Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Farkas Péter: A természettudományok oktatásának kezdetei Nagykőrösön

szerint a diákok 1792-ben kéziratból tanulták a matézist.

20 Ez a kézirat, fájdalom, nem maradt fenn. Mindazonáltal egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy tankönyve is volt a körösi diákoknak a professzori „dictamen"-ek mellett. így például Maróthi György Arithmeticája és Weidler, J. Fr. Institutiones matheseos című műve. Az Arany János Múzeum gyűjteményében lévő Maróthi-könyv Galgóczi Gábor nagykőrösi diáké volt, aki 1801-ben lépett a tógátus diákok sorába.

21 A másik itt említett tankönyv 1784-es kiadását 1830-ban vette meg és használta Balogh Mihály professzor előadásaihoz Hegedűs Ferenc körösi diák.

22 Noha a két tankönyv jelentősen különbözik egymástól, abban megegyeznek, hogy a számtant (illetve Weidler J. Fr. az egész matematikát) tételek, szabályok sokaságára bontva tárgyalják. Persze Weidler könyvében, más lévén az egésznek a célja, az aritmetikai rész csak rövid összefoglalás. Maróthi könyvében ugyanez, pontosabban csak ez van bőven kifejtve. Itt láthatjuk igazán, hogy az akkori felfogás szerint minden feladathoz, vagy feladattípushoz tartozott egy megoldási metódus, amelyet a diáknak önálló, mintegy alapműveleti rangú szabályként kellett megtanulnia. Feladattípusokból pedig nem volt hiány, mert szinte minden gyakorlati számítási szituációt külön-külön típusba soroltak. Bonyolította a helyzetet a mérték- és pénzrendszerek sokasága, melyekkel kapcsolatban ezernyi újabb és újabb szabályt, eljárást lehetett felállítani, ismertetni. Maróthi György igen gondos volt e téren, s könyvét kitűnő didaktikai érzékkel, nagy tudással állította össze. S mégis, könyvét fellapozva, nem azokon kell csodálkoznunk, hogy az egykori diák miért tanulta négy évig az elemi számtant, hanem azon, hogy ennyi idő alatt egyáltalán meg tudta tanulni! 23 Egyébként az 1792-es tanterv nem is veszi mindazt sorra, amit a Maróthi-könyv tárgyal. A „hármas-szabály" bonyolultabb alkalmazásai kimaradtak belőle.

24 Az 1828-as tanterv már csaknem teljesen feldolgozta Maróthi anyagát, mégpedig hét év alatt, s teljesen a könyv rendszere szerint. Az eltérés mindössze annyi, hogy Maróthi 10. fejezete (a „Mesés Régula", voltaképpen aránypárok vagy egyismeretlenes egyenletek találgatásos megoldása) és különböző „toldalékai" (például a kalkulusokkal történő „paraszt számvetésről") a nagykőrösi oktatási anyagból hiányoztak. Ezek helyett ebben a tantervben a „Ratioról 's Proportioról való tudomány" szerepel tananyagként. Ilyen fejezet Maróthi György könyvében nincsen, bár az arány, részarány szóban forgó fogalmát megvilágítja a maga helyén, az osztásnál, a törteknél, s a hármasszabálynál. Tulajdonképpen lehetetlenség a témát a tananyag végén tárgyalni. Hogyan került mégis oda? Nos, Weidler J. Fr. könyvében az aritmetika harmadik fejezete ezt a címet viseli: „De ratione et proportione."

25 Ez a fejezet itt a helyén van, vagyis az osztás után, s a törtek és az aránypárok előtt. Minthogy e két könyv valamennyi fejezete, ennek az egynek a kivételével összeegyeztethető volt, a tanterv szerkesztője azt hihette, hogy valami fontos (ez a harmadik fejezet) a Maróthi könyvéből kimaradt, s orvosolni kívánván a bajt, odacsapta a ratiót és proportiót a tananyag végére. Mindenesetre azt tudta, hogy ez az anyag még idetartozik, mert a Maróthi-féle tankönyvhöz sehogy sem illeszthető, de Weidlernél meglévő gyökvonási, illetve a logaritmussal foglalkozó fejezeteket már nem vette át. Noha az előzőekben szó esett arról, hogy miért kellett a középszintű iskolában oly sok időt szentelni az elemi számtani ismereteknek, mégis felmerül a kérdés, hogy ha ez az anyag középiskolai volt, akkor mit tanultak a kisdiákok a valódi elemi, az alsófokú iskolában? Bizonyosra vehetjük, hogy az általunk részletesebben vizsgált időszakokban már tanultak számlálni, s foglalkoztak a négy alapművelettel is a legegyszerűbb formában, de erről adatunk nincsen. A legrégibb elemi iskolai, s ma is ismert tartalmú tantervet Szigeti Warga János állította össze 1842-ben. Eszerint a számtani tudnivalók a következők voltak: 1. osztály: Számolás elemei fejben, számjegyek írása. 2. osztály: Négy alapművelet fejben és táblán. 3- osztály: Négy összetett művelet (többjegyú számokkal végzett alapműveletek), egyszerű aránylatok. 4. osztály: Aránylatok, társasági, vegyítési szabályok.

26 Nyilvánvaló, hogy ez a tanterv már fejlettebb állapotot tükröz. Már csak azért is, mert korábban nem volt négyosztályos az elemi iskola, s éppen abból a megfontolásból tették azzá, hogy a középszint anyagából minél többet vihessenek le az elemibe. 333