Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
megismerésére, ezért minden tanító a maga rendjét igyekezett megvalósítani tanítási munkájában. 1850-ben Micsinay Endre beiktatásakor várakozó álláspontra helyezkedett a presbitérium. Talán a politikai légkör sem volt alkalmas arra, hogy behatóan foglalkozzanak az iskolában folyó munkával. Sok belső problémával küszködött ezekben az években az egyházközség, és aki foglalkozott ezekkel a problémákkal, örült annak, hogy az iskolában csendben folyik a tanítás. 1852-ben jutottak el oda a presbiterek, hogy az iskolai munkára is figyeljenek. Ekkor azt kérték a tanítótól, hogy a gyermekeket a Zay-ugróczi iskolai tanterv szerint nevelje, oktassa, ahogyan ez a többi iskolában folyik és „divatos rendszer" - olvassuk a jegyzőkönyvi határozatban. 69 Az aszódi mezővárosi elemi iskola tekintélyét emelte a környék iskoláival szemben az, hogy a latin iskola és az elemi iskola között igen szoros kapcsolat létesült. Egyre inkább előtérbe került az elemi iskolai tanító és a latin iskola tanárának az a törekvése, - mely közös célkitűzés volt hogy az aszódi elemi iskola legyen részben a latin iskola tanulói utánpótlásának a bázisa. Az elemi iskolából „áthelyezéssel" kerültek a latin iskolába a gyerekek. Ezt megelőzte a nyári vizsga, mely nyilvános volt. De ezen nem csak az egyházmegye képviseletében megjelent dékán vett részt, hanem a presbitérium tagjai mellett a szülők is eljöttek a vizsgára. Ám jelen volt a latin iskola tanára is, aki a vizsgán kiadott bizonyítványokat maga is aláírta az elemi iskola tanítójával együtt. így kapott külön rangot az aszódi elemi iskolai bizonyítvány. Ugyanakkor nemcsak az utolsó év elvégzésekor kaptak a gyerekek bizonyítványt, hanem minden egyes év elvégzésekor olyan igazolás került a tanítványok kezébe, melyet mindkét tanító (elemi és latin iskola) aláírt, és az egyházközség pecsétjével is ellátták. A bizonyítványt pedig a lelkész, a felügyelő és a gondnok erősítette meg az aláírásával. Az egyházmegye iskolái körül azonban a politikai légkör éppen olyan feszült volt, mint általában az evangélikus egyház körül. Ennek oka éppen az volt, hogy az evangélikus egyház „magna kartája", az 1790-91-es 26. törvénycikk a Haynau-féle pátens alapján hatályon kívül került. Tehát elvesztette az evangélikus egyház az autonómiáját. Az egyház magasabb szintű vezetésében észlelhető vezetési problémák egészen a gyülekezetek vezetéséig érezhetővé váltak. A bénultságból való oldódás első jele 1856-ban fedezhető fel, akkora kezdett kimozdulni abból a holtpontból az evangélikus egyház élete, amelybe 1850-ben került, s mely megbénította a hagyományos működését. De ez az 1856-os kimozdulás csak „nyújtózkodásra" adott lehetőséget, mert a jogfosztottság maradt. Az iskolai életben 1856 abban hozott jelentős változást, hogy a dékánok vezetésével megalakultak a tanítói értekezletek. Ezeket évente egyszer tartották meg a nyári szünetben. Azért csak egyre gondoltak, mert a tanítók nem hiányozhattak a tanév alatt az iskolájukból ilyen miatt. Másrészt pedig az útiköltség kifizetése sem volt teljesen tisztázott, kit is terhel igazában: a tanítót vagy az egyházközséget? A tanítói értekezletet mindig más faluban tartották meg. Az elsőn már kitűzték a következőt időileg is, helyileg is. A házigazda annak a falunak a tanítója volt. Ő látta vendégül a dékánt és a megjelent tanítótársakat. A dékáni kör tanítóinak a tanítói értekezleten való megjelenés kötelező volt. Nyilvántartották a hiányzókat. Ezzel kifejezésre jutatták, hogy fontos az értekezlet, nemcsak a személyes találkozás miatt - de azért is! -, hanem az ott elhangzó észrevételek, tapasztalatok, útbaigazítások sok segítséget jelentettek a további iskolai munkájukhoz. Arra használták elsősorban ezeket a tanítói értekezleteket, hogy megbeszélték az elmúlt tanév tapasztalatait a dékán jelenlétében, aki természetesen a vizsgákon tapasztaltak ismertetésével is teljesebbé tette az elmúlt tanév értékelését. A nyári vakáció a tanítók számára mindig a következő tanév előkészítését is jelentette. Összeállították a tanítandó anyagot. A tanító-értekezlet ebben is segítséget kívánt adni. Egy-egy dékáni körben egyeztették a tanítandó anyagot, így a vizsgákon objektívebb lehetett a dékáni értékelés. Megállapították a tanévkezdés időpontját, megtervezték a tanév előkészületeit, a beiskolázással kapcsolatos feladatokat. 72
