Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Összefoglalóan azt lehet a tanítóról elmondani, hogy a szabályzat nagy, de nem teljesíthetetlen mércét állított a tanítók elé! A tanító a lakásában is, az emberek között is, bárhol fordul meg, legyen különb ember másoknál! Ez a „másság" mutatkozzék meg a jó erkölcsökben, a jó cselekedetekben. Tanítványai előtt is, az egyházközség tagjai előtt is így éljen. „Érezze is szakadatlanul, melly sokat jelent e szó: TANÍTÓ!" - fejeződik be a szabályzat. Ha összevetjük ezt az 1838-ban készített szabályzatot a 15 évvel korábban megfogalmazottal, világosan kitűnik az, hogy a tanítói hivatal nagyobb megbecsülést, rangot kapott, mint korábban. Megszűnt a tanítónak a lelkésszel szembeni határozott alárendeltsége. Hangsúlyt kapott a lelkész és a tanító szolgálati partnersége. Az egyházi jő rend érdekében fennmaradt azonban a lelkész felelőssége, ezért kapott a lelkész továbbra is elkötelezést az iskola felügyeletére, látogatására, s természetesen a szertartások elvégzésekor a lelkész maradt az irányító szakember. A tanító egyéni felelőssége az 1840-es években úgy kapott súlyt, hogy saját maga építhette ki személye tekintélyét az emberek között, és maga okozhatta magának emberi kudarcait is az emberek előtt. Ez azonban nem jelentett korlátlan lehetőséget a tanító számára. Nem adott szabad és elöljáróitól független utat néki. Jelzi Aszódon ezt igen szemléletesen Masztics János tanító esete. De megjegyezzük azt is, hogy nemcsak a tanítói karban volt meg a hivatalviselés korlátja, hanem a lelkészi karban is élt ez. Az 1830-as és 1840-es években nemcsak tanítókat érintő fegyelmi ügyek voltak az esperességben, hanem lelkészek is álltak fegyelmi bizottság előtt (Tápiószentmárton, Irsa). Az egyházi hivatal minden szinten igényelte a példamutató, rendes életet. A TANÍTÓI HIVATAL A tanítói állás megüresedésének több oka volt az 1840-es években is. A leggyakoribb ok: a tanító lemondott állásáról, mert másik iskolában kapott alkalmazást, ami valószínűleg az előbbinél előnyösebb volt számára, akár iskolai, akár családi körülményeit érintette. A másik ok az volt, amikor a tanítónak el kellett távoznia az iskolából. Ilyenkor a magatartása vagy az iskolai munkája volt a kiváltó ok. Ezt megelőzte a fegyelmivel kapcsolatos eljárás, amit végsősoron az esperességi gyűlés véglegesített. Ezzel a megoldással hosszadalmas és bonyodalmas eljárás után vált szabaddá a tanítói állás. A harmadik ok volt a tanító halála. Ha ez idős korban következett be, akkor a tanítócsalád nem került különlegesen nehéz helyzetbe, mert a gyerekek felnőttek és az özvegy édesanyáról gondoskodni tudtak. Ha azonban fiatalon hunyt el a tanító, a lakást néhány hónap múlva el kellett hagyni. Amennyiben nem volt tagja a tanító az özvegyi intézetnek, akkor még támogatásra sem számíthatott az özvegy. A legritkább eset volt, amikor a tanító nyugdíjba vonult. Ehhez szükséges volt, hogy tagja legyen hosszabb ideig az egyházmegyei intézetnek. Rendszerint a tanítók a befizetendő összeget sokallták, ezért nem léptek be az intézetbe. Hogyan is zajlott a tanítóválasztás az evangélikus iskolákban? - erre példát adunk az aszódi tanítőválasztás krónikájának megismertetésével. 1841. decemberének végén megürült az aszódi elemi iskola tanítói állása. Burkhard Mihály tanító a jegyzőkönyvek bejegyzése szerint Békéscsabára távozott. Érdekességként jegyezzük meg, hogy Békéscsabára azonban nem érkezett meg! - az ottani adatok szerint. Az első lépés az volt, hogy a presbitérium ülést tartott. Ez 1841. december 23-án történt. Ezen az első presbiteri ülésen állapították meg a tanítói állás megüresedését. Kitűzték feladatul: minél hamarabb tanítót találni és betölteni az állást. A jegyzőkönyvből az világlik ki, hogy a presbitérium nem volt maradéktalanul elégedett az iskolában folyó munkával. A tanítói állás megüresedését egy olyan bizottság felállítására is felhasználták, amelynek az volt a feladata, hogy az iskola fellendítéséért egy jobb tanítási módszert keressen. Ezt a tanítási rendszert egyben az új tanító választásával vezették volna be az iskolába. Azt jelentette ez tehát, hogy nem volt elég a pályázat, a jelentkezés, hanem szinte 54