Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)
A templom építőanyaga, építési technikája A legegyszerűbb és leggyakrabban feltárt építési mód a tömörített, döngölt fekete földre vagy a kiásott alapárokban keményre döngölt agy agalapozás. Ezen a kor építési technikájának megfelelően fa vagy favázas, vert falú, sövényfalú, de téglatemplom is készülhetett. Az okleveles források alapján ismert fatemplomoknak egy gyönyörű példánya került elő Dél-Pest megyében, Tápiógyörgye-llike parton. A talpgerendás, boronaszerkezetű templom eddig egyedülálló az Alföldön. A kezdetben használt kevéssé időtálló építőanyagok helyett egyre inkább szerepet kapott a tégla és a kő. A megye északi részein több kőbánya elérhető volt a kőépítkezésekhez. Az utóbbi évek kutatásai mutatták ki, hogy a Duna-Tisza közi kőben szegény vidéken is használtak templomépítéshez követ, mégpedig a termőtalaj alól kb. 1 m mélységből kibányászható, ún. réti mészkövet vagy darázskövet. Valószínűleg a falusi templomok építésénél is voltak olyan vándormesterek, akik tevékeny részt vállaltak az új egyház építésében. Az alapozásoknál megfigyelhető egy vegyes technika is, amikor döngölt agyag és kőrétegek (pl. Cegléd-Öregszőlő), vagy döngölt agyag és téglarétegek váltakozásával készítettek masszív templomalapot (pl. Cegléd-Birincsek) Továbbá létezett még csak kőből készített templomalap kötés nélkül és erős meszes kötéssel is. Kváderkő. A négyszögletesre faragott nagy méretű kövekkel a felmenő falat burkolták. A rendszerint 1 m vastagságú fal külső és belső oldalán felfalazták kváderkőből a falsíkot, majd a két fal közét törmelék kővel és mésszel keverték. Rendkívül szilárd, vastag falú épület született ebből a technikából. A 13. század közepén épült nagybörzsönyi templom országosan is az egyik legszebb kváderkőből falazott falusi templomunk. Szokatlanul gazdag épületplasztikai díszek találhatóak rajta. Néhol, ahol nem volt mód az egész épületet kváderkőből falazni, csak a sarkokat erősítették meg, az ún. sarokarmírozással. A hévizgyörki templom kváderköveit gyakorlatlan vagy tanulatlan építőmester irányításával falazták, amelyet kötés nélküli falszakaszok jeleznek. Réti mészkő, darázskő. Ez a lukacsos, könnyen faragható kőfajta kiváló építőanyagnak bizonyult, s használatára az Árpád-kortól a késő középkorig vannak példák. 353 A Duna-Tisza közén, illetve az Alföldön szinte minden templomásatáson lehet találni belőle, itt általánosnak mondható ez az építőanyag. Kváderkövet is faragtak belőle, a szabálytalan töredékekből pedig a kváderek által közrefogott falmagot töltötték ki. Tégla. Egyedülálló építkezési mód került elő Cegléd-Birincsek lelőhelyen. A templom rendkívül masszív alapozása agyagba rakott ún. halszálka mintába rendezve készült. Tégla templomnak feltételezi Balanyi Béla a Nagykőrös környéki templomok jórészét: Nagykőrös-Boldogasszonyhalom, -Gurmannhalom, -Középgógány, -Nyárkútrét. Szintén téglából épült fel az őrszentmiklósi, a pusztavacsi templom hajója és a tornya. A pilisi templomnál előkerült agyagalapozású téglafal részlete. Helytörténeti feljegyzés szól a Cegléd-Madarászhalom II. Kis-Varjas dombon útépítéskor talált téglatemplomról, amelynek faragott oszlopai is előkerültek. Belső tér pl. oszlop, féloszlop, oltár, karzat, valamint ablak vagy a bejárat díszítéséhez is gyakran használták a téglát. Téglapadlót Juhász 1982., Sztrinkó 1982., Tari 1992. 26. 219
