Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

5. kép. Az első állandó kiállítás, •Szentendre a római korban" részlete. (Előtérben a horányi római őrtorony rekonstruált makettje.) zatának helyreállítása után a Waczek villa területén korábban egyrakásra hordott római síremlékeket be­szállították, s a múzeum udvarán és a kapualjban he­lyezték el. Az állandó régészeti kiállítást is sikerült a Marx téri épületben, a földszinti teremben megrendezni. Megvalósulásának hátráltatója a tárló-hiány volt. Ujakat nem kapott, különböző múzeumoktól próbált kölcsönözni. A régészeti kiállításokat mindig köl­csönkért tárlókkal tudták megrendezni. Két állandó kiállítást is rendezett Soproni Sándor. Az elsőt már 1952-ben megnyitotta „Szentendre a római korban" címmel. (5. kép) Ezt 1953-ban átrendezte. Később, 1956-ban ezt az állandó régészeti kiállítást hely­történeti kiállítássá tervezték kibővíteni. A forgató­könyv elkészült, de a kiállítás csak 1958 szeptembe­rében valósult meg, az említett lapidáriummal együtt. Címe: „Szentendre története az őskortól a honfoglaláskorig". Mindkét állandó kiállítás helye a földszinti nagyterem (ma Ferenczy szoba) volt. Már Soproni Sándor tervei között szerepelt a Fe­renczy Károly Múzeum udvari szárnyának bővítése. Ebben az új szárnyban ő elsősorban raktárakat és iro­dát szeretett volna elhelyezni, mivel bebizonyosodott, hogy a távoli Waczek villa raktárában lévő tárgyak gondozása, leltározása, ellenőrzése mennyire nehéz­kes. Sajnos az új szárny építése is csak Soproni Sán­dor eltávozása után tíz évvel valósult meg. 1957 októberében Pest megye muzeológusai között felvetődött egy Pest megyei múzeumi évkönyv terve. Különösen Soproni Sándor és a visegrádi múzeum­igazgató, Héjj Miklós szorgalmazta. Körlevelet írtak a ceglédi, váci, nagykőrösi, tápiószelei múzeumok­nak. El is kezdték gyűjteni - Visegrádon - a tanul­mányokat. Az ügy azonban elhalt. Egy-két évig még bíztak az évkönyv létrejöttében, később azonban már nem esett szó róla. A megmaradt öt tanulmányt ­miután a szerzők átdolgozták - a megyei múzeum első évkönyvében, 1972-ben Ikvai Nándor szerkesztő közzétette. Még nem írtunk Soproni egyik legfontosabb szak­mai munkájáról, az igen gyakori ásatásokról, lelet­mentésekről, terepbejárásokról. Most is csak felsoro­lásként szólhatunk róluk. Egyik, évente folytatódó ásatás volt a Budakalász - Homokbánya rézkori te­metője. Ugyancsak évekig járt át Visegrádra, Eszter­gomba, római kori feltárásokat vezetni. Feltárta és pontosította a szentendrei tábor részleteit, és a canabae-t. Gyarapította az anyagot a több száz sírós bronzkori temető Szentendréről. Ásott Tahitótfaluban, Szigetmonostoron, Pilisszentkereszten, Dömösön, Pi­lismaróton, de messzebb is, Dorogon, Tokodon, Tatán, sőt Szombathelyen is végzett leletmentő ása­tást. Többször is bejárta az Aquincum - Esztergom közötti Limes szakaszt, sőt meghívásra Szlovákia egy részén, az Ipoly és Komárom közötti részt is kutatta. Felfedezte több, addig ismeretlen őrtorony helyét. A Pest megyén kívül eső római ásatások em­lékanyagát azután be is kellett leltároznia. Igaz, néha ő is kapott szakmai segítséget. A leltározás előtti nagy mennyiségű lelet restaurálásához pedig Egerből, Szegedről, Bajáról kapott szakembereket. Mindezeken felül szaktanulmányokat írt. Részt vett országos és nemzetközi régészeti kutatásokban. 42 Kiállítási meghívókat, katalógusokat szerkesztett, megjelentette a Frank Jánossal írt Szentendrei Séták című kiadványt, s megírta társszerzőkkel a Szent­endre című útikönyvet. 1961. szeptember 30-ával Soproni Sándor a Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum munkatársa lett. Egy darabig még Szentendrén laktak, azután Budapestre költözött családjával. Utódja a már hete­dik éve vele dolgozó munkatársa, Onódiné Deisin­ger Margit lett. Soproni Sándor munkatársai Több mint tíz éves szentendrei múzeumigazga­tósága alatt Soproni Sándornak négy munkatársa volt. Volt egy időszak, amikor három muzeológus is működött a Ferenczy Károly Múzeumban. Őket szeretném most bemutatni. Frank János (1952-1955-ig) 1952. július 1-től - másfél évi egyedüllét után ­muzeológus munkatársat kapott Soproni Sándor. Frank János művészettörténészt helyezték Szent­endrére, segédmuzeológusi beosztással. 43 Frank Já­nos 1925. június 1-én született Budapesten. Tehát csak egy jó évvel volt idősebb Soproni Sándornál. Mű­vészettörténész diplomáját is ugyanott, a Pázmány Péter Tudományegyetem folytatásaként létrejött ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte (1947­1951). Első munkahelye az Országos Szépművészeti Múzeum volt, ahol gyakornoki idejét töltötte (1951­1952). 44 Onnan jött Szentendrére. A szakmai és igazgatói munkavégzés terén egya­ránt nagy könnyebbséget jelentett Soproninak a vele egykorú új munkatárs. 24

Next

/
Thumbnails
Contents