Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

(lelkész-tanár) állott. Sőt, még ezt követően, az átmeneti időben is jó pár évig. Ez a lakás viszonylag száraz, a kor épület- és lakásviszonyaihoz képest jónak mondható volt. Akkor kezdődtek az algimnáziumnál a lakásgondok, amikor az egy tanári állást fokozatosan öt főre kellett felfejleszteni. Mivel a tanári fizetést csak nagy nehézségek árán tudták biztosítani, amely más, nagyobb városok és módosabb iskolák tanszemélyzetének a béréhez képest alacsonyabb volt, úgy pótolták ezt a hiányt, hogy az oktatónak „természetbeni" lakást biztosítottak. Mindez az elemi iskoláknál általánosan alkalmazott gyakorlat volt, ám a középiskoláknál nem. Kezdetben az algimnázium tanárai egyedülálló fiatalemberek voltak, és így elhelyezésüket az iskolában, egy-egy szobában is meg lehetett oldani. Ám későbben, amikor már házas, családos emberek is leszerződtek, akkor nagyobb lakást kellett részükre biztosítani. Mindezek az iskolabővítéssel egyidőben jelentkeztek és roppant nagy terheket róttak az aszódi evangélikus egyházra. A meglévő írásos emlékekből szinte lehetetlenség kibogozni, hogy mikor, hol léteztek a tanári lakások.

124 Az biztos, hogy az 1872-es emeletráépítéskor az iskolaépületben több lakás is elhelyezkedett. Ezek mind az emeleten voltak, közülük egy 2 szobás, továbbá egy-két (számuk változott!) l-l szobás.

125 A 2 szobást kezdetben a lelkész-tanár-igazgató, majd általában az igazgató használta, míg „A többi lakosztályunk közül a szolgálati éveiben legöregebb tanárnak üresedéskor van elsőbbsége választani."

126 - 1879-ben az evangélikus egyház megvásárolta a gimnázium alatti (ma Petőfi utca 10.) ún. Szelecsényi-féle házat, amelyet felújítottak és egy 3 szobás lakást alakítottak ki belőle. Ezt Sramkó Mihály lelkész-tanár kapta meg. Ugyanezt a házat 1885-ben bővítették egy szobával, amelyet szintén szolgálati lakásnak használtak. Majd 1886-ban a telek másik oldalát is beépítették.

127 Később itt alakították ki a pedellus lakását is.

128 Egyébként a XEX század végén három nős és két nőtlen tanárnak biztosítottak „szolgálati" lakást. A gimnáziumi telken a XVIII. század második és a XIX. század első felében még különféle gazdasági épület, sőt fákkal beültetett veteményes kert is létezett, amelyeket a schola latina mindenkori tanára használt. Az algimnázium létrehozása után ezeket fokozatosan felszámolták. A kert helyén tornateret létesítettek, majd itt építették fel a rajztermet. A gazdasági épületeket is felszámolták vagy átalakították, ám ezt a folyamatot nem tudtuk pontosan felderíteni. Az biztos, hogy az itt élt tanároknak fáskamrákat és megfelelő illemhelyet is kellett építtetni, amiképpen a megnövekedett létszámú iskola ilyen jellegű igényét is bővítéssel érhették el. Ezekről a kisebb és kiegészítő jellegű építkezésekről alig rendelkezünk adatokkal, pedig az adott korban nagyon is élő és meg-megújuló gondokat jelentett az iskolafenntartónak, ezen belül különösen a GB-nek. Az idők folyamán az iskola kötelező bővítését részben építkezésekkel, részben pedig az iskolai tanári lakások felszámolásával érték el. Ez utóbbit úgy oldották meg, hogy épületeket vásároltak és azt alakították át lakássá. Ezt tették pl. a már említett Szelecsényi-féle házvétel után. Aztán 1883-ban új megoldásként Micsinay Jánosnak a főépület emeletén lévő 2 szobás lakását iskolai célokra adták át, a tanárnak pedig 80 Ft/év „lakáspénzt" adtak, aki bérlakásba költözött.

129 Ugyancsak 80 Ft lakáspénzt kapott 1894-ben Dévény József is.

130 Ettől kezdve azoknak a tanároknak, akiknek nem tudtak szolgálati lakást biztosítani, pénzt adtak lakásbérlésre. Pl. 1897-ben a két üres tanári állást már 1200 Ft évi bérrel és 150 Ft évi lakáspénzzel hirdették meg.

131 A XX. század elején, különösen a főgimnáziummá fejlesztéskor - a pedellusi és főzőnői lakás kivételével - aztán megszüntettek mindenféle szolgálati lakást és a tanárok bérét lakáspénzzel egészítették ki. Az iskolafenntartó ettől kezdve megszabadult a lakásbiztosítás nyűgétől, az ezzel járó gondoktól. A tanároknak is kedvezőbb volt ez a megoldás, mert a biztosított pénzből a városban nagyobb lakást bérelhettek maguknak. Ezzel egy időben egyre több tanár törekedett saját ház építésére, vásárlására (pl. Bolla, Gréb, Künsztler, Jancsik, Czirbusz stb.). Az öt tanár lakbére nagyságára való utalást először egy 1884-ben készült kimutatásban találjuk meg.

132 Ez 150 Ft/fő/év, összesen 750 Ft/év. Ugyanakkor a bérük 800 Ft/fő=4000 Ft/év. Tehát a „lakáspénz"-t a fizetés 19%-ában állapították meg. Ez a számítás egy, a VKM-hez benyújtott tervezet, kérelem adata, amely inkább a szándékot fejezi ki, mintsem a valóságot. Ugyanis az aszó196