Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
szellemre és azokra a közállapotokra, amikor is egy tantestület érvényt tudott szerezni akaratának az iskolafenntartóval szemben, amikor a GB tagjainak lehetett ellentétes véleménye és végül amikor a többségi akarat érvényesült. Az már természetes, hogy az egyetértők között találjuk az evangélikus kántortanítót, aki döntésével leszavazta tulajdon „főnökét", az evangélikus lelkészt, ám mindezért semmi bántódása nem lett, hanem tekintélye öregbedett. Ugyanakkor a lelkész sem érezhette, hogy „vereséget" szenvedett eltérő véleményéért. Számunkra ez az igazi keresztényi szellem, ez az igazi demokrácia megvalósulása a gyakorlatban. A főgimnáziummá fejlesztés gondolata először 1908 őszén vetődött fel, mégpedig az új iskola létesítésével egyidőben, mely témáról más helyen már említést tettünk. 327 Mind a GB, mind pedig a tantestület megtette mindazokat az intézkedéseket, lépéseket, amelyekben a tankerület és a minisztérium támogatását kívánta megnyerni. Már 1905-ben olyan iskolaszolgát (pedellust) alkalmaztak, aki munkáját főállásban végezte, és aki ezért évi fizetést (400 K), ingyen lakást (az intézetben) és fűtést kapott. Dr. Gréb Gyula Az első „hivatásos" pedellus Sipka János volt. 328 - 1907-ben rendszeressé tették a játékdélutánt (heti 2 óra), majd 1909-ben, mint már említettük, okleveles tornatanítót alkalmaztak. Emelték az énektanító (Bolla) tiszteletdíját (190 K/hó) és az igazgató (Szabó) pótlékát (200 K/hó). Rendszeresen fizették a tanárok ötödéves korpótlékát. Az iskola és az otthon (szülői ház, szállásadók) nevelő munkájának a színvonalasabbá, eredményesebbé tétele érdekében az iskola fegyelmi szabályzatát kinyomtatták és minden érdekelt kezébe adták. Ez a nagyon is példamutató és korszerű pedagógiai eljárás valójában mind a mai napig nem vált országos gyakorlattá a magyar közoktatásban. (A szabályzatot a mellékletben közreadjuk.) Ebben az évtizedben a tantestület kiemelkedően, következetesen végezte munkáját, amelynek jelei a gyakorlatban is megmutatkoztak. A tanári kar tagjai kiválóan képzett pedagógusok, akik közül Szabó, Bolla, Strompf másfél-két évtizedes gyakorlattal rendelkező, pályájuk delelőjén álló tanárok, akiket nagyszerűen egészítettek ki a „fiatalok", a szintén ragyogó képességű, nagy tudású s később művészi adottságokat is felmutató Osváth és a tudományos ambíciójú Gréb. Kemény, önálló karakter mindegyik, akik az iskola autonómiáján őrködtek, akik munkájuk elé magas követelményt állítottak és belső életükbe nem nagyon engedtek beleszólást. Amikor egy ízben a GB egyik tagja felelősségre vonta Bollát, hogy télen miért nem járnak a diákok testületileg az istentiszteletre, akkor az igazgató válaszában a következőket mondta: az algimnázium a szegények iskolája, télen, a hideg időben a „...nagyrészt hiányosan öltözött tanulóinkat ..." nem kötelezheti, mert számára a diákok egészségének a megóvása előbbre való. Amikor 1911-ben a tankerületi főigazgató és a minisztériumi tornafelügyelő látogatást tett az iskolában, a jegyzőkönyvbe nem véletlenül fogalmazták meg véleményüket, mely szerint a tanulmányi eredmények iránt kifejezett elismeréssel voltak. 329 283
