Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
A TANÍTÓK, TANÁROK ÉLETVISZONYAI Az egyházi hivatalnokok javadalmazását a hiványlevelekben rögzítette a meghívó, alkalmazó egyház. Bevezetésként azt kell tisztázni, hogy általánosságban milyen javadalomban részesítették az evangélikus egyházak a tanítókat. A kántortanítók feladata kettős volt: el kellett végezni a szükséges egyházi szolgálatot (elsődleges feladat); tanítani kellett az egyház iskolájában (másodlagos feladat). Ha több tanító működött, akkor az iskolai munkát megosztották. Ilyen esetben - általában - a kántortanító a vezető (később igazgató-) tanító. A kisebb lélekszámú településekben a XVIII., több helyen még a XIX. század első felében is, a kántortanító egyben a falu jegyzői tisztségét is betöltötte. A szomszédos Iklad községben pl. az újratelepítéstől (1752) egészen 1873-ig egy-egy személy töltötte be a kántortanítói és jegyzői tisztet. 105 A hiványlevélben rögzítették a tanító feladatait, kötelességeit, általában a vele szemben elvártakat, majd részletesen felsorolták a járandóságát. Ez több részből állott: készpénzből, ingyen szolgálati lakásból, illetményföldből (szántó, rét, kert - esetleg legelő, erdő, szőlő), továbbá természetbeni adományokból, végül pedig a stólából (a különleges egyházi szolgálatokért - pl. temetésen - járó díjazás). E rendszerből fakadóan minél népesebb volt egy gyülekezet, annál nagyobb jövedelmet tudott biztosítani papjának, tanítójának. Más helyen láttuk, hogy az aszódi evangélikus iskolában ugyan már 1728-tól folyt középszintű oktatás, mindazonáltal ezt a munkát, továbbá az elemi szintű iskola vezetését és a kántori feladatok ellátását egy tanító (ludi magister, rector) végezte. Amikor aztán külön vált a latin és az elemi iskola, akkortól - minden bizonnyal - külön-külön meghatározták az egyes oktatók feladatrendszerét, egyben javadalmazását is. Az biztos, hogy a kántori feladatokat az elemi iskola tanítója végezte el, akinek az iskolájába igen nagy számú diáksereg járt, igaz, személyenként csak 1-2 évig. Más helyen pedig azt is tisztáztuk, hogy a latin iskolában teológiai végzettségű fiatal oktatók tanítottak, akik elé ugyan kevesebb tanuló járt, ám több éven át, ugyanakkor kápláni, segédlelkészi feladatokat is elláttak. Sajnos a XVIII. század első feléből semmiféle dokumentum nem maradt fenn, így az aszódi tanítók jövedelmét nem ismerjük. Az 1769-es (majd az 1770-, 1771-,1772-es) egyházi számadás is csak azt tünteti fel, hogy évente 25 Ft készpénzt kaptak, amit félévenként fizettek ki. S bár a többi javadalmat nem ismerjük, azért a 25 Ft sem kevés, hiszen az aszódi egyház összes kiadása ezekben az években nem haladta meg a 80 Ft-ot (itt kell megjegyezni, hogy a lelkész fizetését a Podmaniczkyak biztosították!). 106 Az első hiteles adat az 1798-as Canonica Visitatiónak áttételesen fennmaradt ismertetése, 107 mely szerint Kádassy József javadalma a következő: ingyen lakás, készpénz és termény (ez utóbbit nehezen adták meg a hívek, mindig hátralékban voltak!). A pénz és a termény átszámítva évi 201 Ft 45 kr-t tett ki, mely jövedelem egy részét a filiák (Iklad 25 Ft, Hévízgyörk 5 Ft) adták. Mindezekhez járult még a tandíj, amit azonban csak a más településből jött diákok fizettek. Ez legfeljebb 10-20 Ft lehetett. Ha ezt a jövedelmet összehasonlítjuk a Galga mente más településeinek tanítói jövedelmeivel, akkor viszonylag kedvező képet kapunk. Bagyal József püspökhatvani kántortanító átszámított évi fizetése 1789-ben l60 Ft 30 kr; az aszódi római katolikus tanítóé 1781/82-ben 31 Ft 75 kr; Palik Sándor turai kántortanítóé 1781/82-ben 203 Ft 60 kr; a bagi tanítóé ugyanekkor 116 Ft 83 kr. 108 De ha figyelembe vesszük azt a körülményt is, hogy az aszódi nagyobb iskola tanárának a többihez viszonyítva sokkal tágasabb és jobb a „szolgálati" lakása, akkor nyugodtan kijelenthetjük: a latin iskola tanára az átlaghoz képest nagyobb, a magasabb iskolai végzettségéhez, beosztásához méltó jövedelemben részesült. 192
