Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

KOHLER KITTI (MTA Régészeti Intézet) A HATVANI KULTÚRA HAMVASZTÁSOS SÍRJÁNAK ANTROPOLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE Alábbiakban a Tápióság, Szecsői utca 57. szám alatt feltárt, a Hatvani kultúrába tartozó, középső bronz­kori szórthamvasztásos sír embertani maradványai­nak vizsgálati eredményeit közöljük. 1 A sírhoz tartozó csonttöredékek vizsgálatakor az égetés hatásának leginkább ellenálló anatómiai képletek szerinti elkülönítés során - BREITINGER 1959 módszerét követve - megállapítható volt, hogy a csonttöredékek egy egyénhez tartoznak. A megma­radt csontok között a koponya- és vázcsont töredékek megfelelő arányban fordulnak elő, csupán a csigolyák hiánya feltűnő. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a csigolyatöredékek olyan mikrofragmentumok­ban maradtak fenn, melyek felismerhetetlenek. Az agykoponyából az os frontale (jobb oldali orbita felső pereme), az os parietale, az os temporale és az os occipitale (squama occipitalis) töredékei; az arcko­ponyából csupán a bal os zygomaticum, illetve a man­dibula töredékei és három fog (kettő incisivus, egy molaris) azonosíthatóak. A vázcsontok közül a clavi­cula, a scapula, a costa és a pelvis néhány töredéke mellett a hosszúcsontok diaphysisei, valamint caput femoris, trochlea humeri és a talus töredéke felismer­hetők. Az antropológiai leletanyag tekintélyes súlyú: 1421 gramm. Egyes szerzők szerint az égett csontmarad­ványok súlya az égetés mértékének megállapításán túl a gyermek és felnőtt halottak elkülönítéséhez, illetve a nem-meghatározásához is támpontul szolgál/ míg mások szerint a csontanyag mennyisége az utóbbiak megállapítására alkalmatlan. 3 A hamvasztás mértékének meghatározására többek között a csontok színárnyalata is támpontot nyújt. A tápiósági sír esetében külön egységként kezeltük a koponyát és a vázcsontokat. Ezek szerint a kopo­nyatöredékek szinte kivétel nélkül a világosbarna és sárgásbarna színárnyalatokhoz tartoznak. A vázcson­tok töredékei is elsősorban barnássárga árnyalatúak, illetve kb. 10 %-ban szürkés- és fémes-kék színeze­tűek. A csontok fragmentáltsága - CHOCHOL 1961 sé­mája szerint - változó: jelentős a mikro- (0,5-1,0 cm), és mesofragmentált (1,0-5,0 cm) töredékek száma, de a vázcsontok között találhatunk makrofragmentált (5,0-7,0 cm) darabokat is. A csonttöredékek deformáltságának vizsgálata ugyancsak a hőhatás intenzitására nyújt információt. Esetünkben a deformáció nagy mértékű, a koponya egyes elemeinél inkább felszíni jellegű, a hosszúcson­tok némelyike tengelyeltéréssel deformálódott. A fentebb felsorolt ismérvek szerint - CHOCHOL 1961 sémáját alapul véve - a sírban nyugvó egyén hamvasztott töredékei közepesen kiégetettek. A ki­égetettség közel egyenletesnek ítélhető meg, ennek a végtagcsontok bizonyos maradványain megfigyelhe­tő szürkéskék elszíneződés sem mond ellent. A nemet a hamvasztott csontok esetében lényegé­ben ugyanazon szempontok szerint határozzuk meg, mint a nem égetett csontleletek esetében. 4 ÉRY-KRA­LOVÁNSZKY-NEMESKÉRI 1963 módszere alapján a Tápióságon feltárt sírban nyugvó egyén valószí­nűleg férfi volt. Erre utal a koponyán a faciès maiaris felszínének tagoltsága, az arcus superciliaris és a gla­bella kifejezettsége, valamint az os occipitale felszínén az erőteljes izomtapadási felületek, és a linea nuchea kifejezettsége. Szintén erre mutatnak a vázcsontokon megfigyelhető kiemelkedő izomtapadási felszínek, va­lamint a femur és a tibia egyes azonosítható töre­dékeinek corticalis vastagsága is, mely a femur eseté­ben nagy mértékű (5 mm feletti). Az egyén elhalálozási életkorát - NEMESKERI­HARSANYI-ACSÁDI1960 módszere alapján - 40-59 év között becsültük meg (maturus korcsoport). Sajnos a fogak kopásának mértékét a koronák hiánya miatt nem tudtuk megállapítani. A koponyavarratok en­docranialis záródása közepes (III.) fokozatú, a való­színűleg femurhoz tartozó caputban is középfokú (III.) elváltozás figyelhető meg. Az egyén CHOCHOL 1961 sémája szerint közepes testalkatú, az izom tapadási felületek GRIMM 1961 szerint erőteljesek. A hamvasztott maradványokon kóros elváltozások nyomait nem észleltük. Összefoglalva az eddig elmondottakat megállapít­hatjuk, hogy a Tápióság, Szecsői u. 57. sz. alatt fel­tárt, a Hatvani kultúrához tartozó középső bronzkori szórthamvasztásos sírban egy vélhetően maturus kor­ban elhalálozott férfi nyugodott. Közepesen kiégetett maradványainak szinte azonos színárnyalata egyen­letes elhamvasztásra utal. A Hatvani kultúra temetkezései közül - a telepek számához viszonyítva - meglehetősen keveset isme­rünk. 5 Embertani leleteikről tudomásunk szerint mind­eddig még nem született feldolgozás. Ezért külö­nösen fontos a Tápióságon feltárt sír antropológiai anyagának közzététele. 6 155

Next

/
Thumbnails
Contents