Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

8. kép. A tábor faházainak átadása a Szőnyi István Emlékmúzeum kertjében, 1971. ködő Fejér megyei Múzeumok Baráti Körének alapszabályai figyelembevételével állítottam össze. Ha a tervezet elfogadható, szeretném az alakuló közgyűlést február elején megtartani, hogy a nyári munkatervünket és a Képzőművészeti Szabadiskolát már e keretek között tudjuk megszervezni és lebonyolítani."

19 Az egyesület 1969-ben megszületett, azóta gazdaságilag függetlenül működik, és ma is szervezi a szabadiskolát. A hetvenes évektől még anyagilag is támogatta a múzeumot, a többletbevételeikből képvásárlást terveztek és múzeumi berendezések beszerzésére adtak át pénzösszegeket az „anyaintézménynek."

20 A hetvenes évek elejétől Dániel Kornél új programokat alkotott a szabadiskolán kívüli időszakra. „Két nap a múzeumban" címmel ifjúsági táborozást hirdettek meg a Szőnyi-kertbe felépített faházakba, a program fontos részei voltak: a múzeumlátogatás, szakmai bemutatók, zenei estek, művészeti vetélkedők, múzeumi órák. A kétnapos kirándulás résztvevőit már Budapesten, a Nyugati pályaudvaron várta az idegenvezető. A Dunakanyar történetének, nevezetességeinek bemutatása a vonaton, utazás közben elkezdődött. Az első állomás Verőce volt, ahol megtekintették a Gorka Múzeumot, majd a következő vonattal megérkeztek Zebegénybe, ahol kis pihenő és ebéd után kerámia bemutatón ismerkedhettek meg az agyagozás titkaival. Délután a Szőnyi Múzeum megtekintése következett, és együtt nézték meg a Szőnyi Istvánról és Gorka Gézáról szóló, Kollányi Ágoston által forgatott filmeket, a napot művészeti vetélkedők, zenés műsorok, tábortűz zárta. A másnapi kirándulások, túrázások után indultak haza a résztvevők. A hétvégékre szervezett komolyzenei, irodalmi műsorokra is tömegesen érkeztek az érdeklődők, akik természetesen a múzeumot is megtekintették. A hetvenes évek végén, egyes években a múzeumlátogatók száma a hatvan ezret is meghaladta. Érdemes áttekinteni a látogatási statisztikák alakulását. Ekkor kezdett felépülni az az image, mely84 ben összekapcsolódott Szőnyi múzeuma a zebegényi kerttel és a legendás szabadiskolával. Függelék 5-6. Az egyesület eleinte országos hatósugarú, nyitott civil szervezet volt, komoly taglétszámmal, 1973-ban 309 fő fizetett tagdíjat. Olyan neves személyiségek adták nevüket, szellemüket, kapcsolataikat ehhez az ügyhöz, mint Czigány György, Rákos Sándor, Szentpál Monika, Szendrey Karper László, Ágay Karola, Bőzsöny Ferenc, meg a korábban említett tanári, előadói kar, és természetesen a szabadiskola hallgatói. A múzeum és egyesület együtt valóságos szellemi műhelyként működött. Dániel Kornél visszavonulása után sajnos ez az idillikus állapot nem maradt fenn, erről részletesen a nyolcvanas éveket tárgyaló részben esik majd szó. A kezdeti friss lendület élményét Dániel Kornél vallomása autentikusan érzékelteti. „És megtörtént a csoda. Egy olyan mozgalom született, melyre akkoriban nagyon sokan ki voltak éhezve. Nem kellett különösebb propaganda, mégis elterjedt a hír az országban, egyre többen jelentkeztek. Hogy mi lehetett a varázs magyarázata? Nehéz megfejteni. Talán az volt a legfontosabb, hogy mindenki szívvel-lélekkel, hitből csinálta. A szabadiskolás fiatalok ragaszkodtak tanáraikhoz, egész évben tartották a kapcsolatot. És az országhatáron kívülről is egyre többen jöttek: kelet- és nyugatnémetek, franciák, finnek, amerikaiak, kanadaiak. Ez a szabad szellem számukra is vonzó volt. Azokban az időkben a név: szabadiskola is többet jelentett, mint ma. Itt a tanítás legfontosabb alapelve: mindig igazat és újat mondani. Az állami iskolákban akkoriban ez nem volt tananyag. Egész életre szóló útravalót kaptak, akik rendszeresen megfordultak itt, bármi lett is később a foglalkozásuk. Az igazság, emberség, szépség keresésének vágya mindig megmaradt bennük. S ennél többet és szebbet ma sem kívánhatunk egy iskolától, legyen az állami vagy szabad."

21 A szabadiskola szépen épült, de a múzeum és a gyűjtemény helyzete még hosszú ideig nem tisztázódott. Jellemző adalék az 1968. évről szóló beszámoló egy részletéből: „A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Már lassan 2 éve lesz, hogy a múzeum megnyílt, de még a legalapvetőbb leltári ügyek sincsenek elintézve. A képanyag tulajdonjogi helyzete még mindig tisztázatlan. Leltári átvétel a mai napig nem volt. Ez érvényes a múzeumhoz tartozó park helyzetére is."

22 Az évek során sikerült olyan raktárakat kialakítani, melyek alkalmassá váltak a több ezer darabból álló grafikai anyag tárolására. 1973-ban kerültek vissza a Magyar Nemzeti Galériából a Művelődési Minisztérium által a Szőnyi múzeum részére megvásárolt művek. Ettől az évtől kezdte el Horváth Béla művészettörténész a tudományos feldolgozást és a szakszerű múzeumi leltározást. Érdekes adalékot találtam a hetvenes évek elejének múzeumi helyzetéről a Studia Comitatensia 1. számában. Dr. Ikvai Nándor bevezető tanulmányában felvázolta a Pest megyei múzeumi hálózat kialakulását. Leírása szerint 1971 végén a következő intéz-