Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
AZ EVANGÉLIKUS ALGIMNÁZIUM TANÁRAI Amikor 1863-ban két tanárral megnyitotta kapuit a latin iskola jogutódja, a négy osztályos algimnázium, a tanárokkal szembeni iskolai végzettség követelménye megnövekedett. Kezdettől fogva az egyik tanárnak lelkész képesítésűnek kellett lennie (lelkész-tanár), hiszen egyben kápláni (segédlelkész!) feladatot is el kellett látnia; a többieknél pedig egyetemi végzettséget és tanári szakvizsgát követeltek. A lelkészekkel nem volt gond, ám a szaktanároknál évtizedeken keresztül problémák mutatkoztak. Ez természetesen szorosan összefüggött a magyar pedagógus- (tanár-) képzés fogyatékosságaival. Ekkor még tanárképzők nem léteztek. A tudományegyetemet végzetteknek külön tanári vizsgát kellett tenniük, hogy tanárként dolgozhassanak. A helyzetet továbbá alapvetően az nehezítette, hogy az aszódi gimnázium, pontosabban az iskolafenntartó, csak a legminimálisabb bért tudta biztosítani az oktatóknak. Ezért aztán több éves, évtizedes gyakorlattal, tanári vizsgával rendelkező oktató csak nagyon ritkán szerződött Aszódra. A fiatalok, az egyetemet éppen, hogy elvégzett, ám tanári szakvizsgát még nem szerzett oktatók iskolája Aszód, hosszú időn át. Előfordult, hogy csak az igazgatónak volt tanári diplomája, a többi egyetemi végzettséggel ugyan, de csak segédtanári minősítéssel (és fizetéssel!) működött. Sokan éppen aszódi tartózkodásuk idején diplomáztak." Az algimnázium tanárai esetében tehát nincsen szükség olyan vizsgálódásra, hogy milyen volt az iskolai végzettségük, mert végül is mindenki teológiát vagy egyetemet végzett. Ennél fontosabb annak megvizsgálása, hogy mennyi ideig tartózkodtak Aszódon. A megnyitás utáni időszakában, különösen a teljes kifejlesztés idején, viszonylag megállapodott tanári testület működött az iskolában. Az 1880-as évek elejétől, különösen pedig a középiskolai törvény megjelenése (1883) után az aszódi algimnázium helyzete egyre bizonytalanabbá vált. E másfél évtizedes időszakban igen sok tanár fordult meg, alkalmanként még az igazgató kiválasztása is gondot jelentett. Csak a századfordulón szilárdult meg ismét és most már végérvényesen a helyzet, különösen akkor, amikor az államsegély biztosításáról megkezdődtek a tárgyalások. Az evangélikus algimnázium tanárainak aszódi működési ideje 100 1 évig működött az iskolában 13 fő 30% 2-5 évig működött az iskolában 18 fő 41% 6-10 évig működött az iskolában 2 fő 4% 11-20 évig működött az iskolában 8 fő 18% 21 vagy annál több évig működött az iskolában 3 fő 7% Detre János - idézett munkájában - az algimnázium tanárait a tanári állások (tanszékek) megalakításának sorrendjében mutatta be. Ezt a megoldást választottuk mi is, némi javítással. Arra azonban már nem vállalkoztunk, hogy megjelöljük, ki, mettől-meddig volt segéd-(helyettes-) tanár vagy rendes tanár. Ezeket az adatokat több esetben már nem lehetett kinyomozni. Arra is szeretnénk a figyelmet felhívni, hogy - különösen a kezdeti időszakban - nem volt olyan éles a határ a tanított tárgyak és tanárok esetében, mint manapság. Bár egyes tanszékek meghatározott tantárgyak tanítására alakultak, több ízben a Gimnáziumi Bizottmány kénytelen volt alkalmazni más „szakos" tanárt, megfelelő jelentkező hiánya miatt. Voltak ugyanakkor olyan tárgyak is, amelyeket csak óraadó alkalmazásával oldottak meg (pl. ének, testnevelés). 187
