Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

könyvtárakból és múzeumokból. A helytörténeti kutatómunka bázisintézményévé vált, évente krónikaíró pályázatot hirdettek, ami sok hasznos dolgozattal gyarapította a helytörténeti gyűjteményt. A honismereti mozgalomban is aktívan részt vett az intézmény, kiállítások rendezésével, előadások, konzultációk tartásával. 1979-ben felszabadult a mozigépész lakása és a tornaterem, s így a Helytörténeti Gyűjtemény új kiállítóhellyel és raktárral bővülhetett. Az intézmény egyre több helyiségét foglalta el a Hamvay-kúriának, ahol 1981-ben nyílt meg az első állandó kiállítás a gödöllői művésztelep anyagából. Az ekkor összegyűjtött anyag alapozta meg a művésztelepi gyűjteményt. Ekkor kellett feltérképezni a leszármazottak, örökösök, családtagok körét, sőt a magángyűjtőket is, akiket aztán örököltek a későbbi munkatársak is. Ugyanebben az évben hozta ki Polónyi Péter Budapestről Holló Barnabás Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című domborművét a Magyar Tudományos Akadémia pincéjéből a gödöllői Helytörténeti Gyűjteménybe. Az arisztokratikus témájú műalkotást az 1950-es években száműzték az akadémia előcsarnokából az akadémia pincéjébe. Gödöllőn falat kellett bontani, hogy beférjen az alkotás a Hamvaykúria előterébe, és sokan becsülték a gödöllői múzeumot azért, hogy vállalta ennek a műnek a kiállítását. Az 1990-es rendszerváltozás után került vissza a dombormű eredeti helyére, az akadémia előcsarnokába. 1984-ben nyílt meg a második állandó kiállítás Természeti környezetünk címmel, s ettől kezdve már napi 8 órás nyitva tartással üzemelt a múzeum a korábbi részleges nyitva tartás helyett. Élénk közművelődési tevékenység folyt a múzeumban, évente hat-hét időszaki kiállítást rendeztek, közöttük vándorkiállításokat is. A múzeum munkatársai sok előadást tartottak a járás különböző településein. A legjelentősebb időszaki kiállítások: Remsey Jenő emlékkiállítás (1985), Iparművészet a gödöllői művésztelepen (1987) Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára (1987). Ugyancsak 1987-ben ajánlotta fel Csupor Zoltán Mihály tordasi plébános művelődéstörténeti gyűjteményét a gödöllői múzeumnak. Megjelentek a múzeum első kiadványai: Geller Katalin-Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep 19011920. Kiállítási katalógus (1981), Polónyi Péter: Emlékezések a gödöllői művésztelepre (1982), Horváth Lajos: Gödöllő történetének írott forrásai 1325-1711 (1987), Polónyi Péter: Gödöllő (képes album) (1989). A felsorolt kiállítások, kiadványok témáiból is látszik, hogy már ekkor lefektették az alapokat, kijelölték azokat a fő irányokat, kutatási területeket, amelyek azóta is meghatározzák a múzeum munkáját. Polónyi időszakát az alapítás lázas tevékenysége jellemezte, a gyűjtés szenvedélye, az intézményi struktúra kialakítása, az épület megszerzése, költségvetés kiharcolása folyamatos létbizonytalanság közepette. Sokáig nem is volt önálló költségvetése az intézménynek, a Sidló Ferenc: Ébredés. Fotó: Kresz Albert művelődési osztályra kellett minden számlát benyújtani, minden vásárlást jóváhagyatni. A begyűjtött anyag rendszerezésére nemigen maradt ideje. A szentendrei székhelyű Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága nem akart akkoriban egy újabb fiókintézménnyel bővülni, s úgy ítélte meg, hogy Gödöllőn sem a tárgyi, sem a személyi feltételei nincsenek meg egy múzeum létrehozásának. így lett a gödöllői múzeum kezdettől fogva tanácsi, illetve önkormányzati fenntartású, amit azt hiszem, ma már nem nagyon bánunk. Tiszteletet érdemel a múzeumalapítók - Heltai Miklós, Polónyi Péter és segítőik, Farkas György, Hegedűs László - lelkesedése, kitartása, hogy nem adták fel menet közben, s tízéves munkával megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy elnyerje a múzeumi rangot az intézmény, ami 1988. december 21-én következett be. Városi Múzeum 1988-tól Polónyi Péter 1987 végi nyugdíjba vonulása után öt éven át Varga Kálmán vezette az intézményt, aki a Művelődési Központból került a múzeumba. A kiállítóterek és a múzeumi háttérmunka új rendjét alakították ki, raktárakat hoztak létre és rendszerezték a begyűjtött műtárgyakat. Polcokat, leltárkönyveket, múzeumi dobozokat szereztek be, és elkezdték a legfontosabb műtárgyak szakleltározását. 1988-ban két kiállítást nyitottak: az Erzsébet királyné emlékszobát és a Séták a régi Gödöllőn című helytörténeti kiállítást. A helytörténeti kiállítás időszaki bemutatónak készült, de legalább öt évre „állandósult", így az időszaki 125