Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Pontosan ismerjük Koren István hiványlevelét. Jövedelme a következőkből állt:

109 I. Készpénz 1. Az egyházközségtől 100,- Ft 2. A Báró úrtól 40,- Ft 3. Díj a prédikációkért 50,- Ft 4. Az ikladi leányegyháztól 10

r- Ft Összesen: 200,- Ft II. Szántóföld és rét - egy közepes jobbágytelek nagyságú - hozadéka. A munkálatokat a lakosok végzik. III. Összeadott szolgáltatás a tanítóval közösen egytelkes gazdától 1 pozsonyi mérő gabona féltelkes gazdától Vi pozsonyi mérő gabona IV. A Báró úrtól 10 pozsonyi mérő gabona V. A hévizgyörki egyháztól 6 pozsonyi mérő gabona és 200 fej káposzta VI. A Báró úrtól 3 vödör, az ikladi leányegyháztól 1 Vz vödör bor VII. 6 erdei öl fa és a Báró úrtól 2 kocsi fa VIII. Két kert: az egyik a háznál, a másik a malom mellett EX. Offertórium húsvétkor és két kantáció, az egyik karácsonykor, a másik pünkösdkor X. A halotti verses búcsúztatásért, ha kívánják (amelyet egyébként a kántortanítótól szoktak kérni), 1 Ft. A felsorolt jövedelem tisztes megélhetést biztosított Korennek és egyre terebélyesedő családjának, bár egyes hozadékokat vontatottan kapott meg. így mindenekelőtt a gazdáktól a terményt, valamint az 1850-es évektől az ikladi járandóságot.

110 A kantációt pedig maga Korén tartotta megalázó koldulásnak, ezért több ízben kérte annak pénzbeli megváltását, amit végül 1854-ben rendeztek. E járandóság megváltásáért végül 20,- Ft-ot kapott.

111 Mindezeken kívül Korennek jelentős magánjövedelme is volt, amely diáktartásból, a francia és a zongora különórákból származott. Felesége özvegy édesanyjától örökölte a mai Kossuth Lajos utca 5. sz. alatti telken álló házat, később szőlőt, beltelket is vásároltak. A család anyagi helyzete szilárd volt. Nem anyagi okok miatt hagyta tehát el Korén Aszódot, hanem Mikulás Dániel Edvárd vele szembeni magatartása, a latin iskola bizonytalan sorsa miatt.

112 Korén István utolsó aszódi éveiben segédet is kapott, a kiváló Mocskonyi Ágoston személyében, aki fizetését báró Podmaniczky Ármintól és fivérétől, Frigyes bárótól kapta. Korén távozása után ő lépett a helyébe, nemcsak a tisztségébe, a feladat ellátásába, hanem a jövedelmébe is. Ám az aszódi egyháznál létező zavaros állapot (ezt más helyen ismertettük) arra serkentette, hogy megbízható állás után nézzen. Utóda az egy évre megválasztott Galli Tóbiás, sőt Miklóssy János is Korennek eredetileg megszavazott, ám időközben megnyirbált és lecsökkent járandóságát kapta. Szodorai és Bogsch a báróktól kapták a fizetésüket. Az algimnázium megindításakor (1863) két tanárt alkalmaztak. Az egyiket a létező latin iskola tanári állására, akit ettől kezdve lelkész-tanárnak neveztek. Erre az állásra a későbbiek folyamán is csak lelkész képesítésűek jelentkezhettek, ugyanis segédlelkészi (kápláni) feladatokat is el kellett látniok. Jövedelmük a régi „összetett" járandóság, ami kb. 500-600 Ft-ot jelentett, és ezt az egyháztól kapták. A másik tanári állásra nagyon nehezen tudták a pénzt összeszedni. B. Podmaniczky Ármin javaslatára a járandóság 500 Ft készpénz, 2 öl tűzifa és „szabad" lakás - vagyis a két tanárnak legyen kb. azonos fizetése.

113 Ez a helyzet 1865-ben, Bellus alkalmazásakor változott. Mivel mind Votisky, mind Bellus tanári vizsgával rendelkező oktató volt, fizetésüket felemelték 600 Ft-ra, továbbá megkapták a 2 öl fát és az ingyenes lakást is.

114 Kisebb eltéréssel ezt a gyakorlatot alkalmazták több évtizeden keresztül, vagyis a tanári vizsgával rendelkező ún. rendes tanárok 600 Ft, 2 öl fa és lakás, míg a segéd-, helyettes tanárok 450-500 Ft, 2 öl fa és lakás járandóságban részesültek. 193