Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Klamár Zoltán: Halálban is közösség. Az adorjáni temető vizsgálata
Urbánus síremlékek, melyek a változó divatot mutatják: ezüstre festett fém korpusz, galambokkal, angyallal és az elhunytak fényképével; szitanyomásos Krisztus ábrázolás kereszttel és az elhunytak fényképével és szitanyomásos Mária ábrázolás. síremlék előtt, míg a síremlék tetején galamb pár áll egymással szembefordulva. A másutt látott példák nem mindig teremtenek divatot. Ezek a díszítő elemek nem nyerték el a közösség tetszését és egyediek maradtak, csakúgy, mint a vésés hagyományával szakító, fémből öntött betűs szövegű és keresztdíszítésű, vörös gránit sírkövek is. Egyelőre nem látszik a temetői sírkődíszítmények továbbfejlődési iránya, minden esetre 1999-ben megjelent az első szitanyomásos technikával készült portré egy házaspárról. Ugy tűnik azonban, hogy a képi ábrázolások fontossága felértékelődik az idők folyamán, és az új technikai lehetőségeket is kihasználják az időtlenség biztosításának céljából. A SÍRJEL FELIRATAI, MINT A KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓS JELRENDSZER ELSŐDLEGES HORDOZÓI A sírfeliratok a sírkövek megjelenésével mind terjedelmesebbé váltak, az elhunytról egyre több információt közöltek. A falu társadalma fontosnak tartotta és tartja ma is, hogy az elvesztett családtaghoz fűződő érzelmi kötődésről, vallásos értékrendről többet tárjanak a temető nyilvánossága elé, mintsem arra korábban mód és lehetőség kínálkozott. A sírfeliratok, sírversek népművészeti értékéről meglehetős visszafogottsággal nyilatkoznak a kutatók, 67 ugyanakkor tény, hogy ezek a szövegek tömegével gyűjthetők, számtalan variánsban élnek, sokszor egymástól nagy földrajzi távolságban is megtalálhatók, ami az egységesülő közízlés jeleként is felfogható. Az adorjáni temetőben igen korán megjelennek ezek a szövegek, alig pár évvel a temető megnyitása után már olvashatók a sírköveken. A feliratokat elemezve, azt kell mondanunk, hogy nemcsak az elhunytról, hanem a hozzátartozókról, illetve a község társadalmáról is közölnek fontos információkat ezek a szövegek. 68 Fontos utalások vannak ezekben a szövegekben az értékrendre, vallásosságra vonatkozóan. Ha úgy tetszik, nem mások ezek a szövegek, mint a közösség által jóváhagyott kommunikatív jelzések egy szélesebb társadalmi norma mentén az élő falu és a holt falu között. A katolikus falvak temetőiben olvasható sírfeliratok szerzőjét legtöbbször a helyi kántorban vélik megtalálni a kutatók, 6 ? úgy gondoljuk azonban, hogy ez csak részben igaz, ugyanis a megvizsgált szövegközlések valószínűsítik a kéziratos versgyűjtemények meglétének lehetőségét, melyek a kőfaragók műhelyében mintaként szolgálhattak és helyi igények szerint, 7 " esetleg paraszti rímfaragók adaptálták azokat. 71 Az adorjáni szövegekre vonatkozóan szükséges volna megvizsgálni a szomszédos települések temetőinek feliratai mellett, a közeli kőfaragó műhelyek tevékenységi körét is. Kanizsán a Csukonyi, Zentán a Rosenbaum, Ferenczy, Weinger, Vajda, Pauk, Óváry és Faragó műhelyek tevékenységét. 72 E mellett a rokonsági kapcsolatok jelentősége is felértékelődik a kérdés megválaszolásakor, ugyanis a falu házasodási szokásainak eredményeképpen mind kiterjedtebb a településtől távol eső rokonok száma, ami egyben a vidék temetőinek látogatását is eredményezi, ahonnan példát és verset is kölcsönözhetnek. A sírfeliratok tehát megszólítják a közösség élő és holt tagját egyaránt. Még a legrövidebb feliratok is közölnek adatot a sírban nyugvóról. Erre példa a gyermektemetőben álló beton keresztre karcolt R. A. monogram, vagy a műkő kereszten olvasható Bicskei 100
