Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
kellett indítaniuk az új iskola megépítésére. Erre azonban csak 1855-ben nyílt lehetősége az egyházközségnek. Összefoglalva mindezt, megállapíthatjuk, hogy a 18. század iskolaépülete szűk, sötét, nehezen szellőztethető tanteremből állt, és ehhez csatlakozott a korszerűtlen, a tanítócsalád számára alig lakható tanítólakás. Ezt az épületet adta át szinte valamennyi egyházközségben a 18. század a 19. századnak. Ha megpróbálkozunk összehasonlítást tenni egy-egy település felekezeti iskolái között, azt állapíthatjuk meg, hogy az evangélikus iskolák egy lépéssel mindig előbbre jártak a többi felekezet iskolájához képest. Nagy probléma volt a tanító szűk és egészségtelen, vizes lakása. Itt kényszerült lakni a tanító családjával együtt. A tanítói lakások korszerűsítésére csak a 20. században kerülhetett sor. Ez alól talán kivételként tekinthetjük az aszódi evangélikus tanító lakáshelyzetét. Aszód azonban mezőváros volt, a régió centrumának tekinthető település. A helyi evangélikus földesúr is sokat fáradozott az oktatásért. Ezek mind összefüggésben vannak azzal, hogy az evangélikus egyházközség nem kis erőfeszítéssel jobb lakáskörülményeket tudott biztosítani tanítójának. Az aszódi latin iskola tanárának az iskolaépületben volt 2 szobás déli fekvésű lakása. Korén István tanár ebben a tanítói lakásban családja mellett még diákokat is tarthatott kosztra és szállásra. Az elemi iskola tanítója pedig egészséges helyen, 3 szobás, világos lakással rendelkezett az iskola udvarában álló házban. A segédtanítónak az iskolaházban volt a szobája, mely olyan lakás lehetett, mint másutt a családos kántortanítóké. A FELVILÁGOSODÁS EVANGÉLIKUS IRÁNYA, TESSEDIK OKTATÁSPOLITIKÁJA A felvilágosodás mint szellemi áramlat nagy hatást gyakorolt Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkészre. Születési helye Pest megyéhez kötötte, hiszen az alberti lelkészlakban született 1742-ben. Édesapja az alberti gyülekezet, majd a békéscsabai egyházközség lelkésze korai haláláig. Tessediket egész pályafutása a Pest-Békési Egyházmegyéhez fűzte, hiszen Alberti, Békéscsaba, Szarvas ehhez az esperességhez tartozott. A pozsonyi diákévek, az erlangeni tanulmányút és a Cserhátsurányban vállalt nevelői állása idejében volt csak távol ettől a vidéktől. 1767-ben választotta meg a szarvasi gyülekezet második lelkészi állására Tessediket. Bekerülve az esperesség lelkészi közösségébe, hamarosan kitűnt pedagógiai érdeklődésével. Véleménye és törekvése arról tanúskodott, hogy környezetét igen jól ismerte és az iskolákról reális benyomást szerzett egészen rövid idő alatt. Nem csupán terveket álmodó, íróasztala mellett üldögélő és elmélkedő lelkész volt, hanem gondolatai a realitásból indultak ki, amikor az oktatásügyről készített tanulmányt. 1769-ben a szarvasi egyházközség első lelkésze lett. Fiatalos lendülettel az iskolát szerette volna Szarvason úgy megreformálni, hogy az elsősorban a gyermekek szellemi és testi fejlődését segítse. Ehhez a tervéhez jő helyszínnek vélte Szarvast, ahol csaknem 12 ezer evangélikus élt. Az evangélikus népiskolába több száz gyermek zsúfolódott össze. A rá váró nagy feladat megsokszorozta Tessedik elszántságát. Hiába kapta kézhez Podmaniczky János II. Aszódra hívó levelét, amikor Hajnóczi Sámuel távozásakor az aszódi parochiát ajánlotta fel neki. Válaszlevélben megköszönte a hívást, de ő már Szarvasra eligérkezett ember volt, a becsület pedig kötelez! Aszódon egész biztos könnyebb dolga lett volna. 225 év távlatából már nem tűnik fellengzősnek az a megállapítás, hogy csak Szarvason lehetett Tessedik igazi Tessedik Sámuel! A tanüggyel kapcsolatos tapasztalatait nemcsak a szarvasi népiskolában gyűjtötte, hanem mint a Körös-vidék iskoláinak dékánja az iskolalátogatások alkalmával szélesebb kitekintésben „gazdagíthatta". Ezekről az észrevételekről a Pest-Békési Esperesség közgyűlésein mint dékán rendszeresen beszámolt, s akik hallgatták előterjesztését, nem vonhatták ki magukat hatása alól még 42
