Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
létben működhetett az akkori iskola. Az egyházközség számadási irataiban 1729-től évenként találkozunk a parochia, a templom és az iskola szükségleteire fordított pénz összegével, azt azonban nem állapíthatjuk meg ebből, mennyit fordítottak egyikre, másikra. 1769-ben értek meg a feltételei egy új iskolaház felépítésének. Az iskolaépítést az is sürgette, hogy 176l-ben Aszód mezőváros lett. A régi lelkészlak és iskolaház nem illett ehhez a városi ranghoz. Ezért kellett korszerűbbet építeni. Eredeti tervek szerint az épülő új iskola a kisiskolásoknak lesz az otthona. Két egymás melletti telken kezdődött el az építkezés. Az egyiken lelkészlak, a másikon iskolaház épült. Az első iskola még vályogból készülhetett, az új azonban aszódi homokkőből és a Podmaniczky család téglagyárában készített téglából épült. A beépített téglák feliratai az épület korát is meghatározzák: AP jelzésű tégla Podmaniczky Sándor nevét hordozza, a JP jelzés pedig Podmaniczky János Il-re utal. Az épületek 3 év alatt készültek el. Szalmafedéllel látták el. Tudták, hogy ez tűzveszélyes, ám a pénzforrások a zsúppal fedést tették lehetővé. Az építkezéshez szükséges anyagot Podmaniczky János patrónus biztosította. Amikor az épületek tervezése folyt, 1768-ban 500 forintot ígért a munkálatokhoz. Az egyházközség pénztárából 448 forintot fizettek ki munkadíj címén. így a lelkészlak és az iskolaház együttes építkezési költsége megközelítette az 1000 forintot. Az iskolaház korszerű elrendezésű volt. Egy nagyobb terem lett az osztályterem. Mellette egy kisebb helyiség a taneszközök céljaira készült. Az iskolaház nagyobb része a tanító lakása volt, melyben 2 szoba, konyha, kamra és a folyosó végén pince található. A tanterem déli fekvésű, 3 ablakkal megvilágított nagy szoba. Világos és szellőztethető, ez volt az alapigény. 1772-ben fizette ki az egyházközség pénztára az iskola belső berendezési tárgyai árát, melyeket részben újonnan készíttettek. De a régi iskola használható bútorait sem dobták el, hanem a szükséges javítások után azokat is felhasználták. Az iskolaterem főbb bútorzata a következőkből állt: szekrény, 5 új szék, 1 db karfával ellátott szék, 15 kisebb és nagyobb lóca, 18 zsámoly, 2 új lóca támasztékkal, 26 pad kijavítva, még 2 új lóca. 1772-ben még nem kezdődött meg itt a tanítás, hiszen a régi iskolaépületet is kimeszeltették és felkészítették az új tanév elkezdésére. A terem egészségügyi meszeltetését évente kétszer végezték el az iskolában. A téli szünet ideje és a nyári vizsgára felkészüléskor fertőtlenítették a falakat mésszel. így próbálták megakadályozni, hogy az iskola fertőző betegségek forrása és terjesztője lehessen. Valószínűleg 1773-ban vált külön a latin iskola és az elemi iskola az aszódi gyülekezetben. De csak elméletileg történhetett ez meg, hiszen továbbra is Kádassy János az iskola egyetlen rektora. Lehetséges azonban, hogy ő a latin iskolásokkal foglalkozott elsősorban, a kis iskolában pedig az ő irányításával tehetséges latin iskolások oktatták az alaptárgyakat. A Helytartótanács 1770-es felmérését elvégezték egész Pest megyében. Azokban az egyházközségekben, amelyek később alakultak meg (Mende, Cegléd, Csornád, Fót, Tápiószentmárton, Tápiószele), nem volt felmérés. Ahol azonban elvégezték, sehol sem találtak alkalmatlan tanítót. Még a leánygyülekezetekben is magas képesítésű tanító tanított, hiszen rá még lelkészi feladatok is hárultak. Közben az aszódi egyházközségben tovább folytatódott az iskolafejlesztés, aminek jelentős lendületet adott Szontágh Sámuel ajándéka. Szontágh Sámuel lelkész képesítésű fiatalember volt. A Podmaniczky-kastélyban a család nevelőjeként élt. 130 forintért megvásárolt az új lelkészlak és iskolaház közelében egy falusi házat. Ezt az egyházközségnek ajándékozta azzal a megjelöléssel: ebben alakítsák ki az elemi iskolát és az az új épület, amelyet még nem is fejeztek be egészen, a latin iskolának adjon helyet. Szontágh Sámuel nagylelkű ajándéka nagy meglepetést okozott az egyházközségben, hiszen ez a 130 forintnyi pénzösszeg a tanító csaknem 3 teljes évi fizetése volt. Hamarosan hozzá is kezdtek a falusi ház iskolává alakításához. Erről a házról tudnunk kell, hogy ez Aszód egyik legrégibb épülete volt. Akkoriban eredeti formájában őrizte egy aszódi 25
