Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Farkas Péter: A természettudományok oktatásának kezdetei Nagykőrösön

félévben: morális philosophiát Fitos Pál, - neveléstant, mint a philosophia részét Warga János, gazdasági technológiát Karika Pál Professor uraktól; a második félévben: politicát, Fitos Pál, Jus naturae-t Warga János Prof. uraktól; a gazdasági gyakorlatok folytatásában Prof. Karika Pál ur fölügyelete alatt részt vesznek. A Litteraturák így taníttatnak: első éveseknek görög és magyar, 2-ik éveseknek diák és német nyelv, 3-ik éveseknek franczia nyelv. Rajz és hangászat magános órákon taníttatnak. Önként értetvén, hogy a kik az egész philosophicus cursusnak másutti elvégzése után jönnek ide a paedagogiai és gazdasági intézetbe tanulni, azok csak éppen Prof. Karika Pál úrtól tartoznak leczkéket hallgatni."

Зб A tanterv, mint látható, a matematikából és a szűkebb értelemben vett természettudományi tárgyakból nem hozott többet az 1828-asnál. Ám a mezőgazdasági tárgyakkal együtt már egészen a reáliák irányába tolta el az oktatás súlypontját. Ez megfelelt a leendő tanítók érdekeinek, hiszen ők, tanítóként, nemcsak oktatták a mezőgazdasági ismereteket, hanem gyakorolták is. Ám ekkoriban nemcsak a tanítónak kellett gazdálkodni, hanem a papnak is. Sőt, vidéken, végeredményben mindenkinek. A nagykőrösi professzorok is rendszerint benősültek a helyi gazdacsaládokba, s előbb-utóbb helybeli gazdákká váltak! Volt tehát igény ilyen iskolára. Ennek ellenére ez a nagykőrösi kísérlet kudarcba fulladt. A tanítóképzés nagyjából 1848/49-ig élt egyre csökkenő érdeklődés mellett. A tangazdaságot pedig, noha már előbb funkcióját vesztette, 1852-ig tartották fenn.

37 Mi volt ennek a kudarcnak az oka? Egészen egyszerűen az, hogy a körösieknek nem az oktatás gyakorlatiassá tétele volt a célja, hanem az iskola rangjának emelése. A gimnáziumot előbb líceummá, s aztán (talán) kollégiummá, vagyis felsőfokú oktatást is magába foglaló intézménnyé akarták fejleszteni. Ebből semmi nem lett, s jobbára rajtuk kívül álló okok miatt. Ámde azzal sem volt sikerük, amit megvalósítottak. Tudniillik a tanító- illetve a gazdatisztképzéssel. Látnunk kell ugyanis, hogy a filozofikus kurzusba beépített szakstúdiumokkal, pontosabban azáltal, hogy a jelöltnek az egész kurzust el kellett végeznie, lényegében túlképezték a tanítókat (és a valószínűleg sosem volt gazdatiszteket). Még száz év múlva sem volt szükség teljes gimnáziumot és még tanítóképzőt végzett elemi iskolai tanítókra. Amikor 1855-ben a nagykőrösiek valóban ütőképesen újra megszervezték a tanítóképzést, akkor valamivel alacsonyabb szintre szervezték. Akkor már a négy algimnáziumi osztály után lehetett menni a tanítóképzőbe. E kérdések azonban messzire vezetnek témánktól. Számunkra itt és most az a fontos, hogy méltányoljuk a régi professzoroknak és református egyházi férfiaknak az iskola megújításért folytatott küzdelmét, s azt az igyekezetét, hogy az iskolán belül a reáliák oktatása megfelelő rangot nyerjen. Különösen elismerésre méltó újításuk volt az, hogy nem átallották egy gimnázium keretében a mezőgazdaságtant tanítani, s hogy ehhez még egy tangazdaságot is létrehoztak. Sőt, előírták, hogy Karika Pál professzor egy füvészkertet is létesítsen az iskola udvarán.

38 Sajnos, nem tudjuk, hogy a valóságban lett-e ebből a tervből valami. Egyébiránt ennek a gazdasági tanintézetnek a nagykőrösi elemi iskolai oktatásra is lett volna hatása, mert az alapítók úgy gondolták, hogy a tangazdaságba a „4-ik nemzeti elemi oskola növendékei is, kik a földmívelés tudományát iskolájukban népszerüleg tanulják: a gyakorlatra tanítójuk felügyelete alatt kivezettetnek és erejükhöz képest foglalatoskodtatnak."

39 Bizonyos, hogy ez az egész városra nézve haszonnal járt volna, hiszen a gazdasági tanintézetben színvonalas oktatás folyt. Ezt nem csupán a már ismertetett tanterv alapján gondoljuk, hanem biztosan tudjuk. Mégpedig onnan, hogy a „gazdasági termesztés és tenyésztés tudomány"-ból, amit a másodéves filozófusoknak tanított Karika Pál, fennmaradt egy jegyzetfüzet. 338