Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

telmében 1900-ban az iskola tanárait felvették a középiskolai nyugdíjintézetbe. Egy év múlva a közoktatási miniszter Dr. Fináczy Ernőt küldte ki Aszódra, ahol is megkezdődtek a tárgyalások az államsegélyi szerződés megkötésére. Erre 1901. október 12-én került sor, amikor is a minisz­teri kiküldött mellett a GB részéről b. Podmaniczky Géza, Moravcsik Mihály, b. Podmaniczky Gyula, Bencsok János, Paraszkay János, Krenkó József, Majoros Mihály, Bolla Lajos és Strompf László vettek részt a tárgyaláson. Az autonómia megtartásának a kihangsúlyozásával megkötöt­ték a szerződést, amelynek értelmében évi 12000 К államsegélyt kapna Aszód (ekkor az évi költségvetés: kiadás 24 483 K, fedezet 12 483 К + államsegély!). 304 E szerződés megkötésével az algimnázium helyzete teljesen megszilárdult. Az eddigi kétke­dők is egyre nagyobb bizalommal viseltettek az intézménnyel szemben. Nagy feltűnést és egy­ben elismerést jelentett, amikor Deutsch Fülöp aszódi izraelita kereskedő végrendeletében 400 koronát hagyott az iskolára. Pénzügyileg annyira jól álltak, hogy 1902-ben b. Podmaniczky Ilona leszármazóitól megvásárolták a vásárjognak még a családnál maradt 1/4 részét 6800 koronáért (amiből az eladók 400 koronát elengedtek!), és így a vásár teljes bevétele az iskola pénztárába folyt. Az évi bérlet ezekben az években 2000 К volt. 1904-ben kapta meg Aszód a negyedik or­szágos vásárnap (József nap utáni hét péntekén) megtartásának a jogát. 1904-ben a rendes taná­rokat rangfokozatba tették. Most már az aszódi tanári állás sem volt megvetendő, sőt éppenséggel megtisztelő. Ilyen viszonyok és körülmények mellett az iskola belső életének a színvonala is folyamatosan emelkedett. 305 Az iskola belső életére természetesen kihatott a bizonytalanság. Különösen azt sínylette meg, hogy az 1880-as évek közepétől - az állandó tantestület felbomlását követően - a tanárok szinte évenként váltogatták egymást. Amíg pl. az 1884/85-ös tanévben mind a négy tanár (Micsinay, Sramkó, Csengey, Sárkány) okleveles tanár volt, addig 1886 után - az öt tanár közül nem egyszer - csak az igazgató rendelkezett tanári diplomával. Bár az évkönyvekből a zavarmentes oktatás tükröződik, azért aki valaha is tagja volt egy tantestületnek, az tudja, hogy milyen káros a nevelő­oktató-képző munkában az évenkénti tanárváltás. Mindazonáltal a GB is nagyon vigyázott a szín­vonal megőrzésére, hiszen az iskola jó híre biztosíthatta csak a diákok és szülők érdeklődését. Ezért megkövetelték, hogy minden jó kezdeményezés (pl. önképzőkör) folytatódjék, ösztöndíjak szervezésével, alapításával igyekeztek a tanulói ambíciót serkenteni. Részletesen ismertettük az 1875-ben megtartott első Petőfi-ünnepséget, amelyet Moravcsik Mi­hály javaslatára éves hagyománnyá tettek. Ezeken az éves ünnepségeken adták át az 1875-ben alapított Petőfi-ösztöndíjat azoknak a tanulóknak, akik a magyar fogalmazásban, irodalmi pró­bálkozásban kitüntették magukat. Az 1879/80-as tanévben - az évkönyvek szerint - ez így zaj­lott le: „Az évenként tartani szokott Petőfi-ünnepély nagyszámú s díszes közönség jelenlétében az e célra földíszített Petőfi teremben (jobbra az első terem!), május 30-kán a délutáni órákban tartatott meg. Ez ünnepély fő tárgyát képezte a Petőfi emlékére és nevére alapított ösztöndíj nyertes zárdolgozatok felolvasása." 306 - A 19 pályázó közül egyébként Adler Adolf és Sperling Béla IV. o. tanulók nyerték el a díjat „Aszódi majális" című dolgozatukkal. Az iskolának ezen év­fordulós Petőfi-ünnepsége az 1892/93-as tanévtől a Petőfi-kör által szervezett ünnepség lett „csupán", mivel a fő iskolai ünnepség áttolódott az 1848-as forradalom március 15-i megemléke­zésére. Egyébként az iskolai ünnepek sorába az 1891/92-es tanévben I. Ferenc József koronázá­sának 25. évfordulóján vették fel az ezt követően rendszeresen megtartott koronázási emlékünnepet. - „A koronázás 25-ik évfordulója napján az ifjúság, a tanárok vezetése mellett, valláskülönbség nélkül jelen volt a róm. kath., ág. ev. templomokban és az izr. imaházban tartott ünnepélyes istentiszteleteken s így adott kifejezést felséges királyunk iránti szeretetteljes hódola­tának, kért áldást szeretett hazánkra s a legjobb uralkodóra." 307 Az evangélikusok ugyancsak a templomban emlékeztek évente a reformáció ünnepére. Minden jelesebb, országos esemény­268

Next

/
Thumbnails
Contents