Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

gereblyék különféle fajtái, garabók, vékák, kolompok, istrángok, hámok, stb. Ugyanezeket a mindennapi eszközöket megtaláljuk művészi kivitelben is, ezek a termékek a gyáripar térhódításáig a helyi kézműves mesterek kezei közül kerültek ki. Ők a 17. századtól céhes keretek között végezték munkájukat. A viselet előállításában szerepet játszó szakmák iparos testületei alakultak ki legkorábban a városban. így a szabók pecsétéi 1617-ből és 1659-ből a gyűjtemény féltett kincsei közé tartoznak. Őket követik a megalakulás éve szerint a vargák (1662), majd az ötvösök (1666). Ekkoriban alakult a csizmadiacéh is. A céhekre nemcsak az általuk előállított kézművesipari termékek emlékeztetnek, hanem „hivatalos" tárgyaik is, ezek között pecsétnyomóik, ládáik, poharaik, behívótábláik, korsóik ... Közülük is kiemelkedik a vargacéh cserépkancsója, valamint a csizmadiacéh dékánládája. A dékán a vándorló legények elöljárója volt, s ebben a ládában őrizte az „Articulusokat" és a pénzt. A szabályzatok egy része a múzeumban, nagyobbik hányada a Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi Osztályán található. A 18-19. századból maradtak fenn a legények vándorkönyvei, szabaduló levelei. Rajtuk kívül asztalos, szűcs, takács, szíjgyártók, kovácsok, bognárok termékei tartoznak a néprajzi gyűjteménybe. A termékek egy másik, nagyobb csoportját jelentik a fazekas ipar „alkotásai". A kályhaszemektől a koraújkori céhkancsón át az újkori kerámiákig igen sokrétű a gyűjtemény. A nagykőrösi föld (talaj) nem alkalmas cserépedények készítésére, ezért a város mindig is behozatalra szorult. A középkorban, sőt egészen a Trianoni szerződés életbe lépéséig Gömör volt az egyik legfontosabb vidék, ahonnan ide szállítottak edényeket. Termékeik között korsókat, tűzálló edényeket találunk. A 17. század végétől már az alföldi fazekas központok (Mezőtúr, Hódmezővásárhely, Kalocsa) látták el a nagykőrösiek igényeit. Ezek között előfordulnak tálak, butellák, fazekak, korsók, zsírosbödönök, kanták, locsolók. Mázas, mázatlan, színes, fekete kerámia egyaránt megtalálható közöttük. A19. században divatos cserépedény volt a dohánytartó is, ezek közül is megtalálható farkas és medve alakú a gyűjteményben, melyek Csákvárról, illetve az alföldi műhelyekből származtak. Csákvárról származtak a díszes, mázas tűzálló edények, valamint a korsók is. A gyűjtemény különálló részét képezik a fejfák. Az archaikus fejfák formakincsére antropomorfia jellemző, ezek Tószegről, Kunszentmiklósról valók. Másik csoportjuk a gombosfák, Vezsenyből, Abonyból, Ceglédről, Nagykőrösről, Ócsárol, Alsónémediből és más településekről származnak. A 19. század második felétől új stílusú fejfák jelentek meg, sokkal gazdagabban díszítettek, mint a korábbiak. Albertiről, Irsáról és Pilisről kerültek fejfák a múzeum gyűjteményébe az 1970-es évek végén, valamint 2000-ben. Mára a gyűjteményben a fejfák száma meghaladja a 200 darabot. Az 1980-as években fafaragványokkal, kerámiaanyaggal lett gazdagabb a gyűjtemény, közülük említést érdemel: a ritkaságnak tekinthető varga céh cserépkorsója 1698-ból, 19. század második feléből származó guzsaly, szecskavágó, csizmadia vásározó láda, vas morzsológép, kocsi emelő szerkezet, 1869-es datálású kétfülű bödön, hódmezővásárhelyi készítésű, faragott asztalos szerszámok, céhemlékek, gyaluk, cserépedények. 1990-es években a gyarapodás lelassult - raktározás, valamint az anyagiak hiányában ekkor került Nagykőrösre: 19. század második feléből való csákvári cserépköcsög, egy 1893-as zöldmázas cserépkancsó, ajándékozás útján 6 darab irsai fejfa. Említést érdemel ugyanakkor, hogy a néprajzi gyűjtemény leíró kartonozásának számítógépre vitele folyamatos, valamint megtörtént a kerámiaanyag digitális fotózása. TÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY A gyűjtemény nagyobb hányadát teszi ki a történeti dokumentáció. A történeti tárgyi gyűjtemény részei: a 19. századi polgári viselet darabjai, valamint kiegészítők, 1848-as szabadságharcban használt fegyverek, az I. világháború idejéből fegyverek, használati eszközök, hadifoglyok által készített tárgyak. Ez utóbbiaknak jelentős része dr. Antal Vilmos hagyatékából származik. A gyűjtemény darabjai még a két világháború közötti időszakban készített portrék, oklevelek, pipák, a közelmúltból, vagyis a szocializmus időszakából jelvények, oklevelek. Az iskolatörténethez kapcsolódó tárgyak a Pest Megyei Iskolatörténeti Múzeumban kerültek kiállításra, mely 1990-ben nyílt meg a nagyközönség előtt. A gyűjtemény a 1990-es években a ceglédi Kossuth Gimnázium 1950-es évekbeli sapkájával, valamint a Ref. Főgimnázium 1846-ból származó, Gothában nyomtatott történeti atlaszával (80 lap), két darab I. világháborús karddal gyarapodott. A történeti dokumentáció anyagának gyarapodása jelentősebb volt ebben az időszakban. Ez részben annak is köszönhető, hogy ezek az anyagok gyakran hagyatékozás, ajándékozás útján kerültek a múzeumba, de még a mai napig is folyik dr. Balanyi Béla (a múzeum első vezetője) által begyűjtött anyagok nyilvántartásba vétele. A gyűjtemény értékeit jelenti a Jalsoviczky, Beretvás család 19. századból való számadásai, Molnár Gedeon és Molnár Pál 19. század közepéről való iskolai jegyzetei, Zombory Dániel református gyakorló iskolai tanító hagyatéka, B. Tóth Ferenc gazdasági iratai a 19. század második feléről, illetve a 20. század első évtizedeiből. A gyarapodás a gyűjteményben igen jelentős volt az elmúlt 25 évben. Gál Ambrus nagykőrösi gazda irattára, a Jalsoviczky család 19-20. századi levelezése, mozi dokumentáció (filmplakátok 1980-90-es évekből), a 20. század első feléből képeslapok, aprónyomtatványok, reklámanyagok, Pej János kefe- és szitakészítő kisiparos mester dokumentumai, valamint dr. Ványi Jenő segítségével 11