Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

kerültek a sírokba az orsógombok, 11 sírból 12 darab. Egyaránt került elő férfi és női sírokból. Az egyetlen urnás sírt leszámítva, csak 2 csontváznál állapítható meg eredeti helyük a halott mellett. A 2. sz. sírban a jobb alkar belső oldalán, a 3. sz. sírban a bal kar mel­lett találták. Legtöbb a sima, enyhén kettős kónikus (V. 9., VII. 16., XIV. 9., XVII. 3.). Alakra ebbe a csoportba sorolható a 17. sír kicsi példánya, azonban nagyobb agyaggyöngy­nek is tekinthető (IX. 3.). Jellegzetes példányok a vízszintesen bordázott (IX. 13., X. 12.) és a 17. és 34. sír függőlegesen tagolt, karélyos orsógombjai (IX. 5., XII. 13.). Mindhárom típus sok példánnyal képvisel­ve jól ismert a szkíta kori leletanyagban. A 40. sír orsógombja azonban tölcsérszerű alakjá­val, nem szokványos profiljával kitűnik a megszokott formák közül, de nem példátlan. (XIV 8.) Párhu­zamai a hetényi, a tápiószelei és a Szob-Gregersen­kerti temetőből ismertek. 47 A nyáregyházi temető értékelésekor előre kell bocsátani, hogy a temető nem teljes, feltártságának arányát megközelítőleg sem lehet meghatározni. Csak annyit lehet megállapítani, hogy nagy kiterje­désű volt, ismert két széle között kb. 400 m távolság van. Ezen belül is a sírok egyenlőtlen megoszlásáról már a bevezetőben szóltam. A nyáregyházi temető kevert (többféle fektetésű csont­vázas, urnás és szórt hamvas) rítusával nem tér el a szkíta kor más temetőitől. Csak ezek arányában van JEGYZETEK 1. Az ásatási munka méretei és tempója miatt, valamint amiatt, hogy a feltáró, leíró (adatrögzítő) munkát nem minden esetben szakember végezte, sokszor ellentmon­dás van a napló és a sírrajz, vagy a napló és a meglévő tárgyak, vagy a sírrajz és a meglévő tárgyak adatai kö­zött. Ilyen esetekben megelégedtem az eltérés, az ellent­mondás tényének közlésével és nem vállalkoztam (nem vállalkozhattam) bármelyik forrás prioritásának eldön­tésére. 2. Leltári szám: 98.5.1. - 174; 99.1.1 - 4; 2001.1.1. - 22. 3. A sírleírások során használt rövidítések: M = mélység, H = hosszúság, Sz = szélesség, Ma: magasság, V = vas­tagság, A = átmérő, Pá = peremátmérő, Fá = fenékátmérő. 4. Azoknál a síroknál, ahol a halott tájolása ismert, azt alá­húzással jelölöm. A többi esetben a megjelölt irány a sír­tengely tájolását jelenti. 5. Hzs = a zsugorított váz hossza a sírban, a koponyatetőtől a sarokcsontig mérve. 6. A sírgödör ÉK-i sarkában álló, 25 cm átmérőjű tálat éj­szaka ellopták. 7. A leletanyag leltározása, feldolgozása során vált valószí­nűvé, hogy a 45. sz. gödör valójában sír lehetett. Az ásatási napló semmit nem ír csontokról vagy hamvak­ról, rajz nem készült az objektumról. jelentős különbség, mert - mint már hangsúlyoztam - sehol máshol nem ilyen magas a csontvázas sírok aránya. Ez arra enged következtetni, hogy a temetőt létrehozó közösségben nagyobb arányban voltak az újonnan bevándorlók vagy azok közvetlen leszárma­zottai. E mellett szól az is, hogy két sírban olyan fek­tetéssel (háton fekvő törzs, szorosan zsugorított lábak) helyezték el a halottat, amit a preszkíta kori hagyo­mányokra lehet visszavezetni. Ezzel szemben a leletanyagból kicsit más követ­keztetésre lehet jutni. Újra hangsúlyozom, hogy a sí­rok nagy része bolygatott volt! Nincsen olyan jelleg­zetes tárgy, ami a hazai szkíta kort megelőző, pre­szkíta (Kr. e. 7. sz., Mezőcsáti kultúra), vagy az azt követő középső/késő vaskori (Kr. e. 4. sz., kelta) lelet­anyaghoz köthető. Ugyanakkor több tárgytípus (arany fülbevaló, bronz hajkarika, vaskés, üveg- és paszta­gyöngyök, nyílhegy) és edényforma, a korongolt tech­nika megjelenése csak erre a korszakra jellemző. Amint fentebb láttuk, háromélű bronz nyílhegyek is megerősítenek abban, hogy a temető használatának idejét a Kr.e. 6/5. sz. fordulójára, az 5. századra ha­tározhassam meg. A nyáregyházi temető tehát mind rítusát, mind leletanyagát tekintve szervesen illeszkedik az eddig ismert alföldi szkíta kori temetők sorába. A temetőt létrehozó népesség összetétele, gazdasági helyzete, társadalmi tagozódása sem tér el az eddig megismer­tektől. 8. SZABÓ János Győző, 1969. 104. 9. Ismét hangsúlyozom, hogy csak egy metszetről van ada­tunk! 10. Ellentétben azzal, hogy pl. Szabó János Győző a hevesi temető elemzésénél az urnás rítust a férfi, a csontváza­sat a női halottakhoz társítja, 1-2 kivétel megléte mellett. SZABÓ János Győző, 1969. 82. 11. DUSEK, Mikulás, 1966.15, 64, 9. á. 12. DUSEK, Mikulás, 1966.17,14-15. á. 13. JUHÁSZ Irén, T., 1976. 251, HELLEBRANDT Magdol­na, 1988.109, SZABÓ János Győző, 1969. 61, PÁRDUCZ, Mihály, 1966. LXX. 14. 14. SZABÓ János Győző, 1969. 75,18. á. 15. Törökszentmiklós-Surján 31. sír - CSALOG Zsolt - KISFA­LUDI Júlia, 1985. 7. kép 3.; Szentes-Vekerzug 86. sír - PÁR­DUCZ, Mihály, 1954.29. á. 1; Kesznyéten-Szérűskert 21. sír - HELLEBRANDT Magdolna, 1988. 3. kép. 16. PÁRDUCZ, Mihály, 1966. 9-12. kép 17. GALÁNTHA Márta, 1981. 45-46, 3. kép, 18. JUHÁSZ Irén, T, 1976. 249., PÁRDUCZ, Mihály, 1943. 56. 19. PÁRDUCZ, Mihály, 1969. 229. 20. SZABÓ János Győző, 1969. 64. 21. HELLEBRANDT Magdolna, 1988. 118., PÁRDUCZ, Mihály, 1954. 48-49., JUHÁSZ Irén, T., 1976. 231, 242., PÁRDUCZ, Mihály, 1943. 56., PÁRDUCZ, Mihály, 178

Next

/
Thumbnails
Contents