Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
ISKOLÁINK HELYZETE AZ 1860-AS ÉVEK ELSŐ FELÉBEN AZ 1862. ÉVI KÖRLELKÉSZI JELENTÉSEK Az egyházmegyei körlelkészek lelkiismeretesen végzett munkája is hozzájárult az egyházmegye iskoláiban végzett munka eredményességéhez. Évenként benyújtott jelentésük pedig hasznos ismereteket összesített nemcsak saját koruk, hanem a későbbi kutatók számára is. A körlelkészek munkáját a folyamatosan korszerűsített szabályzatok tették még alaposabbá. A beterjesztett körlelkészi jelentésekből az egyházmegyei iskolai bizottság - elvégezve a jelentések felülvizsgálatát is - összefoglaló jelentést tett az esperességi gyűlés asztalára. Ennek az összefoglaló jelentésnek az alapján járjuk végig gondolatban az evangélikus iskolákat, s vegyük szemügyre az ott elvégzett munkát. Az 1860-as években a Pest megyei Esperességben 5 körlelkészség működött. A solti iskolajárás kiesik vizsgálati körünkből, ezért ezt csak megemlítettük. A kecskeméti iskolajárásból is a mai megye területén 4 iskolával vagyunk érdekeltek. A cinkotai iskolajárásból is ma már kívül esnek a Budapest területén lévő egykori megyerészek. A KECSKEMÉTI ISKOLAJÁRÁS: Cegléd: az iskola tanítója dicséretes munkát végzett a téli vizsgán. A nyári vizsga eredménye pedig kitűnő minősítést kapott annak ellenére, hogy az iskola felszereltsége hiányos volt. Nem állt a tanító rendelkezésére segédanyagként sem a szükséges térkép, sem a földgömb. Ezek hiánya nagyon akadályozta a tanítót, mert nem tudta szemléltetni azt, amit csak ezekkel az eszközökkel lehet. Tápiószele: elégséges minősítést kapott az iskola tanítója a téli vizsgán. A nyári vizsga elmaradt 1863 júniusában, mert a tanítót Soltvadkertre választották meg és éppen költözőfélben volt. Nem lehetett egyszerű a tanító távozása, mert az egyházközséggel bonyodalmai keletkeztek. Erről azonban nem szólt a jelentés, csak az az ígéret, hogy szóban ad tájékoztatót a körlelkész. Farmos: a tanító módszerét kifogásolta a körlelkész, amit gépies tanmódnak minősített. Mivel a tanító ezt a módot alkalmazta, megállapította a vizsgán az egyházmegye képviselője, hogy ez az értelem fejlesztésének nagy hátrányára történt. A vizsga azonban nagyon látványos volt, ami mögött az előre begyakorlás húzódott és nem a tudás. A tanévben tanítőváltozás is történt az iskolában. A nyári vizsgát már az új tanító vezette, Wolfgang Lajos, akinek rövid tevékenységét is dicséret illette a haladás miatt. Kifogásolta a körlelkész, hogy sem Tápiószelén, sem Farmoson az egészségügyi szabályokat nem ismerik a gyerekek. Tápiószentmárton: az elemi iskolába járó tanulókat ebben az iskolában három osztályba sorolták. Ez a besorolás külön kiemelést kapott. A tanító szorgalmasan végezte munkáját, melynek eredményét méltánylólag emelte ki a körlelkész. Az iskolában a négyhangú (négyszólamú) éneklést is tanította a tanító, a bemutatkozás nagy hatással volt a vizsgán részt vevőkre. Megjegyzésként azt olvashattuk, hogy a nyári iskoláztatás igen hanyag ebben a faluban. A téli iskolába járás még elfogadható, de az sem kiemelkedő. A PILISI ISKOLAJÁRÁS: Ez a jelentés nem tért ki külön valamennyi iskolára egyenként értékelve az ott tapasztalt eredményt vagy hiányosságot, hanem a tapasztalatokat csoportosította és ezzel mintegy tipizálta. A körlelkészi jelentés számot adott arról, hogy az anyakönyveket és a jegyzőkönyveket mindegyik iskolában rendben találta és meg is tekintette azokat. Csupán az alberti iskolára tett megjegyzést, ahol T. Rákóczy János úrnál lévő tőke veszendőben van. Az egyházi épületeket is megtekintette az iskolalátogató lelkész és megállapította, hogy nagyobbrészt jó karban vannak azok. Kivételnek bizonyult a bényei anyagyülekezethez tartozó Káva leánygyülekezet imaháza, amelyre ráfért a javítás, sőt szükségesnek látta annak nagyobbítását. Kérte egyházi főhatóságait, hogy ehhez a munkához Káva a gyülekezetektől kérhessen se81
