Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

Szkíta-kori sírok gyakori melléklete, a bronz- és vaskarperec Nyáregyházán hat sírból került elő. Közülük egy női (2. sz.), egy gyermek (27. sz.), kettő a mellékletek alapján női (3., 23. sz.) és egy fiatal fiú (13. sz.), a többinek a neme meghatározhatatlan. A 23. és 27. sírban bronz karperecek párban voltak, bár az utóbbiból csak az egyiket lehetett megmenteni. A 23. sír egyenesre vágott végű párjának (X. 10-11.) párhuzamai majd minden korabeli temetőből (Vekerzug, Tápiószele, Vámosmikola, Hetény, Törökszentmiklós-Surján) ismertek.

24 A 27. sír egymásra hajló végű (XI. 2.) és a 44. sír vékony példányához (XVI. 8.) hasonlót is több temetőben találtak.

25 Vaskarpereceknek (2., 3., 9., 13. sírok) csak töredékei kerültek elő. Az ékszerekhez tartoznak a nagy számban és változatosságban előkerült gyöngyök. A korszak közismert gyöngytípusaiból csak a nagyméretű szemesgyöngyök hiányzanak, minden más előfordult. Kicsi szemesgyöngyöt három, pasztagyöngyöt hat, üveggyöngyöt hat, kauri-gyöngyöt négy sírban találtak. Ezenkívül 8 sírból származnak olyan egyéb gyöngyök, melyek vagy anyaguk, vagy méretük miatt eltérnek a megszokott típusoktól. Ezek közül is kiemelkedő a 8. sír lapos csontgyöngye (VII. 8.), melyhez hasonló a vekerzugi 55. sírban kőből került elő

26

; a 32. sír átfúrt folyami kagylója (XII. 6.), a 42. sír korall-gyöngyei (XVI. 3.). Ez utóbbiak - a kauri-gyöngyökkel együtt távolsági kereskedelemre utalnak. Valamennyi gyöngy csontvázas sírból került elő; egyaránt voltak női, férfi és gyermeksírok mellékletei. A temető nagyfokú bolygatása miatt csak öt sírnál lehetett a gyöngyök elhelyezkedését megállapítani: nyaktájékról, mellkasról, medence és könyök mellől kerültek elő. Valószínűleg övek, derékszíjak összefogására szolgáltak a bronz- és vaskarikák, a ruházat összetűzésére pedig a vastűk. Az előbbiekből összesen hat, az utóbbiból öt darabot találtak. A 23. sír példánya pödrött fejével tűnik ki a többi közül (X. 6.). Mindezek általános mellékletei a korszak sírjainak.

27 A 17. számú, bizonytalan rítusú sírban talált vasfibula erősen rozsdás, jószerivel még tárgytípus-meghatározása is bizonytalan. A 32. sír díszítetlen bronzlemeze (XII. 3.) talán bőröv vereté volt. Hozzá hasonlót Tápiószeléről ismerünk, hullámos pontsorral díszítve.

28 Használati eszközök közül legnagyobb számban az egyélű, ívelt hátú vaskések kerültek elő: hét sírból összesen tíz darab. Jól elkülönül a két típus: rövid (8-10 cm) és a hosszabb (10-18 cm). Az 5., 8. és 36. sírban két-két azonos típusú példány volt. A 36. sírban talált, faragott csontlemez (XIII. 4-5.) minden valószínűség szerint a rövidebb kés nyelének díszborítása volt. Erre több párhuzam adódik a korszak temetőiben.

29 Fontos és ritkán megfigyelt adatot szolgáltat számunkra a kések viselésében a 36. sír hosszú, ívelt hátú vaskése, mely a - valószínűleg fa - hüvely csúcsának vasborításával összerozsdásodva, in situ hely176 zetben került elő (XIII. 2.). Erre ismételten a hetényi temetőből, valamint a pilinyi leletanyagból lehet párhuzamokat említeni.

30 A 40. sír vashengere (XIV. 6.) nagy valószínűséggel a kés markolatának, vagy hüvelyének borítása. Hasonló ismert a hetényi 49-Б sírból, de ennél nagyobb átmérőjű.

31 A szerszámok között említendők a jenőkövek. A korabeli sírokban megszokott, hosszúkás, lekerekített végű, egyik végén átfúrt típusúak. A fegyverek közül kiemelkednek a mindössze három sírban lelt háromélű bronz nyílhegyek. Mindhárom sír bolygatott volt, emiatt nem kizárt, hogy több is volt. A 13. számúból egy, a 32. számúból öt, a 40. számúból hat került elő. Két variáns különíthető el, mindkettő jellegzetes típusa a korszak fegyvereinek, szinte minden jelentősebb temetőből ismerjük párhuzamaikat. Az egyiknél az élek rövid tüskével túlnyúlnak a köpünél (3 db).

32 A másikon az élek rövidebbek, mint a köpü (9 db).

33 Ez a nyílhegytípus - melyet Meljukova 11/10. típusnak jelölt

34 - a szkíta kori nyílhegyek azon nagy formacsoportjába tartozik (háromélű, rövid köpüs), melynek használata hazánk területén a Kr. e. 6. sz. második felére - 5. századra keltezhető. Meghatározásukban segít, hogy sokszor jól datálható, keleti területekről származó, jellegzetesen szkíta tárgytípusokkal együtt kerülnek elő.

35 Ritka, de nem ismeretlen a 36. sír kétélű, vas nyílhegye. (XIII. 3.) Érdekes a lelőhelye a bal oldalra fektetett, zsugorított férfi/női (?) sírban. Az erősen fölhúzott térdek és a kinyújtott két kéz találkozása körüli területről került elő az összes lelet, valamint közelükben két hosszú állatcsont. Hasonlók kerültek elő a vekerzugi 80., a surjáni 63., csanyteleki 26. és a hetényi 50-B sírokból.

36 A levél alakú vaslándzsa a 42. sírban (XVI. 5.) a jobb oldalán fekvő férficsontváz koponyája mögött került elő, ami azt jelenti, hogy a hosszú nyelű fegyvert a halott háta mögé helyezték el, de a pozícióból nem dönthető el, hogy a test alá vagy fölé. Egyéb fegyvermelléklet híján inkább babonás hiedelemként, mint fegyverként kell értelmeznünk a halott mellett. Legközelebbi párhuzamát a hetényi 197-A sírból ismerjük.

37 Ugyancsak jól ismert fegyvertípus a szkíta kori leletek között a vasfokos. A szórvány töredék meglehetősen rossz állapotú, pontos alakja és mérete nem állapítható meg. (XVIII. 4.) Megmagyarázhatatlan azoknak a - jobb híján vaspálcának nevezett - tárgyaknak a rendeltetése, melyek a 40., bolygatott sírból kerültek elő. (XIV 7.) Egyenes és enyhén ívelt darabok egyaránt vannak közöttük. Erősen rozsdásak, de néhol megállapítható egykori eredeti, kör keresztmetszetük. Sőt, néhol tisztán látszik, hogy nem tömör a fém, hanem belül üreges. Talán egy nagyobb, természetes anyagból készült tárgymerevítő, az oldalakat egymáshoz szorító veretei.