Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A számolás tudományáról megállapították, hogy az a közéletben elengedhetetlen ismeretanyag. A legcélszerűbbnek a fejszámolást tartották a tanítók. Aki jól számol fejben, legyen az földművelő, iparos vagy kereskedő, a legfontosabb tudománnyal rendelkezik. Vezérkönyvül „A fejszámolás módszertana számos gyakorlati feladvánnyal" című könyvet ajánlották egymásnak tanításra alkalmasként. Ennek ára 18 krajcár volt és Bécsben adták ki. Érdemes külön figyelni a tantárgyak sorrendjére, hiszen a tárgyalásban negyedikként került sorra a vallástanítás. Talán ezzel volt a legkevesebb gond az iskolákban és anyaga sem változott olyan gyakran, mint egyéb tárgyaké! Ennél a tantárgynál az alapok lerakását látták alapfeladatként. Az első évben az „előfogalmakat" tanították meg a gyerekeknek, utána tértek rá Herder kátéjára. Ez alapján gyakorolhatták a vallásos ismereteket, tanulhatták meg templomi énekeket és sajátíthatták el a szívet-lelket nemesítő bibliai történeteket. A tanítási nyelv természetesen a gyermekek anyanyelve volt. Fel sem vetődött, hogy ez ne így legyen. A kötelező német nyelv tanítása szinte szóba sem került. A Helytartótanács rendeletét csak Aszódon látták teljesíthetőnek. Érdekes, hogy mindössze egyszer történt említés a Helytartótanács rendeletéről a tanítók között! Hangot kapott a tanítói értekezleten a továbbképzés elengedhetetlen szükségessége, hogy lépést tudjanak tartani a kor pedagógiai szellemével. Ezt az egyházközség vezetői is igényelték a tanítóktól, hogy a rájuk bízott gyerekeket a legmagasabb szintű oktatásban részesítsék az iskolákban. Egymásnak didaktikai könyvek olvasását ajánlották. Anyagi okok miatt azonban az nem volt elérhető, hogy minden tanító saját könyvtárral rendelkezzék, ezért tagdíj fizetését határozták el, amelyből elsősorban a tanítói kör könyvtárát kívánták megalapítani. Évente l-l forintot kellett befizetni az értekezleti jegyzőnél, aki a tagsági díjat nyilvántartotta, a beszerzett könyvek listáját pontosan vezette a könyvtárossal és a pénztárossal egyetértésben. Már az első tanítói értekezleten elhatározták a legszükségesebb segédkönyvek és folyóiratok beszerzését, mely kölcsönözhetővé válik a tanítói kör tagjai számára. A legsürgősebb kézikönyvként a „Magyar német és tót betűző könyv", „Hermann neue Reichschreibung Gesangschule v. T. E. Wimmer, 100 Kinder Lieder" - magyar, német, „A fejszámolás módszertana számos gyakorlat feladvánnyal", „Tanítók Népkönyve" című könyveket szerezték be. Mocskonyi Ágoston latin iskolai tanár volt a megbízott könyvtáros. Ő augusztus 15-én már be is szerezte a fent nevezett könyveket. Egy esztendő múlva, 1857. július 22-én ismét összegyülekeztek a tanítói értekezletre, hogy a befejezett tanévet értékeljék és tanácskozzanak a közben felmerült kérdésekről. Ezen a tanítói értekezleten távolabbról jött vendégek is részt vettek a kör tanítói mellett. Jelen volt az irsai tanító, a volt domonyi tanító és egy református tanító Fótról. Az elmúlt tanévet úgy zárták le, hogy tervüket nem lehetett megvalósítani. Nem sikerült bevezetni a hangoztatási módszert az olvasás tanításában, mert a terv számtalan, nem várt akadályba ütközött. A reményt azonban nem adták le. Tervükről nem mondtak le, ezért vártak külön segítséget a kultuszminisztériumtól is, hogy a szegényebb sorsú gyermekek az iskolán keresztül tankönyvhöz jutnak ajándék formájában. így kézben lehetne az a tankönyv, amely segíti az új módszer elterjesztést az olvasás tanításában. Az 1857-es tanítói értekezleten a könyvtár használatára külön rendszabályt dolgoztak ki. Nyilván a szükség kényszerítette erre az értekezletet, mert a kölcsönzés nem folyt zavartalanul. Ezért 2 hétre szűkítették a könyv forgatásának idejét és utána azonnal vissza kellett szolgáltatni a könyvtárosnak, aki tovább tudta azt adni más kölcsönzőnek. Ha azonban valaki eltépte, bemocskolta, vagy a könyvtáros tudta nélkül ő maga kölcsönözte másnak, akkor büntetést róttak az illető tanítóra. Ha pedig elveszett a kölcsönkönyv, vagy használhatatlanná vált, akkor az árát teljes egészében meg kellett téríteni a vétkesnek. Aki késett a kölcsönbe vett könyv visszaadásával, azt is megbüntették. Ezeket a büntetésből befolyt pénzeket is a könyvtár fejlesztésére fordították - a tervek szerint. 74
