Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

ezzel a kérdéssel, s az őáltala közölt táblázatra támaszkodom.

8 Nincs még egy olyan temető, melyben a csontvázas sírok aránya meghaladná a 75%-ot. (A legmagasabb Szentlőrincen, 74,6%) Ezzel szemben Nyáregyházán 91,83%! A Nyáregyházán talált, ugyancsak csekély számú urnás sírok 4,08%-os arányához már közelebbi párhuzamokat találunk: Alsótelekesen 1%, Tápiószelén 6%, Szabadszálláson 6,2%, Hetényben 6,6%, Vámosmikolán 7,1%. De ezeknél a temetőknél a szórt hamvas sírok aránya minden esetben legalább 25%! Azt látjuk tehát, hogy a korszak egyetlen más (feldolgozott, publikált) temetőjében sem ennyire domináns a csontvázas sírok aránya!

9 A 45 csontvázas sír közül 34-nek, benne 38 egyednek lehetett a nemét meghatározni: 17 nő, 12 férfi és 9 gyermek. A hamvak kémiai vizsgálatára nem került sor. A meglehetősen arányos eloszlásból kitűnik, hogy a sírok rítusa és neme között nincsen összefüggés.

10 Ugyanez mondható el a sírok rítusa és melléklet-gazdagsága kapcsolatáról. A leggazdagabb mellékletű és az összes melléklet nélküli sír is csontvázas; ugyanakkor a négy hamvasztásos rítusú sír sem tér el melléklet-gazdagságában a temető átlagától. A sírgödrök alakja vagy lekerekített sarkú négyszög, vagy ovális volt. A sírfoltok - kevés kivétellel jól kirajzolódtak a gépek által megnyesett felületen. Méreteik összehasonlítására a sírindexet (azaz hoszszúságuk és szélességük arányát) használtam föl. Az indexek grafikus ábrázolásából szembeötlő, hogy egyetlen sír (8. sz.) indexe kisebb, mint 1. De miután ez bolygatott, lehet, hogy a sírtengely É-D-i és akkor az index 1,12-re változik. (Igaz, ez esetben tájolásával tűnne ki és lenne egyedülálló a temető többi sírja között!) A sírok zömének 1,3 és 1,8 közé esik az indexmutatója. Három sírnak (16., 41. és 29.) azonban feltűnően magas ez az arányszáma. A 16. sz. egy gyermeksír, melléklete csak néhány kézi kerámiatöredék. A 29. sz. egy bolygatott csontvázas sír, melyből mellékletek nem kerültek elő. A 41. sz. csontvázas sír is melléklet nélküli, földúlt, sőt szarmata gödrök által átvágott sírgödör volt. A sírgödröknek az átlagostól lényegesen eltérő alakja tehát nem hozható összefüggésbe a benne eltemetett halott mellékletgazdagságával (a közösségben elfoglalt társadalmi helyzetével). A sírok mélysége 10 és 90 cm között mozog. A hosszan elnyúló lelőhelyen a sírmélység ilyen nagy fokú eltérése nem hozható összefüggésbe a terepviszonyokkal, vagy a munkagépek okozta felszín-kialakítással. Külön figyelmet érdemel az 1. sz. sír (V. 1.), melyet 10-15 cm mély árok keretezett. Az árok négy sarkában egy-egy 15-20 cm átmérőjű cölöplyuk volt. A sírfenék négy sarkában is egy-egy, 20 cm átmérőjű (10-25 cm mély) cölöplyuk volt, sőt a sírfelület peremén 15-20 cm széles, 10-14 cm magas padka fut körbe, amely azonban a Ny-i oldalon és a DK-i sarokban megszakad. Teljes mértékben ezzel megegyező sírszerkezet nem ismert. Csak bizonyos jelenségekre találni párhuzamot a korszak temetőiben. A hetényi temető elemzésekor Dusek kiemeli, hogy az idős férfi csontmaradványait tartalmazó, kirabolt, 240-A sz. sír 140x190 cm méretű, négyszögletes gödrét 20 cm széles, 20-25 cm magas sárga agyagpadka keretezte." A 46-B sz. hetényi sír 265x220 cm méretű gödrének négy sarkában l-l cölöplyuk volt, de itt a gödör közepén egy kisebb, 160x130x50 cm méretű gödörben feküdt a jobb oldalon zsugorított csontváz.

12 Sajnos a sír bolygatott volt, a ránk maradt kevés melléklet - nagy valószínűséggel - nem a teljes sírgarnitúra, így csak feltételezhetjük, de nem igazolhatjuk, hogy kiemelkedő társadalmi helyzetű egyén különleges szerkezetű sírjáról van szó. Metszetrajz, és annak ismerete hiányában, hogy a cölöplyukaknak volt-e valamilyen, a függőlegestől eltérő iránya, nem lehet meghatározni, hogy középen egymásnak támasztott és összeerősített cölöpváz tartotta sátor borult-e a halott fölé, vagy a függőlegesen bevert cölöpök, esetleg az árok sarkaiba vert cölöpökkel közösen egy könnyű, laza szerkezetű, sík tetőt tartottak. A 45 csontvázas sír közül 20-nál bolygatás, 2-nél hiányos feltárás miatt nem állapítható meg a fektetés módja. Három sírban háton fekvő, nyújtott helyzetű csontvázat találtak (ez a csontvázas sírok 6,66%-a), 13-ban jobb oldalon zsugorított (=28,88%), 4-ben baloldalon zsugorított (=8,88%) helyzetű, egyben (=2,22%) hasra fektetett csontváz feküdt. Ez a 26. sz. sír nem különül el a temetőben, tehát a különleges fektetési módból nem következik társadalmi kirekesztettsége. Hason fekvő testhelyzetre más temetőkben is van példa. Orosházán négy, Kesznyéten-Szérűskerten kettő, Hevesen és Tápiószelén egy sírban találták hason fekvő helyzetben a csontvázat.

13 A 25. és 30. sírokban (X. 16., XI. 12.) a fektetésnek olyan módját látjuk, hogy a törzs hanyatt van, a lábak zsugorítva, az egyik kar egészen enyhén behajlítva, a másik kar átnyúlik a törzs fölött és átöleli a másik alkart, az arc abba az irányba néz, amerre a lábak föl vannak húzva. Mert a 25. sírban jobboldalra, a 30. sírban baloldalra vannak a lábak zsugorítva, a két sír mintha egymásnak tükörképe lenne. Vonatkozik ez a nemükre és tájolásukra is! A 25. sz. sírban eltemetett 30-35 éves férfi fejjel DNy-nak, a 30. sírban fekvő 25-30 éves nő fejjel EK-nek feküdt. Az is azonos ezeknél a síroknál, hogy a vízszintesig fölhúzott lábszárak mellé (sőt a 30. sírban rá) helyezték a halott egyetlen mellékletét, a nagyméretű edényt. Szabó János Győző a Hevesen föltárt temető elemzésekor külön kitért az ilyen sírokra (ott csak jobb oldali zsugorítással fordultak elő!) Arra utalt, hogy a preszkíta időkben a Dnyeper-vidéki (pl. Nikopol) és a Kaukázus előterének temetőiben jellemző ez a fektetési mód, ami szerinte arra enged következtetni, hogy a Kárpát-medencében is a szkíta kori népesség korán megjelenő (preszkíta?) csoportjaival hozható összefüggésbe.

14 174