Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Az első kérdéssor a tanító személyével kapcsolatos. Ilyen kérdéseket olvastunk: Alkalmas-e az iskola vezetésére? Saját példáját beilleszti-e a tanításba? A tanítás módszerében hogyan alkalmaz­za a személyes hatást? Ismeri-e a hit alapigazságait? Mennyiben tud abból, amit ismer, alapot te­remteni a tanítványai életében? Van-e személyes példaadása? Megmutatja-e tanításában az örökkévaló dicsőséghez is az utat? Vagy csak a rossztól akarja távol tartani a tanítványait? Amikor a dékán, vagy az esperes tesz látogatást az iskolában, a vizsgán az egyházmegye kép­viselője a tananyagot összefüggéseiben vizsgálja. így veszi szemügyre az életismeretet, a türel­met, a szelídséget, miközben természetesen a vizsga eredményessége sem mellékes. Ezért mindezekben a tanulók tudásának felmérése történik. A vizsga azonban nemcsak a tanulókra, hanem a tanítóra is kiterjed. A dékán feljegyzést készít a tanító magatartásáról, sőt mindennapos viselkedéséről is. Nem botránkoztat-e részegeskedéssel, erkölcstelen életvitellel, népszerűség­hajhászással? Kerüli-e a lekötelezettségből eredő nem kívánatos függőséget a tanító? - Az utasí­tás külön is intézkedett a botrányosan viselkedő és a bibliai szabály alapján megintésre került tanító sorsáról, jövőjéről. A legsúlyosabb következmény az elbocsátás volt! A tanítványokkal való kapcsolata példás legyen - olvassuk az Utasításban. Ne vegyen igény­be semmiféle munkájához gyermekkezet! Ezt az ingyen munkaerőt nem szabad használnia! Minden tanulót ingyen köteles tanítani, tehát a szegényebb gyerekeknek sem kell a tanításért dolgozniok a tanítónál. Újra hangsúlyt kapott a tanító védelme a hamis vádaktól, mert úgy látszik ez ellen voltak a ta­nítók a legvédtelenebbek. „Ha pedig bemocskoló szöveg indul el valahonnan, a tanítót védje meg a lelkész, hiszen a lelkész mindig a szegények oldalán áll, s nem hagyhat bemocskolni sen­kit, még a tanítót sem!" - olvassuk az iratban. Az iskolai tanítás csak akkor szünetelhet, amikor a tanító a gyerekeket kirándulni viszi. Ez azonban nem lehet leple a tanító hanyagságának, mert azért pénzbüntetéssel sújtják. Naponta délelőtt is, délután is legalább 3 órát kell tanítással eltölteni az iskolában. A tanítással kapcsola­tos minden ügybe azonban be kell vonnia a lelkészt mint felettesét. Az egyházi iskolában munkát vállaló tanítótól egyháza elvárta, hogy a magánéletében keresz­tyén ember legyen! Tudjuk, hogy ez nem ellenőrizhető igény. Nem tudjuk, hogy imádkozik-e a tanító, s ha imádkozik, kikért teszi ezt. Mégis abból a feltételezésből indul ki az Utasítás, hogy a tanító megválasztása előtt szerzett előzetes információk alapján "feltételezhető, hogy a tanító imádkozó ember. Imádkozzék tehát a tanítványaiért. Ismeretei közé tartozzanak a hittel kapcso­latos ismeretek is. Ne hanyagolja el sem az imádkozást, sem a hit dolgait, amikor a naponkénti ta­nításra készül. így tudja az iskolában jelenlévőknek a minden jók Istenét jelenlévőnek, aki neki is, a gyerekeknek is sok jót ajándékoz. Ha pedig a tanító magáért imádkozik, akkor kérje Istent, ajándékozza meg őt türelemmel, atyai lelkülettel, hogy amikor valakit meg kell örvendeztetnie, azt örvendeztesse is meg. Ha pedig valakit alkalmas időben meg kell dorgálnia, vagy el kell távo­lítania, azt atyai módon tehesse meg. Ne éljen a tanítóban sohasem a harag, sem a bosszúállás lel­ke, mert az csak bajt okoz! Haraggal nem tud megváltoztatni senkit sem. Bosszúállással pedig nem lehet építeni. Istentől kérjen tehát önmérsékletet és a Szentlélek irányítását. A tanító szabad ember. De ez a szabadság nem lehet a szabadosság forrásává. Nem teheti a tanítót kicsapongóvá, üzletelővé, vagy ehhez hasonlóvá. Ha ezt tenné, meg kell bélyegezni és megállási parancsot kell adni neki. A tanítót ha megbüntetik,' legyen benne mindig a megválto­zás lehetősége! Az istentiszteleti életben a lelkész munkatársa a tanító, de a gyülekezeti életben mindig alá­rendeltje. Ez három oldalról kerül megvilágításra és egyben jelzi a tanító korlátjait: nem oktathat­ja ki a lelkészt, nem távolíttathatja el a gyülekezetből és nem szervezhet zendülést a lelkész ellen. Ilyen tettre akkor sincs a tanítónak felhatalmazása, ha például a lelkész annyira elörege­dett, hogy szinte képtelen ellátni szolgálatát, vagy ha a lelkész összeférhetetlen, vagy semmiféle megbecsülésben nem részesíti a tanítót. Inkább segítse a lelkész szolgálatát azzal, hogy mellette 29

Next

/
Thumbnails
Contents