Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

IV. Béri Gyula (Moravcsik Gyula) Petőfi Elszállt, eltűnt... Mindhasztalan keresték A legnagyobb költő haló porát; E nemzet a sötét gyász nagy keresztjét Haldokló hittel vonszolá tovább. - De nem gyászoljuk többé már kesergve; Mert érezzük, mert tudjuk, hova lett: Nem tűnt el, itt van ... egy porszem belőle Betölt minden igaz magyar szivet! E régi falak közt is itt van újra Lelke közöttünk most is átsuhan; Innen indult ki dicsőséges útja, Gyermeki hittel, büszkén, boldogan. Itt élt, itt játszott, futkosott vidáman, Itt boldog többé tán nem volt soha; Itt, itt borult rá, szép álomra váltan, A gyermekévek virágos kora. Bölcsője itt vol dicső szellemének, Csak itt ért rá tanulni csendesen; Bús forgatagja rövid életének Lezajlott aztán olyan hirtelen. Itt szőtte lelke édes álmodassál A boldogító első vágyakat; S tiszta szivéből büszek áradással, A legelső dal, az is itt fakadt. Innen indult ki s köztünk újra itt van A szabadságnak első dalnoka, Ki - mint kivánta - a harcok zajában Meghalt... de mégsem halhat meg soha. A vadcsapat, a zsarnokság ölé meg, Meghalt, hogy halhatatlan legyen; Dicső nevének, tiszta szellemének Legyen oltár emelve e helyen!