Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

mekét hozzászoktatni ahhoz is, hogy a jövendő élelem megtermelése fáradságos munkával jár együtt. Ez a másik szempont a szülői nevelésben. A tanítók úgy értékelték, hogy ez kiegészíti azt a nevelői munkát, amit ők végeztek a tanításkor az iskolában. Ezért nem tartották haszontalan időveszteségnek a nyári iskolai szünetet. Tudták azonban, hogy ez a kultuszkormány ide vonatkozó rendelkezéseivel nem egyezett, de másképpen megoldani lehetetlen lett volna az iskolai munkaév beosztását. Az elemi iskolákban tanított anyagról is kaptunk a tanítói értekezletek jegyzőkönyve alapján képet. Nemcsak arról, hogy milyen tárgyakat tanítottak, hanem a tananyag tartalmáról szerezhetünk információkat. Azért is fontos ez témánk szempontjából, mert a tanítói értekezletek tananyag-összeállító munkája azt a célt szolgálta, hogy a tanítói körhöz tartozó iskolák együtt haladjanak a tananyagban. A vallástanh'An a keresztyén katekizmus első része és a Tízparancsolat volt a tananyag 1859-ben. Úgy osztották fel a tanítók az anyagot egész évi munkaként, hogy első félévben az Isten iránti kötelességekről tanító első három parancsolat volt az anyag, a második félévben pedig a felebarát iránti kötelességeket tanították a többi hét parancsolat tárgyalásakor. 1863 táján ezt Herder kátéja alapján tanították a tanítók a Tízparancsolat bevezetésével együtt. 1865 táján ez kiegészül a vallási fogalmak megismertetésével, amikor Istenről és az Isten iránti kötelességekről tanítottak. 1868-ban azzal bővült ez a kör, hogy a tanítók osztályokra osztották be az anyagot: az 1. osztályban az Istenről szóló fogalmakat tisztázták és élő szóval tanították ezeket. A 2. osztályban Luther Kiskátéját vették kézbe a gyerekek úgy, hogy a tanító magyarázata alapján a Tízparancsolatot tanulták meg, és megismerkedtek a hitről és az imádságról (Miatyánk) szóló tanítással. A 3. osztályban Luther Nagykátéjának második részét tanították meg a gyerekekkel, mely a hitről szóló magyarázatot tartalmazta Herder szerint. Ennek az anyagnak a kiválogatását a tanítók egymásra bízták, hogy alkalmazzák iskolájuk színvonalához. Nem határozták meg a tanítás módját sem. De a lényeg az, hogy az első félévben hozzákezdenek, és a másodikban folytatják a tanulását. Külön anyagot képeztek a bibliai történetek. 1859-ben úgy látták, hogy az első félévben az Ótestamentumból kell válogatni a teremtéstörténettől elindulva Mózesig. A második félévben az Újtestamentum történeteit tanították meg: Krisztus élete és halála témakörben. 1863-ban a bibliai történeteket úgy látták helyesnek megtanítani a tanítók az iskolában, hogy azokat szabadon el tudják mondani a gyerekek. Első félévben az Ó-, a másodikban az Újtestamentumból. A tanításkor Glübner könyvét tartották kézben, amelyet azonban csak úgy tudtak a tanítók hasznosan alkalmazni, ha illusztrációként felhasználják azt a 30 Ó- és Újtestamentumbeli képet, melyeket ennek szemléltetésére készítettek. 1868-ban pedig a bibliai történeteket csak a 2. és 3. osztályban ajánlották tanítani. Hasonló beosztással: első félévben az Újtestamentumból, a másodikban az Ótestamentumból. Jelen vannak természetesen ezeken az órákon a 1. osztályos gyerekek is. Ők azonban elsősorban figyelnek. A megtanított történetekből mindössze egy-két bibliai históriát kellett elsajátítaniuk úgy, hogy azt el is tudják mesélni saját szavaikkal. Az egyháztörténet témaköréből a reformáció történetére került a döntő hangsúly! Ez nem véletlen, hiszen evangélikus iskolákban ennek ismerete elengedhetetlen követelmény volt. 1859-ben úgy tervezték a tanítók, hogy az első félévben Luther életét tanítják. Születésétől elindulva az első félév végére el kell jutni addig, amíg Wartburg várából visszatért Luther Wittenbergbe. A második félévben ezt kell folytatni Luther haláláig. 1863-ban egyszerűbben határozták meg a tanítandó anyagot: Reformáció története - felét az első, a másik felét a második félévben. 1868-ban a reformációt csak a 3. osztályosok tanulták. Ehelyett az 1. és 2. osztályban diktálás után szentírási idézeteket írtak a gyerekek. Ezzel kettős eredményt gondoltak elérni a tanítók: részben megtanulnak sok-sok bibliai idézetet, másrészt az írást gyakorolják a tanulók. A földleírás (földrajz) tantárgy anyagaként 1859-ben a Magyarországról szóló ismereteket tanították. 1863-ban kissé részletezték ezt a tág témát. Egész évi anyag: Magyarországról szóló tanítás. Az első félévben bevezetést és általános ismereteket tanítottak meg Magyarországról. A 76