Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

mája ugyanolyan, mint az előzőké, pereme erősebben kihajlik. LEÍRÁS, ANALÓGIÁK, KELTEZÉS Tálak: (I-II.t.) Az I.t. 2-4,6-7. számú tálai az egyedüliek, melyek belsejét összefüggő mázréteg borítja (csak a tálak felső része van meg). Külsejükön uo. mázcsíkok és mázpettyek találhatók, mint a többi töredéken. A máz színe sárgás-zöld és sárgás-barna. Csak egy esetben égett meg annyira a máz, hogy a színe bizonytalan (I.t.3.). A tálak anyaga vörös, máz alatt esetleg vékony szürke réteggel. A típus valamennyi töredéke, az I.t.l. számú kiegészített tálat és I.t.5. számú peremet kivéve, melyek a simított kerámiához tartoznak, mázas. Ebből a formából egész készletet találunk Budakalászon. A legkisebbek szájátmérője 12-14 cm, a középső méret 16-24 cm-es, a legnagyobb pedig 34 cm átmérőjű. A legkisebb, egyenesen álló peremű csésze (I.t.2-3.) ritka forma a késő római kerámiában. A leányfalui műhely gyártott, ugyancsak mázas felülettel, ilyen peremű, de nagyobb szájátmérőjű tálat. A 4. század végi - 5. századi afrikai sigilláták között találunk ilyen típust, melynek a mi edényeinkhez hasonló utánzatai Itáliában fordulnak elő.

18 Az I.t. 4. számú töredék a behúzott peremű tálak közé is besorolható, nagyobb változata a simított (I.t.l.) tál. Szemcsés, szürke kivitelben a 4. század közepén, utolsó harmadában gyakori, mázas kivitelben ritkább. Enyhén behúzott peremmel hasonló táltöredéket találunk Ács-Vaspusztán mázas felülettel. Tokodon is előfordul mázas felülettel a 4. század végi - 5. századi anyagban.

19 Szlovénia magaslati, erődített telepein a forma szemcsés, keményre égetett változatban az 5-6. századig él tovább.

20 A duzzadt peremű tálak kónikus alsó résszel (I.t.6-7) ahhoz az igen gyakori késő római tálcsoporthoz tartoznak, melynek egyenesen álló peremrészét többnyire egy vagy két borda tagolja. Az osztatlan felsőrészű tálak sem ritkák, egyes kutatók szerint ezek, ill. az egy osztatúak a korábbi, a 2-3 osztatú tálak pedig a későbbi típusok. Rétegtani adatok nálunk egyelőre nem támasztják alá ezt az állítást.

21 A forma a kora római előzményekre vezethető vissza. Tagolt felsőrészű, gömbölyűbb aljú tálak, ill. az ún. gyűrűs peremű tálak egyaránt tekinthetők előzményeiknek.

22 A gyűrűs peremű tálak a pannóniai késő római kerámiában szürke szemcsés kivitelben a 4. század elején jelennek meg, a 4. század közepétől - második felében mázas kivitelben fordulnak elő (bár ez ritka), majd a század utolsó negyedében simított felülettel lesz ismét gyakori

23 (ekkortól már tagolt felső részű tálaknak nevezik őket). A környező, ugyanilyen típusú őrtornyok közül Leányfaluból ismert hasonló típusú tálak pereme nem pontosan azonos. Mázas és simított felülettel készültek.

24 A forma a mauterni műhely fő táltípusa is, bár csak néha mázas, a legtöbb itt is simított felülettel készült, ritkán házikerámiából.

25 Mindkét műhely a 4. század végén, 5. század első harmadában működött. Bár Friesinger a formát, az alsó-ausztriai analógiák alapján, a 4. század közepétől az 5. század végéig viszi. Ugyanebben, a késői időszakban a tokodi műhely is gyártott szemcsés, keményre égetett házikerámiából készült hasonló edényeket.

26 Szombathelyen egy 5. század közepi kemence közelében találunk a budakalászihoz hasonlóan mázpöttyös kivitelű tálakat.

27 Több limes-menti tábor anyagára szintén jellemző a típus, de sehol sem mázas felülettel, pl. Dunabogdány Ács-Vaspuszta, Carnuntum, Klosterneuburg.

28 Az Ács-vaspusztai töredékek a 4. század első felétől az 5. század elejéig keltezhetők a rétegtani adatok alapján, bár a legtöbb Valentinianus kori. A legkésőbbi rétegekből már csak simított felülettel ismert. A korábbiak szemcsés szürke anyagúak.

29 Az analógiák alapján a forma a 4. század első felétől az 5.század közepéig terjed. A mi budakalászi mázas táljaink ezen belül a 4. század második felétől az 5. század első harmadáig keltezhetők. A Il.t. 2,4,6. számú töredékei (és a Kat.16.) vízszintesen kihajló peremű, ugyancsak kónikus aljú, mély tálak. A forma mind a mázas, mind a házi kerámiára jellemző Budakalászon, sőt a két változat anyaga, soványítása, égetése teljesen hasonló. Ez a forma a budakalászi őrtorony kerámiájának vezető típusa, mindenféle kivitelben és változatos peremkiképzéssel fordul itt elő. Mázuk másodlagosan égett, lyukacsos, színe többnyire kérdéses. Csak egy esetben maradt meg a sárgás-barna fényes máz. Mázzal a peremet és a tál belsejét borították, kívül csak mázpettyek és csíkok találhatók. Színük: téglaszínű (2 db), ill. szürke vagy szürkés-barna. A forma ritkán készül mázas felülettel, többnyire a házikerámiára jellemző, így részletesen a házikerámiánál ismertetem. Mázas változatban Tokodon gyártottak nagyobb és kevésbé éles válltörésű tálakat a 4. század végén - 5.század első felében.

30 Dacia Ripensis területén találunk még hasonló mázas tálakat a 4. század második - harmadik negyedében.

31 A II.t.6.edény kisebb, mint a többi és nem válltörése van, hanem az alsó harmadban törik. Hasonlót Leányfalun találunk, a 4. század végén - 5. század elején, vörös bevonattal.

32 A típus az analógiák alapján a 4. század közepétől az 5. század elejéig terjed. Az egyik töredék (K.16.) széle hullámosra képzett. Ez a peremkiképzés a vízszintes peremű edények késői csoportjára jellemző.

33 A II.t.7. számú töredék vízszintesen kihajló peremű csésze, válltörés nélkül. A forma fő jellemzője a telepek és a temetők késő római mázas kerámiájának. Kis csészék és lapos tálak készültek ilyen peremmel. Valószínűleg egy személy étkészletéhez tartoztak ezek a kis csészék és a recézett peremű lapos tálak. Korábbi fémedények, ill. késő római afrikai si269