Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Cegléd: külön kiemelte a jelentés, hogy a ceglédi tanító 1865 májusában megfelelt a várakozásnak, ellentétben az eddigieknek. Ebben a tanévben már a növendékek rendelkezésére állt a természetrajzi atlasz és a földgömb, amit megvásárolt az iskolának az egyházközség. Tápiószentmárton: a vizsga tapasztalata: ügyes és dicséretes szorgalmú a szentmártoni tanító. A nyári vizsgán több tanuló vett részt, mint egy évvel korábban. Ezt azzal érték el, hogy a lelkész a konfirmációt pünkösdre tette át, így a gyerekek gyakorlatilag május végéig a lelkész felügyelete alatt is álltak. A földesúr is megjelent a vizsgán, s ott jutalmat osztott a legszorgalmasabb fiúnak és leánynak. A földesúr felesége pedig 3 fiúnak nyakkendőt, 3 leánynak pedig selyempántlikát adott jutalmul. Farmos: a dékáni jelentés itt is az egy évvel ezelőttivel történt összehasonlítással megállapította, hogy a tanítványok további haladást tanúsítottak, s némely tantárgyból kitűnően feleltek. Látszik, hogy a tanító nagy szorgalommal tanította őket. Az éneklés került kifogás alá: nagyon vontatottan énekeltek Farmoson, ami az áhítatot is zavarta már. Ezért javasolta a dékán, hogy a gyülekezet vásároljon egy harmóniumot. Ha nem tudja azt beszerezni saját erejéből, akkor a gyámintézet segítségét ajánlotta fel Lang Adolf. A SOLTI ISKOLAJÁRÁS A körlelkész betegsége miatt csak egy iskolát tudott meglátogatni. Ennek ellenére minden iskolában megtartották a vizsgákat. A gyülekezetek lelkészei voltak a vizsga elnökei a dékán távollétében. Az 5 iskolai járás tapasztalataiból készítettek egy összefoglaló jelentést, és ezt tették le az egyházmegyei közgyűlés asztalára. Az elkészített jelentésből kitűnt, hogy „a népnevelés ügye mellett meleg részvét tapasztaltatott" az iskolákban folyó munka értékelésekor. A szorgalmas tanulók jutalmazására több iskolában ösztöndíjat osztottak ki. így kaptak a jó tanulók jutalmat Tápiószentmártonban, Tápiószelén, Maglódon, Csömörön, Tőtgyörkön, Csornádon, Bottyánban. A tanítói értekezletekről azt állapították meg, hogy ezek „igen üdvösek". Itt ismertették a körlelkészek iskolai tapasztalataikat a legilletékesebbekkel, a tanítókkal. Megdicsérhették tanítótársaik előtt a legjobbakat, elmarasztalhatták a munkát hanyagul végzőket a jobb munkára ösztönözve őket így is. Ezek a tanítóértekezletek egy-egy iskolában voltak megtartva. A távolabbról utazók költségeit az egyházközségek fizették ki. Akadt azonban olyan presbitérium is, amely megtagadta a tanítója útiköltségének kifizetését. Ezért a körlelkészek azt is feladatul kapták, hogy világosítsák fel a presbitériumokat az iskolalátogatásuk alkalmával, hogy „a népnevelés ügyében fáradozó tanító urakat a szükséges útiköltséggel ellátni szent kötelességüknek ismerjék". A tanítói értekezletekről jegyzőkönyvet kellett készíteni. Miután a Pestvármegyei Esperesség területén 5 iskolajárás működött, ezért külön-külön készült el a jegyzőkönyv is az ülésekről. Az egész egyházmegye tanítói számára nem tartottak együttes tanítói értekezletet, mert a távolságok igen nagyok voltak. Ezt azzal igyekeztek áthidalni, hogy a tanítói körök jegyzőkönyveit körözték egymás között. így ismerkedhettek meg a különböző tanítói köröket érintő kérdésekkel és egymás dolgaiból megpróbáltak okulni. Ez is hozzájárult tájékozottságukhoz. Az esperességben azonban összeállították azok névsorát, akik egy-egy iskolajárásban példamutató munkát végzetek. Ez volt a munkáért járó elismerésnek az egyik formája. 1865 nyarán ilyen elismerésben részesültek az alábbi tanítók: Az aszódi iskolai járásban: Micsinay András aszódi és Micsinay Imre hévizgyörki tanító urak. A cinkotai körben: Pokorny Mihály maglódi, Hősz Mihály rákoskeresztúri, Greszler Sámuel fóti és Dobronyovszky János péteri tanító urak. A pilisi iskolai járásban: Berthan Endre bényei, Wolfgang Lajos alberti tanító urak. A kecskeméti körben: Brocken István tápiószentmártoni, Udvardy Károly ceglédi, valamint Kressák Pál és Oslbecz Andor tanító urak. 96