Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

3. kép. A Szőnyi István Emlékmúzeum megnyitó ünnepsége 1967. augusztus 18. Az ünnepi beszédet Pátzay Pál szobrászművész tartotta. kérték fel arra, hogy a hagyaték leltározásánál legyen jelen, majd őt bízták meg a múzeumigazgatói teen­dők ellátásával. 7 Egy hónappal később a Pest megyei Múzeumok akkori igazgatója, dr. Mezősi Károly már részletes utasítást kapott a Pest megyei Tanácstól a Szőnyi Múzeum megnyitására vonatkozó teendők­ről. 8 Az osztályvezető helyettes, Borbély Tibor a meg­hívó, plakát, prospektus és belépőjegy nyomtatáson kívül ebben a levélben intézkedett útirányjelző táblák kihelyezéséről, sőt még 100 db szék odaszál­lításáról is a megnyitó ünnepségre. Az első állandó kiállítást Kisdéginé Kirimi Irén művészettörténész ren­dezte meg. Az ünnepélyes megnyitóra 1967. augusztus 18-án került sor. Aznap 9.30 órai kezdettel a Zebegény Köz­ségi Tanács Végrehajtó Bizottsága ünnepi tanácsülést tartott, ahol megemlékeztek Szőnyi István Kossuth­díjas festőművészről, az előadó Németh Ferenc isko­laigazgató volt, majd mindenki átvonult a 11-kor kezdődő megnyitóra. 9 Arról, hogy milyen prominens személyiségek és hányan vettek részt az eseményen, egy 1970-ben készült jelentésből értesülhetünk. 10 A fény­képek tanúsága szerint több százan zarándokoltak el az új intézmény avatására. (3-4. kép) A jelentésben nyolcszáznegyven résztvevőt jegyeztek le. Az ünne­pi beszédet Pátzay Pál szobrászművész tartotta, erre a beszédre hivatkozott az 1967. szeptember 5-én kelt, a Művelődési Minisztérium felé benyújtott jelen­tésében Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria akkori főigazgatója. Az idézetből kiderül, milyen al­ternatívák merültek föl a múzeum jövőjével kapcso­latban. "Pátzay mester ünnepi megnyitóbeszédében igen nagy művészetpolitikai jelentőséget tulajdoní­tott az Emlékmúzeum létrehozásának. A Galéria en­nek a gondolatnak a jegyében kíván a ráeső felada­toknak eleget tenni, és abból indul ki, hogy az Em­lékmúzeum annyit ér, amennyit - az alkotóműhely és a környezet bemutatása mellett - magukból a művekből, Szőnyi István „különbül tenni akaró" mű­vészetéből megmutat, amennyit a népművelésnek és az ízlésnevelésnek adni tud. Eredeti javaslatunk az volt, hogy az Emlékmúzeum tartozzék a Galériához. A döntés a Pest megyei Tanácsnak ítélte az Em­lékmúzeum kezelését, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a feladatok szempontjából a magunkénak tekintjük, legalábbis, ami a műtárgyak kiállítását, gondozását illeti. Ezért küldtem az Emlékmúzeum megnyitására a Galéria törzsanyagába tartozó fő mű­veket Zebegénybe, és ennek szellemében kívánjuk az Emlékmúzeum művészeti felügyeletét és gondo­zását továbbra is ellátni, és az Aczél György elvtárs álláspontjának megfelelően átvett tanulmányi anyag mielőbbi feldolgozását elkezdeni. ... A hagyatékból, a Szőnyi Zsuzsától és Szőnyi Jolántól megvásárolt képzőművészeti anyag részletes jegyzékbevétele meg­történt, a Galéria készen áll a művészeti anyag átvételére, gondozására és feldolgozására"" E jelen­tés szellemében szállították el a teljes grafikai kollek­ciót a Nemzeti Galériába (több ezer darab), mely csak 1973-ban került vissza a Szőnyi házba. A Magyar Nemzeti Galéria munkatársai, Petényi Katalin és Turcsányi Zuzsa kaptak megbízást a feladatra. Erről tanúskodik egy általuk aláírt feljegy­zés, melyben javaslatot tettek a feldolgozás meneté­re, és beszámolnak az addig elvégzett munkáról. 12 Dániel Kornél, az első múzeumigazgató személyes vallomása hűen adja vissza a múzeumalapítás iz­galmas napjainak hangulatát. „Nem felejtem azokat az érzéseket, melyek akkor vettek rajtam erőt, amikor először léptem be az elhagyatott Szőnyi-házba, ahol a hagyaték leltározása folyt. Úgy éreztem magam, mint egy rablóvezér, aki betör egy elhagyott birodalomba, és teljesen érdemtelenül átveszi az egész kincset. Sú­lyos gond volt ez számomra. Egy valamit akkor elha­tároztam, hogy soha sem szabad megtörténnie, hogy ez a múzeum az elmúlás illatát lehelje magából. Élő múzeumnak kell lennie, hogy Szőnyi művészete, em­bersége lámpásként világítson tovább, megmutassa az utókornak, a fiataloknak, azoknak, akik idejönnek, hogy így is lehetett élni, segítsen nekünk megtalálni az élet értelmét. Ezért volt nagy kedvemre a múze­um és szabadiskola elindítása, szervezése. Véletlen 4. kép. A Szőnyi István Emlékmúzeum megnyitó ünnepsége 1967. augusztus 18. 81

Next

/
Thumbnails
Contents