Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

mája ugyanolyan, mint az előzőké, pereme erősebben kihajlik. LEÍRÁS, ANALÓGIÁK, KELTEZÉS Tálak: (I-II.t.) Az I.t. 2-4,6-7. számú tálai az egyedüliek, melyek bel­sejét összefüggő mázréteg borítja (csak a tálak felső része van meg). Külsejükön uo. mázcsíkok és máz­pettyek találhatók, mint a többi töredéken. A máz színe sárgás-zöld és sárgás-barna. Csak egy esetben égett meg annyira a máz, hogy a színe bizonytalan (I.t.3.). A tálak anyaga vörös, máz alatt esetleg vé­kony szürke réteggel. A típus valamennyi töredéke, az I.t.l. számú kiegészített tálat és I.t.5. számú pe­remet kivéve, melyek a simított kerámiához tartoznak, mázas. Ebből a formából egész készletet találunk Budakalászon. A legkisebbek szájátmérője 12-14 cm, a középső méret 16-24 cm-es, a legnagyobb pedig 34 cm átmérőjű. A legkisebb, egyenesen álló peremű csésze (I.t.2-3.) ritka forma a késő római kerámiában. A leányfalui műhely gyártott, ugyancsak mázas felülettel, ilyen peremű, de nagyobb szájátmérőjű tálat. A 4. század végi - 5. századi afrikai sigilláták között találunk ilyen típust, melynek a mi edényeinkhez hasonló utánza­tai Itáliában fordulnak elő. 18 Az I.t. 4. számú töredék a behúzott peremű tálak közé is besorolható, nagyobb változata a simított (I.t.l.) tál. Szemcsés, szürke kivitelben a 4. század közepén, utolsó harmadában gyakori, mázas kivitelben ritkább. Enyhén behúzott peremmel hasonló táltöredéket ta­lálunk Ács-Vaspusztán mázas felülettel. Tokodon is előfordul mázas felülettel a 4. század végi - 5. századi anyagban. 19 Szlovénia magaslati, erődített telepein a forma szemcsés, keményre égetett változatban az 5-6. századig él tovább. 20 A duzzadt peremű tálak kónikus alsó résszel (I.t.6-7) ahhoz az igen gyakori késő római tálcsoporthoz tar­toznak, melynek egyenesen álló peremrészét többnyi­re egy vagy két borda tagolja. Az osztatlan felsőrészű tálak sem ritkák, egyes kutatók szerint ezek, ill. az egy osztatúak a korábbi, a 2-3 osztatú tálak pedig a későbbi típusok. Rétegtani adatok nálunk egyelőre nem támasztják alá ezt az állítást. 21 A forma a kora római előzményekre vezethető vissza. Tagolt felsőrészű, gömbölyűbb aljú tálak, ill. az ún. gyűrűs peremű tálak egyaránt tekinthetők előzménye­iknek. 22 A gyűrűs peremű tálak a pannóniai késő római kerámiában szürke szemcsés kivitelben a 4. szá­zad elején jelennek meg, a 4. század közepétől - máso­dik felében mázas kivitelben fordulnak elő (bár ez rit­ka), majd a század utolsó negyedében simított felület­tel lesz ismét gyakori 23 (ekkortól már tagolt felső részű tálaknak nevezik őket). A környező, ugyanilyen típusú őrtornyok közül Le­ányfaluból ismert hasonló típusú tálak pereme nem pontosan azonos. Mázas és simított felülettel készül­tek. 24 A forma a mauterni műhely fő táltípusa is, bár csak néha mázas, a legtöbb itt is simított felülettel készült, ritkán házikerámiából. 25 Mindkét műhely a 4. század végén, 5. század első harmadában műkö­dött. Bár Friesinger a formát, az alsó-ausztriai analó­giák alapján, a 4. század közepétől az 5. század vé­géig viszi. Ugyanebben, a késői időszakban a tokodi műhely is gyártott szemcsés, keményre égetett házi­kerámiából készült hasonló edényeket. 26 Szombathe­lyen egy 5. század közepi kemence közelében találunk a budakalászihoz hasonlóan mázpöttyös kivitelű tá­lakat. 27 Több limes-menti tábor anyagára szintén jellemző a típus, de sehol sem mázas felülettel, pl. Dunabog­dány Ács-Vaspuszta, Carnuntum, Klosterneuburg. 28 Az Ács-vaspusztai töredékek a 4. század első felétől az 5. század elejéig keltezhetők a rétegtani adatok alap­ján, bár a legtöbb Valentinianus kori. A legkésőbbi réte­gekből már csak simított felülettel ismert. A koráb­biak szemcsés szürke anyagúak. 29 Az analógiák alapján a forma a 4. század első fe­létől az 5.század közepéig terjed. A mi budakalászi mázas táljaink ezen belül a 4. század második felétől az 5. század első harmadáig keltezhetők. A Il.t. 2,4,6. számú töredékei (és a Kat.16.) víz­szintesen kihajló peremű, ugyancsak kónikus aljú, mély tálak. A forma mind a mázas, mind a házi kerámiára jellemző Budakalászon, sőt a két változat anyaga, so­ványítása, égetése teljesen hasonló. Ez a forma a bu­dakalászi őrtorony kerámiájának vezető típusa, mindenféle kivitelben és változatos peremkiképzéssel fordul itt elő. Mázuk másodlagosan égett, lyukacsos, színe több­nyire kérdéses. Csak egy esetben maradt meg a sár­gás-barna fényes máz. Mázzal a peremet és a tál belsejét borították, kívül csak mázpettyek és csíkok találhatók. Színük: téglaszínű (2 db), ill. szürke vagy szürkés-barna. A forma ritkán készül mázas felülettel, többnyire a házikerámiára jellemző, így részletesen a házikerá­miánál ismertetem. Mázas változatban Tokodon gyár­tottak nagyobb és kevésbé éles válltörésű tálakat a 4. század végén - 5.század első felében. 30 Dacia Ripensis területén találunk még hasonló mázas tálakat a 4. század második - harmadik negyedében. 31 A II.t.6.edény kisebb, mint a többi és nem válltö­rése van, hanem az alsó harmadban törik. Hasonlót Leányfalun találunk, a 4. század végén - 5. század elején, vörös bevonattal. 32 A típus az analógiák alapján a 4. század közepétől az 5. század elejéig terjed. Az egyik töredék (K.16.) széle hullámosra képzett. Ez a peremkiképzés a víz­szintes peremű edények késői csoportjára jellemző. 33 A II.t.7. számú töredék vízszintesen kihajló pere­mű csésze, válltörés nélkül. A forma fő jellemzője a telepek és a temetők késő római mázas kerámiájá­nak. Kis csészék és lapos tálak készültek ilyen pe­remmel. Valószínűleg egy személy étkészletéhez tar­toztak ezek a kis csészék és a recézett peremű lapos tálak. Korábbi fémedények, ill. késő római afrikai si­269

Next

/
Thumbnails
Contents