Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

KOHLER KITTI (MTA Régészeti Intézet) A HATVANI KULTÚRA HAMVASZTÁSOS SÍRJÁNAK ANTROPOLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE Alábbiakban a Tápióság, Szecsői utca 57. szám alatt feltárt, a Hatvani kultúrába tartozó, középső bronzkori szórthamvasztásos sír embertani maradványainak vizsgálati eredményeit közöljük.

1 A sírhoz tartozó csonttöredékek vizsgálatakor az égetés hatásának leginkább ellenálló anatómiai képletek szerinti elkülönítés során - BREITINGER 1959 módszerét követve - megállapítható volt, hogy a csonttöredékek egy egyénhez tartoznak. A megmaradt csontok között a koponya- és vázcsont töredékek megfelelő arányban fordulnak elő, csupán a csigolyák hiánya feltűnő. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a csigolyatöredékek olyan mikrofragmentumokban maradtak fenn, melyek felismerhetetlenek. Az agykoponyából az os frontale (jobb oldali orbita felső pereme), az os parietale, az os temporale és az os occipitale (squama occipitalis) töredékei; az arckoponyából csupán a bal os zygomaticum, illetve a mandibula töredékei és három fog (kettő incisivus, egy molaris) azonosíthatóak. A vázcsontok közül a clavicula, a scapula, a costa és a pelvis néhány töredéke mellett a hosszúcsontok diaphysisei, valamint caput femoris, trochlea humeri és a talus töredéke felismerhetők. Az antropológiai leletanyag tekintélyes súlyú: 1421 gramm. Egyes szerzők szerint az égett csontmaradványok súlya az égetés mértékének megállapításán túl a gyermek és felnőtt halottak elkülönítéséhez, illetve a nem-meghatározásához is támpontul szolgál/ míg mások szerint a csontanyag mennyisége az utóbbiak megállapítására alkalmatlan.

3 A hamvasztás mértékének meghatározására többek között a csontok színárnyalata is támpontot nyújt. A tápiósági sír esetében külön egységként kezeltük a koponyát és a vázcsontokat. Ezek szerint a koponyatöredékek szinte kivétel nélkül a világosbarna és sárgásbarna színárnyalatokhoz tartoznak. A vázcsontok töredékei is elsősorban barnássárga árnyalatúak, illetve kb. 10 %-ban szürkés- és fémes-kék színezetűek. A csontok fragmentáltsága - CHOCHOL 1961 sémája szerint - változó: jelentős a mikro- (0,5-1,0 cm), és mesofragmentált (1,0-5,0 cm) töredékek száma, de a vázcsontok között találhatunk makrofragmentált (5,0-7,0 cm) darabokat is. A csonttöredékek deformáltságának vizsgálata ugyancsak a hőhatás intenzitására nyújt információt. Esetünkben a deformáció nagy mértékű, a koponya egyes elemeinél inkább felszíni jellegű, a hosszúcsontok némelyike tengelyeltéréssel deformálódott. A fentebb felsorolt ismérvek szerint - CHOCHOL 1961 sémáját alapul véve - a sírban nyugvó egyén hamvasztott töredékei közepesen kiégetettek. A kiégetettség közel egyenletesnek ítélhető meg, ennek a végtagcsontok bizonyos maradványain megfigyelhető szürkéskék elszíneződés sem mond ellent. A nemet a hamvasztott csontok esetében lényegében ugyanazon szempontok szerint határozzuk meg, mint a nem égetett csontleletek esetében.

4 ÉRY-KRALOVÁNSZKY-NEMESKÉRI 1963 módszere alapján a Tápióságon feltárt sírban nyugvó egyén valószínűleg férfi volt. Erre utal a koponyán a faciès maiaris felszínének tagoltsága, az arcus superciliaris és a glabella kifejezettsége, valamint az os occipitale felszínén az erőteljes izomtapadási felületek, és a linea nuchea kifejezettsége. Szintén erre mutatnak a vázcsontokon megfigyelhető kiemelkedő izomtapadási felszínek, valamint a femur és a tibia egyes azonosítható töredékeinek corticalis vastagsága is, mely a femur esetében nagy mértékű (5 mm feletti). Az egyén elhalálozási életkorát - NEMESKERIHARSANYI-ACSÁDI1960 módszere alapján - 40-59 év között becsültük meg (maturus korcsoport). Sajnos a fogak kopásának mértékét a koronák hiánya miatt nem tudtuk megállapítani. A koponyavarratok endocranialis záródása közepes (III.) fokozatú, a valószínűleg femurhoz tartozó caputban is középfokú (III.) elváltozás figyelhető meg. Az egyén CHOCHOL 1961 sémája szerint közepes testalkatú, az izom tapadási felületek GRIMM 1961 szerint erőteljesek. A hamvasztott maradványokon kóros elváltozások nyomait nem észleltük. Összefoglalva az eddig elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a Tápióság, Szecsői u. 57. sz. alatt feltárt, a Hatvani kultúrához tartozó középső bronzkori szórthamvasztásos sírban egy vélhetően maturus korban elhalálozott férfi nyugodott. Közepesen kiégetett maradványainak szinte azonos színárnyalata egyenletes elhamvasztásra utal. A Hatvani kultúra temetkezései közül - a telepek számához viszonyítva - meglehetősen keveset ismerünk.

5 Embertani leleteikről tudomásunk szerint mindeddig még nem született feldolgozás. Ezért különösen fontos a Tápióságon feltárt sír antropológiai anyagának közzététele.

6 155