Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
8-9. kép. MASIA sírtáblájának ségének - az ala I Hispanorumnak és az ala I Tungrorum Frontonianának - átvezénylésük előtti közvetlen állomáshelye Dalmatia volt. 45 Tehát a jellemzően Aquincum közvetítésével Pannónia ÉK-i vidékein elterjedt, s ott nagy közkedveltségnek örvendő formula Carnuntumból való átkerülése kétségessé vált, ezért nem használható fel egy Carnuntumból Aquincumba vezényelt, még ismeretlen, korai csapategység létezésének bizonyítására sem. A formulákat tehát Aquincum legkorábbi, Dalmatiából átvezényelt első helyőrségeinek katonái - például Nertus Dumnotali f(ilius) veteranus ala(e) Hispan(orum) J, 46 Claudius Severus Icepni f(ilius) messicius eques ala(e) Hisp(anorum) I 47 - számára állított sírfeliratokra már felírták, ezért a szófordulat a római csapatok (s ezáltal a római kultüra) Aquincum területén való feltűnésével egy időben, dalmátiai hatásra jelent meg EK-Pannonia legkorábbi sírszövegeiben. 48 Az első bennszülött származású kőfaragók számára ezek a síremlékek és sírszövegek jelentették a követendő példát, amely a formula bennszülött síremlékeken való tömeges megjelenését eredményezte. A légiós kőfaragóműhelyekkel Aquincumban megjelenő új formulatípusok még a Kr.u. 2. sz. első harmadában sem szorítják ki az őslakosság sírfeliratairól a korábbi kedvelt t. т. p., illetve t. p. kifejezéseket. A formulapár Fitz J. szerint a 2.sz. első harmadáig van használatban, 49 amit alátámaszt az a tény is, hogy a t. p. formula a Kr.u. 2.sz. elején állított bennszülött sírköveken ritkán párosul a D(is) M(anibus) dedikációval. 50 A kifejezések azonban ez után sem tűnnek el véglegesen. 51 A pátyi síremlék formája és a D(is) M(anibus) formula hiánya miatt a Kr.u. 1. sz. végére-Kr.u. 2. sz. első évtizedeire keltezhető. A t. m. p. záróformula bennszülött síremléken történő használata miatt azonban aligha lehet későbbi, mint a Kr.u. 2. sz. első harmada. 4. Páty, Terminal A temető 254. sírjából került elő egy trachitból faragott feliratos sírsztélé töredéke (8-9. kép). A kőem(4. sz. kőemlék) fotója és rajza léket egy közel négyzet alakú kőlapból alakították ki. Az eredetileg földbe ásott alsó fele durván lenagyolt, bal alsó sarka letörött. A síremlék csak egy fektetett téglalap alakú feliratos mezőből áll, amelynek teteje vízszintesre faragott. 52 A sztélét bennszülött kőfaragó készítette. Az egyszerű léckerettel körbevett feliratos mezőbe négysoros feliratot véstek. A felirat írásképe rendezett, a közel azonos magasságú betűk egyenletesen vannak elhelyezve. Az utolsó sorban a többitől néhány betűvel hosszabb szöveget kellett felvésni, ezért itt a betűk is sűrűbben követik egymást. A keskeny vonalvezetésű betűvájatok sekélyek, a felirat ezért nehezen olvasható. Ligatúrákat és interpunctiókat a felirat vésője nem használt. Méretek: m: 76,6 cm; sz.: 77,5 cm; v.: 15,3 cm, a feliratos mező: 66,5 X 38 cm nagyságú. A betűk magassága: 1. sor: 6,2 cm; 2. sor.: 6,4 cm; 3. sor: 6,5 cm; 4. sor: 7-7,8 cm. Őrzési helye: Szentendre, Ferenczy Múzeum. Masia Cauron/is (filia) an(norum) XXX Epmag/urix Appi(i)(?) (filius) posuit I sibi et (c)o(n)iugi (c)aris(s)i(m)a(e). AMasius/a név Pannoniából még ismeretlen, de kelta nyelvterületen, Gallia Belgicában egyaránt előfordul nomenként és cognomenként 53 A Cauro hapax név. A síremlék állítójának a kompozíciós neve valószínűleg Ep(o)-magu-rix összetételű. A pontos analógia nélküli teljes név első tagja a „ló" jelentésű 54 Epo lehetett, amelyből az о kiesett. 55 Az egy tövű Epo illetve Eppo személynevek D-Pannoniában különösen kedveltek. 56 A második tagban a „szolga" vagy „ifjú" jelentést hordozó -magú- szó ismerhető fel. 57 A név utolsó tagja a -rix komponens, amely ekkor már inkább a „gazdag" (ném. reich) jelentés felé tolódott el. 58 (A magu-rix kompozíciónak „Knappenherr" jelentést tulajdonítanak. 59 ) Galliából ismerünk egy hasonló névösszetételt (Epo-redo-rix). 60 Epomagurix apja valószínűleg az Appius - Aquincumból és Szentendréről (ld. alább) 251
