Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

menyek alkották a múzeumi hálózat gerincét: „Cegléd, Nagykőrös, Szentendre, és Vác városok múzeumai 2 vagy több szakemberrel működő, önálló intézményekként dolgoznak tovább, míg Tápiószele, Aszód, Zebegény, Szob és új épületbe költözése esetén Ráckeve, megfelelő szakemberek vezetésével tájmúzeumi feladatokat látnak el."

23 A megfelelő szakemberek tehát már a kezdetektől megvoltak Zebegényben, ennek ellenére az 1975-ben kiadott működési engedélyben a múzeum mégis a „muzeális emlékhely" besorolást kapta. Függelék 3. Ez a meghatározás már az akkori állapotoknak sem felelt meg, mert a kezdetektől olyan széleskörű, főleg a képzőművészetet és Szőnyi István művészetét népszerűsítő közművelődési tevékenység folyt itt, mely messze túlmutatott a múzeumi emlékhely kategórián. Ezt támasztja alá egy 1970-ben kelt feljegyzés, melyben Vörös Géza, a Pest megyei Tanács Művelődési Osztályának munkatársa értékelte a múzeum addigi tevékenységét: „A Szőnyi István házából múzeumi célokra kialakított intézmény tevékenysége messze meghaladta az emlékmúzeumok hagyományos tevékenységi körét. Ezzel a létrehozásától eltelt rövid időszak alatt kivívta azt az elismerést, hogy szakmai körökben úgy emlegetik, mint a megye legkiválóbb közművelődési munkáját végző intézményét."

24 1979-től 1996-ig a Gorka Kerámiamúzeum Dániel Kornél kérésére a váci Vak Bottyán Múzeum felügyelete alá került. 1987-ben megjelent az első színes múzeumvezető Almássy Mariann művészettörténész bevezetőjével és szerkesztésében.

25 Az időszaki teremben rendszeresen szerveztek képző- és iparművészeti kiállításokat.

26 1994-ben Gorka Géza születésének 100. évfordulója alkalmából Gorka Lívia kezdeményezésére és hathatós támogatásával megnyílt a „Három nemzedék" című tárlat, mely Gorka Géza állandó anyaga mellett bemutatta leánya, Gorka Lívia és unokája, Gorka Focht Géza életművének egy részét is. A kiállításhoz reprezentatív katalógus jelent meg az F. Szelényi Ház kiadásában, Gorka Lívia és fia, Gorka Focht Géza vallomásával, Sz. Farkas Aranka szerkesztésében, Szabó Lilla előszavával. Ezt a kiállítást 1996-ig láthatta a közönség, ebben az évben a Gorkaház szakmai felügyelete visszakerült a Szőnyi István Emlékmúzeumhoz. 1982-től, Végvári Lajos visszavonulása után új művészeti igazgató vette át a szabadiskola irányítását ár. Hann Ferenc, a szentendrei Ferenczy Múzeum művészettörténésze személyében. Az előző évtized tapasztalatain okulva, az újjászervezett tanári kar (legfőképpen szentendrei művészeket kért fel Hann Ferenc), megpróbált visszatérni a szabadiskola eredeti alapelveihez: „stílustól függetlenül mesterséget tanítani". Igyekeztek messzemenően figyelembe venni a szabadiskola jellegéből adódóan a hallgatói igényeket, de az oktatás színvonalát illetően sohasem kötöttek kompromisszumot. így fordulhatott elő, hogy nonfiguratív festők tanították igen jó színvonalon a pleinair festést és az alakrajzot, Aknay János és György Csaba Borgó, ugyancsak nem figurális festő Bereznai Péter az alkalmazott grafikusokat. Új szakokat vezettek be, így a murális festő osztályt. A freskó és secco technikát a közszeretetnek örvendő, volt Szőnyi tanítvány, Jets György oktatta. Ugyancsak egyedülálló kísérletként, Franta Dezső irányításával restaurátor osztály indult, és ebben az időben próbálkoztak először a művészetelmélet oktatással. A szobrászokkal Veres Gábor, Paulikovics Iván és Somogyi Tamás foglalkoztak, virágkorát élte a kerámia oktatás Ascher Zoltán vezetésével, a tűzzománcosokat Sisa József és Balanyi Károly tanította. (9. kép) 1987-től a szabadiskola négyhetes kurzusai után ifjúsági művésztelepet hirdettek meg a 10-15 éves korosztály számára négy szakon, mely azóta is nagy sikerrel működik. A jó egy évtized alatt stabilizálódott a tanári kar, előtérbe kerültek a közösségteremtő törekvések, nagyon sok hallgató évközben is felkereste oktatóját. A szabadiskola újabb fénykorát élte (állandósult a 200 fölötti hallgatói létszám). A huszonötödik évfolyamot lezáró kiállítás 1992-ben mégis ennek a korszaknak a végét jelentette, mert Hann Ferenc nem vállalta tovább az irányítást, az ő általa meghívott tanári kar is lemondott a következő évben.

27 A szabadiskolának nem először kellett földrengésszerű változásokat átélnie, de ezek mindig javára váltak. Az új vezetés, az új tanárok friss szemléletet, új lendületet adtak a további munkához. 1981-től már személyes tapasztalataim alapján jegyezhetem tovább a múzeum krónikáját, mert Dániel Kornél ebben az évben vett fel munkatársának, mint egykori szabadiskolásnak nagyon nagy megtiszteltetést jelentett a Szőnyi Múzeumba kerülni. Az 9. kép. A szobrász osztály a képzőművészeti szabadiskolán, 1988. 85