Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
rint 142 szám alatt sorolták fel az állományt, ám ez nem mind könyv, mert a jegyzék különféle szemléltető eszközt (pl. térképek, tollgyűjtemény stb.) is tartalmazott. Ennek a kis, magyar, latin és német nyelvű könyvekből álló könyvtárnak kellett kielégítenie a diákok érdeklődését, olvasási vágyát. Az iskola könyvtárának ismertetését, a könyvek forgalmazását, ezen belül Petőfi olvasmányait már többen, részletesen feldolgozták. 177 Csupán néhány olyan megállapításra szorítkozunk, amely újat jelenthet e témában. A könyvtári kölcsönzési napokat Korén tanár rendszeresen (néhány esettől eltérően) vasárnap tartotta. Az első években több könyvet is kiadott egy-egy alkalommal diákjainak, ám az 1836/37. tanév közepétől egy diáknak csak egy könyvet kölcsönzött. Nem tudjuk ennek pontos okát, de lehetséges, hogy így könnyebben tudta ellenőrizni az elolvasás tényét, amennyiben rendszeresen visszakérdezte diákjait az olvasmányaikról. Ezt a módszert feltehetően egyik tanár kollégájától vette át, erre (és még más érdekes részletre is) utal az alábbi levél: „Minthogy a báró oskoládat annyira pártfogolja, ezért derék úri ember, iktasd (e) nevet a magyar mecénások sorába! Ha olvasó könyvtáratokat tanítványaid számára felállítand, nagy érdemet szerzend magának a nevelésben. Könyveket, melyeket Te s végre választasz, mind jók és czélerányosak. - Utazási iratok és nevezetes férfiak életleírása oly fiatal olvasók eszét és szívét legjobb sikerrel pallérozzák, nemesítik. Én meg Schmidt Kristóf munkájit Csontostól magyarra fordítvákat ajánlanám - s egyszersmind azt tanácsolnám, hogy minden fiú néked a könyvnek elolvasása után annak főtárgyait elbeszélni köteles legyen, mert ilyen szabály mellett korán hozzá szokik a gyermek fontolgató olvasáshoz s nem hiszi majd, hogy ha a könyvet magának tartja az annyit teszen, mintha el is olvasta volna, mint p. o. sokan a volt pozsonyi fiatal olvasók közül gyakran és magam is." 178 A levélből azt is sejteni lehet, hogy Korén leírhatta barátjának a könyvadományozást, és tanácsot kért tőle. Igen fontos szempont, hogy a levél tanúsága szerint Korén Istvánnak lehetősége volt a nagy Podmaniczky-könyvtárból válogatnia, és csak azokat sorolta be a diákkönyvtárba, amelyeket használni is lehetett, beleillett nevelési-oktatási elképzeléseibe. Az iskolai diákkönyvtár mellett Korén tanárnak jelentős magánkönyvtára is volt. A 120 tétel alatt felsorolt magyar, német, szlovák, latin és francia nyelvű, különféle témájú (irodalom, pedagógia, filozófia, teológia, történelem, természettudományok) kötetekből álló bibliotéka imponáló. Abban a korban ilyen fiatal és végül csak a saját keresetére támaszkodó pedagógusok közül kevésnek lehetett ekkora könyvtára. Feltűnő a soknyelvűség, ám Korén nyelvismeretét tekintve ez sem meglepő. E könyvtár részletes elemzése még várat magára. Arra vonatkozóan semmi támpontunk, bizonyítékunk nincsen, hogy ezeket a könyveket diákjainak átadta volna olvasásra Korén tanár. Akárkinek egészen biztosan nem, ám a jobb és érdeklődőbb tanulóknak, az idegen nyelvet már jól olvasóknak feltételezhetően igen. A diákjait atyaként nevelő tanár a szorgalmasokat egészen bizonyosan örömmel támogatta saját könyvtára némely könyvének kikölcsönzésével is. Az előzőkben részletesen megismerkedtünk Korén iskolájával, az ott folyó nevelő-oktatóképző munkával. Arról azonban csak a Rendtartásban találunk utalást (áttételesen), hogy milyen volt a diákok iskolán kívüli élete. Természetesen túlságosan sok szabadidejük nem lehetett, hiszen nappalaikat szinte teljesen kitöltötte a tanulás. Ám a heti két szabad délután, valamint a vasárnapok azért mégis lehetőséget adtak a játékra, az egyéni és a közös szórakozásra. A diákoknak egy jelentős része aszódi volt, az ő szabadidejüket a szülői ház körülményei, szigorúsága, engedékenysége jelentősen befolyásolta. A szálláson lakók szabadidejére a háziak egészen bizonyosan még szigorúbban vigyáztak, mert hiszen minden baj, kellemetlenség az ő felületességüket bizonyította volna. Ilyen korlátok mellett eseményszámba ment egy-egy csíny vagy olyan cselekedet, amely az előírásokat megszegve a tanár és szülők rosszallását váltotta ki. Ilyen skandallum volt a Petőfi-bibliográfiában oly sokat idézgetett színházlátogatás és Petőfi törekvése, 226
