Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

rétnek csinálni, az istentisztelet változtatását óvatosan kell elintézni" - vélekedett a püspök. Ezért Raffay Sándor késznek mutatkozott arra, hogy megkereséssel forduljon a helyi bizottságokhoz, hogy ők keressék annak módját, miképpen lehetne a tanuló ifjúságot minden vasárnap magyar nyelvű istentiszteletben részesíteni. Erre azonban mint püspök nem adott utasítást. Ismerte ugyanis a Bányai Egyházkerület nemzetiségi jellegét, ezért a püspöki óvatosság ebben az ügyben érthető. A presbitérium elé is került Aszódon a nemzetiségi kérdés mint nyelvi ügy. 1934. február 10-én foglalkozott az üggyel a presbitérium. Az előterjesztés arra hivatkozott, hogy a leánynevelő intézet és a gimnázium ifjúsága igényli a magyar nyelvű istentiszteletet. A leventék is a magyar istentiszteletre vonultak fel. Úgy tervezte ezt Chugyik lelkész megoldani, hogy minden vasárnap délelőtt legyen magyar nyelvű istentisztelet a templomban. Hivatkozott Cinkotára és Rákoskeresztúrra, ahol így oldották meg a kérdést. Példaként megemlítette még Balassagyarmatot is, ahol teljesen elhagyták a szlovák nyelvet az istentiszteleti életből és csak magyarul folyik az istentisztelet. Ellenállást váltott ki a terv! Érthetően, hiszen szembenállt a gyülekezet két és fél évszázados hagyományával! Ekkor közvetítő megoldáshoz folyamodva, azt javasolta a lelkész, hogy vasárnap délelőtt magyar prédikáció hangozzék, délután pedig minden alkalommal szlovák nyelvű. A presbitérium azonban végleg elvetette ezt a tervet is. Végül azt valósították meg, hogy vasárnap délelőttönként volt magyar és szlovák istentisztelet külön-külön. Amikor a tervet a közgyűlésnek is el kellett fogadnia, a másnap tartott közgyűlésen hullámoztak a kedélyek, végül azonban a lecsillapodást a presbitérium döntésének elfogadása jelentette. így zárult, az ügy, mely gyakorlat maradt 30 éven át. Egyre terjedt azonban a magyar nyelv használata. A viták és kompromisszumok sem tudták megakadályozni, csak némiképpen fékezni tudták azt. A II. VILÁGHÁBORÚ ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - AZ EVANGÉLIKUS NÉPISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSA A harmincas és negyvenes évek politikai áramlatai nem érintették mélyen a falusi népiskolákat. A tanítóknak egyházi beosztásuk is volt az iskolai munka mellett, így idejük kötött volt. A népművelés jelentette a felnőttebb fiatal nemzedékkel való kapcsolatot, amiben több volt a kulturális érintkezés, mint a politikai ambíciók megélése. A háború okozta megpróbáltatás megelőzte a front közeledtét. Ez a megpróbáltatás először az orosz frontra induló katonák családjait érintette. Hamarosan megérkeztek az első halottakról a jelentések, amit sajnos egyre sűrűbben követtek a rossz hírek. A front közeledtét hírek jelezték, majd 1944 őszén már a bombázások és az ágyuk morajló hangjai is jelezték. Az infláció mellett a besorozott tanítók pótlásával járó terhek is ránehezedtek az egyházközségek vállára. Az iskola fenntartása, fűtése fokozott gondot jelentett. így érkezett el 1944 ősze, amikor Pest megye hadszíntérré vált. Voltak falvak, ahol igen gyorsan átvonultak a katonai csapatok, de Aszód környékén hetekre megrekedtek. Megrongálódott templomok és iskolák maradtak a front mögött. Sok iskolából hiányzott a tanító, hiszen vagy katona volt és még nem érkezett haza, vagy már úton is volt valamelyik hadifogoly menetben kelet felé. Frontszolgálat és hadifogság volt az iskolák próbája. Amíg nem érkeztek haza a tanítók, addig ideiglenesen gondoskodtak az iskolák megnyitásáról vagy úgy, hogy a lelkész tanított, vagy arra vállalkozó fiatalemberek ültek a gyerekek közé, mint az Menden történt. A tanítói ál143