Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
И. 1947-1967 A BLASKOVICH TESTVÉRPÁR VEZETÉSE ALATT ÁLLÓ INTÉZMÉNY KIALAKULÁSA, A TÁPIÓSZELEI MÚZEUM MŰKÖDÉSE Blaskovich György és János 1947 őszén immáron a Múzeumi Gyűjtőhely vezetőiként szervezték a szkíta temető feltárását. Az ásatások 1948-ban és 1950-ben is folytatódtak. 1951 májusában a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjából szakértői bizottság látogatott el Tápiószelére. Javaslata alapján a Közoktatási Minisztérium az év október l-jén a Blaskovich Mária tulajdonában lévő képző- és iparművészeti gyűjteményt „nemzeti érdekű magángyűjteménnyé... az 1318-1322,1329.1-2. kataszteri számú ingatlanokat a rajta lévő épületekkel, parkkal, kerttel, gazdasági berendezésével" védetté nyilvánította. A gyűjtőhely 312-es házszámú épületében az ún. „kis múzeumban" a Magyar Tudományos Akadémia költségén a Történeti Múzeum fejlődéstörténeti kiállítást rendezett, amit 1951. november 7-én dr. Fülep Ferenc főigazgató ünnepélyes keretek között nyitott meg. 23 Az 1952-es esztendő mérföldkő a Blaskovich gyűjtemény történetében, ez év hozta meg a testvérpár több évtizedes munkájának gyümölcsét, a múzeum létrejöttét. Március 21-én a gyűjtőhelynek állami, helyi múzeummá nyilvánításával megalakult a TÁPIÓSZELEI MÚZEUM. Ezáltal a kialakuláshoz vezető két szál végleg egyesült, amivel megteremtődött az intenzív szakmai munka feltétele. (3. kép) Az intézmény vezetői időszaki kiállításokat szerveztek, ismeretterjesztő előadásokat tartottak. A mai fogalommal élve múzeumpedagógiai tevékenységet is elláttak az iskolás csoportok számára tartott történelmi témájú tárlatvezetések, olvasó-és játékasztal beállítása révén. Az 50-es években a helyi társadalmi szervekkel együttesen gyermeknapot szerveztek a múzeumkertben. Az időszaki tárlatok sorát 1952-ben a nagysikerű Darwin-kiállítás nyitotta meg, amit egy hónap alatt 1055 vendég látott. A fivérek ugyanebben az 3. kép. Régészeti kiállítás a „kismúzeum" épületében és Blaskovich György az 1950-es években 4. kép. A Tápószelei Múzeum dolgozószobája az 1950-es években. Repró: Gócsa Mihály évben Kossuth és Rákóczi-kiállítást rendeztek a kúria történeti szobájában. Odaadással végzett munkájuk felkeltette a látogatók rokonszenvét, akik közül többen ajándékokkal gazdagították a múzeum anyagát. A nagykátai Új Barázda Termelőszövetkezet preparált orrszarvú koponyát, egy pilisvörösvári bányász türkizdíszítésű díszkardot adott át. A nagykátai Járási Tanács 15 mázsás szfinx és egy fiúcska szobrot ajánlott fel a park részére. 24 A helyi múzeum továbbra is gyűjtőhelye maradt a Történeti Múzeum tápiószelei feltárásainak. A múzeumvezetők feladata volt az ásatások előkészítése, munkások keresése, nyilvántartása. A fivérek az 1950-es években a szkíta temetőben folytatott munkájukon kívül régészeti terepbejárásokat, gyűjtéseket is végeztek Tápiószele határában. Eredményeiket az 1956-57-es régészeti kiállításon mutatták be. Tudományos munkájuk fontos összetevője volt az ismeretterjesztés. Blaskovich János többször tartott előadást a helyi és környékbeli művelődési házakban a szelei ásatásokról, a község múltjáról, a múzeum tárgyairól és az Attila kérdésről. Dolgozatait, amiket e témákban írt, publikálta a Pest Megyei Népújság és a Múzeumi Híradó. A Blaskovich testvérek - szakmai tevékenységüket elismerendő - rendszeresen kaptak meghívókat az MTA régészeti konferenciájára, a Kossuth Klub, valamint a Társadalom és Természettudományi Ismeret43
