Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
mely a tanítót is érintette javadalmi földje révén - korlátozta az iskolai munkát. A téli iskoláztatás sem volt problémamentes. A szegénység nagy akadálynak bizonyult: nem volt kellő téli ruházat és lábbeli. Még ha közel volt az otthonhoz az iskola, el-eljártak a gyerekek hiányos öltözékükben is, de ezt a távol lakóktól igényelni sem lehetett. - így volt Bényén, ahol sok ruhátlan szegény élt. Aszód mezővárosában is csak télen volt rendszeres tanítás úgy, hogy a parasztgyerekek májusban már odahaza dolgoztak, míg az iparosok gyermekei június végéig jártak iskolába. A tanév vége - kinek lassabban, kinek gyorsabban - de általában április végén, május elején elkövetkezett. Sok iskolában amilyen későn nyílt meg az iskola kapuja, olyan korán be is csukták, amint kitavaszodott. Csővárott 1840-ben már március végén megtartották az évzáró vizsgákat. Tótgyörkön Kardos József tanító József napon tartotta a „próbatételt". Iskolájába nagyon kevés gyerek járt, a szegénységet jelölték meg ennek akadályaként. - Maglódon egy kicsit hosszabb volt a tanév. Amit november l-jén kezdtek el, szent György napján vizsgával bezárták! - Bényén volt az 1839-^0-es tanév legrövidebb tanítási ideje: a december elején kezdődött tanévet márciusban fejezték be. A tananyag összevetéséből kitűnik, hogy mennyire a tanítótól függött, mit tanít az iskolában! Voltak természetesen egyező alapelemek, de a vázra építkezésben a tanító tudása, érdeklődési köre, tanítványaiért érzett felelőssége mutatkozott meg. Azt állapíthatjuk meg, hogy az minden iskolában tanításra került, ami egy falusi népiskolában fontos volt. Az oktatás anyanyelven történt. Magyarul és anyanyelven olvastak, írtak a gyerekek. A számolás anyanyelven folyt. Bekerültek a tanításba olyan tárgyak is, melyek elsősorban a tanító érdeklődési körétől függtek. Pécelen Ferenczi János a szokásos tárgyak mellett tanított földleírást, természettant, honi történetet, földművelés és erkölcsi gyakorlatok címén pedig fontos ismeretekkel bővítette tanítványai tudását. — Maglódon az alapismeretek kiegészítéseként földleírást, természettant és éneket tanított a tanító. - Péteriben hasonlóképpen volt ez. - Aszódon erkölcsi szabályokat, természet-históriát is tanított Burkhardt Mihály. A tankönyvekről általában keveset tudunk. Ha voltak is az iskolában, nem olyan elterjedtek lehettek, hogy minden tanuló kezében tartotta a tankönyvét. Kardos tanítóról tudjuk, hogy Tótgyörkön használta Luther katekizmusát, Hübner Bibliai históriáját, a Kis-Tükröt, Michalko Physicáját. - Erről részletesebb képet kapunk majd az 1843-ban készült iskolai összefoglalóban. A gyakorlati élet segítette a dékánokat ahhoz, hogy kifejtsék véleményüket a zay-ugróczi iskolai tanrendszerrel kapcsolatban. 1842. július 17-én a Pest megyei Esperesség közgyűlésén nyílt erre lehetőségük. Ez a tervezet a közgyűlés által kiküldött bizottság kezébe került véleményezési feladattal. A fenti tervezet a népiskolát az egymásra épülő iskolák rendszerébe helyezte bele. Ezzel kapcsolatban az a megyei javaslat született, hogy helyes a népiskolák integrálása az iskolai rendszerbe, de a népiskolai oktatás legalább 4 év tartamú legyen. Ez alatt az idő alatt a gyerekek megtanulnak jól olvasni, ami egyébként is a további tanulás alapja és feltétele. Emellett megtanulnak írni, a számolás alapműveleteiben is jártasságot szerezhetnek. így léphetnek tovább vagy a helyi polgári iskolába, vagy az ú. n. progimnáziumba. Aki azonban nem akar továbbtanulni, az legalább 12 éves koráig maradjon a népiskolában. A tanítás nyelvével kapcsolatban az volt a megjegyzésük, hogy a vallást tanítsák az iskolában magyarul. - A falusi iskolákban pedig feltétlenül tanítani kell az alábbi tantárgyakat: illemszabályok, ember- és gazdaságtan, a közéletben nélkülözhetetlen némely polgári törvények ismerete, úgy mint az úrbéri, örökösödési, rendőrségi, örökváltsági stb. törvények tanítása is csatlakozzék az eddig tanultakhoz. - Megállapították azt is, hogy hasznos lenne, ha a vallást nem a tanítók tanítanák az iskolákban, hanem a „hitszónokok" - tehát a lelkészek - mégpedig naponta! - Az oktatók személyét érintő javaslatuk az volt - s ez egyezett a tanítók elgondolásával is -, hogy amennyiben egy tanító az esperesség valamelyik egyházközségében tanítói állásra várakozik, mivel ő is az egyházi rendhez tartozik, oly jo58
