceglédet megillető vámmal, amelyet természetesen senki sem fizetett szívesen. Különösen híresek voltak a budai és pesti polgárok, akik mindenféle furfanggal kijátszották a vámszedőket. Végül Hunyadi János 1453. április 9-én kelt levelében kötelezte a budai és pesti polgárokat, hogy Régi ceglédi pecsétnyomók Ceglédnek a vámot megfizessék. Ugy tűnik, az apácák nehezen tudtak érvényt szerezni Ceglédet megillető jogaiknak. Ugyanis V. László (1444-1457) 1455. május 28-án kelt levelében sajnálkozással vette tudomásul az óbudai apácák panaszaiból, hogy a Cegléden átutazó kereskedők nem hajlandók a vámot megfizetni, sőt esetenként fegyveresen is ellenállnak, éppen azért meghagyja a nádornak és Pest megye szolgabíráinak, hogy az apácákat jogaikban védjék meg. 28 Hunyadi Mátyás (1458-1490) ez ügyben intézkedett, és 1476. június 1-én kelt levelében meghagyta Pryber Benedek budai várnagynak, a kunok főkapitányának, hogy valahányszor az apácák panasszal élnek, az ellenszegülőket a király tekintélyénél fogva a vám megfizetésére szorítsák. 29 Mivel Cegléd egyházi földesúr joghatósága alatt állt, jogállása meglehetősen ingatag volt. Hosszabb idő után az országbíró 1465. április 24-én kelt levelében Ceglédet oppidumként említi. 30 Jóllehet, a királyi personalis 1469. szeptember 19-én kelt iratában Ceglédet ismét falunak nevezte. 31 Nyilvánvaló, az ingatag jogállás az egyházi földesúr, történetesen az óbudai apácák és a városias település lakói közötti küzdelmet, vagy legalábbis feszült viszonyt tükrözi. Végül is az apácák lemondtak a földesurat megillető igazságszolgáltatási jogukról és a jobbágyi tartozások közvetlen behajtásáról, és Cegléd város közösségére (communitas) ruházták azokat. Anna (apáca)fejedelemasszony 1506. május 7-én kelt levelében Ceglédet „ci vitas"-nak nevezi, 32 továbbá meghagyja, hogy ezentúl minden év Szent György napján bírákat és esküdteket tartoznak választani ötven arany forint bírság terhe alatt. 33 A nehezen kivívott szabadság ékes bizonyítéka a város e korból fennmaradt pecsétje (1514), amelyet a ceglédi Kossuth Múzeum gyűjteménye őriz. 112
