Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

a vele együtt szereplő 1009. évi oklevélben említett megyékben. Például annak okát, hogy a forrásokban nem említenek pesti ispánt, Zsoldos Attila abban látja, hogy szokatlan módon, a Pesten, később Budán székelő alnádor látta el az ispáni funkciókat.

308 Az Árpád-kori Pest megye egyike a legkevésbé körülhatárolhatóknak. Megnehezíti területének pontos meghatározását, hogy pl. a pilisi ispánság fokozatosan nőtt ki belőle a 13. század közepe után. Pest megye dunántúli részeit pedig időnként Fejér, olykor Pest megyéhez számították. Ugyanez történt a tőle délre fekvő Csongrád, keletre Szolnok és északon Heves és Nógrád megye településeivel, birtokaival is. PEST MEGYEI TEMPLOMOS HELYEK AZ ÍROTT FORRÁSOKBAN Ismert történeti okokra vezethető vissza az Árpád-kori oklevelek országosan csekély száma. Mivel az Árpád-kornál későbbi írott források az oklevél dátumánál esetenként jóval korábbi templomokat említenek, ezeket szintén bevontam a vizsgálatba. Szerepelnek a gyűjtésben a patrocíniumból képzett településnevek, illetve az -egyháza utótagú helynevek. Utóbbi településnév típus puszta jelentéssel, a tatárjárást követően jött létre, bár a falu már létezett a tatárjárást megelőzően is. Az okleveles anyag áttekintésekor szem előtt kell tartanunk, hogy a templomok oklevélbe kerülése alapvetően a véletlen müve. A váci székesegyháztól és néhány monostortól (csúti, márianosztrai, mogyoródi, pilisi stb.) eltekintve, alig van Pest megyei okleveles példa templom alapítására vagy építésére. így valamennyi templom korábbi, mint első okleveles említése. Kivételt jelent 1329-ből Kiskunlacháza-Szentimre, amiből ismerjük a templom és az azt megelőző kápolna hozzávetőleges építési idejét és építtetőjét is, Imre mestert.

309 Mint fentebb szó volt róla a templomhelyeknek körülbelül a két harmadára, azaz 247 templomhelyre (68 %) vonatkozik olyan írott forrás, amely a templomot, a papot vagy a patrónust (titulust) említi meg. A 13-15. századi oklevelek többsége a templom (és tartozékainak) vagy a templom közelében lévő birtoknak az eladásáról vagy eladományozásáról (pl. Bia, Budajenő, Gyál, Isaszeg-Szörény, Pilis, Vány), vagy zálogbaadásáról (pl. Albertirsa, Dabas-Gyón, Inárcs, Monor, Monor-Újfalu, Szigetbecse, Tápióság-Zsigerpuszta, stb.) szól. Ezek egy részében a templom már használaton kívül volt pl. Alsónémedi-Vány: 1359-ben, mint elhagyott egyház szerepel. Ritkább dokumentumnak számít, amikor a plébánia betöltésének jogát engedik át, pl. a telki és a szentjakabi egyház esetében, vagy a kegyuraságot adják a templommal együtt (Hernád), esetleg a patronátust osztják meg (Perbál). A kegyuraság megtartása a gyakoribb, bár oklevélben ennek kihangsúlyozása csak alkalmanként fordul elő (Dabas-Gyón). Inárcsi birtokuk 1/3-ának átengedésekor a templomot a temetővel együtt adták oda a tulajdonosok. Erre több 13. századi oklevélből lehet következtetni, melyeket a szerző hosszabban elemez: Zsoldos 1998. 24-26. 309 Györffy 1987. 435. 204